Ne főzz hétköznap!

Semmi újat nem tudok mondani arról, hogyan kell túlélni az őrület közepette, de azért adok tanácsokat, nyilván. 🙂

Az egyik ilyen tanács lenne: ne főzz hétköznap!

Én azonban csak a saját kajámat vagyok hajlandó enni (kivéve, mikor ezt is feladom és megeszem, amit épp tudok, de ez nem tart sokáig), ezért én bizony főzök. Hétköznap is. Hétvégén is. És mivel nem tudok előre tervezni rendesen (mert nincs időm megtanulni, hogyan kell, pedig erről könyvek is íródnak, ez is egy szakma!), ezért 2-3 naponta főzök előre, 2-3 napra, aztán vagy jól jön ki a lépés, vagy nem.

A gyerekek a suliban esznek. Tízórait visznek, és kapnak még két étkezésnyit. Este igyekszem 2-3 naponta meleg kaját adni nekik, ez legtöbbször kimerül abban, hogy tükörtojás és szalonna, de tejberizst is főzök nekik, sőt, ha bekattanok, akkor kakaós csigát, pizzás csigát is sütök.

Ötletek

A hétköznapok sivárságában és egyhangúságában nem mindig könnyű jókat főzni. Nekem sokszor semmi ötletem sincs, de tényleg, olyan üres a fejem és a gyomrom is és semmi ihlet és csak a fejemre húznám a takarómat és másnap reggelig ne is szóljon hozzám senki.

De ilyet meg nem lehet, akinek van felesége, férje, barátnője, kutyája, gyerekei (tehát szinte mindenki, tényleg nincs új a nap alatt), az tudja, hogy valahonnan erőt kell elővarázsolni és megfőzni a virslit, megsütni a palacsintát, a paradicsomlevest betűtésztával, kakaóval töltött bögréket, aztán valahogy elmosogatni, összepakolni, másnapra kitalálni, mit együnk.

Aztán valahogy minden megoldódik. Csak néha olyan nehezen.

A konyhában történik

A bloghoz hűséggel élvén most megosztom egy délutánomat a konyhában.

Első körben “lekvárt” készítek. Ez nagyon egyszerű: kirázok egy fazékba egy zacskó fagyasztott epret. Málna is jó. Meggy is jó, bár abban több a szénhidrát, ki gondolná? A vegyes bogyók is jók. Alágyújtok és megszórom valami jó kis fűszerrel, mondjuk szegfűszeggel vagy fahéjjal. Innen már semmi teendő nincs, a gyümölcs felforr, megfő és besűrűsödik a leve. A végén lehet ízlés szerint édesíteni, én kevés eritritolt szoktam beleszórni. A vége lekvárszerű lesz, de nem olyan állaga van a cukor hiánya miatt. Finom, leginkább mascarpone-val. A gyerekeim kenyérre kenik, ez modjuk pofoncsapása az egész törekvésnek, de hát az élet már csak ilyen.