Május, könyvek

Engem minden évben a május visel meg a legjobban, túl sűrű, túl sok már az iskola, a munka és úgy általában, májusban mindig kifekszem. Tavaly 10 nap szabadságon voltam májusban (oké, tanultam), idén semmi, végig kellett küzdeni magunkat, nem volt B terv…

Végigküzdöttük.

Először is, most volt Sári elsőáldozása és a hozzá kapcsolódó rengeteg program, vizsga, a katolikus iskolák elsőáldozóinak találkozója (igen, ilyen is van)…..és a kutya. Mert hogy lett egy kutyánk.

A kutya

A kutya története nagyon hosszúra nyúlik, részben az én történetem, részben G története, de a gyerekeké is, mert minden gyerek szeretne kutyát, és nem azt a kertikutyát, aki nem jöhet be és nem is kapcsolódik hozzájuk, hanem azt a kutyát, aki velük él és alszik és eszik és azt gondolja, hogy ő is gyerek, vagy mi is mind kutyák vagyunk (ezt nem tudom eldönteni).  Szóval ilyen kutyát akartunk, a panellakásba, a város szélére, az ötödikre.

Tavaszunk

A tavasz már megint úgy rohant el, hogy késve eszméltem. Már nyár van. Pécsi fülledt, iszonyat meleg június.

A házunk táján minden változatlan. Rövid híreink következnek, ha valaki még jár erre, olvassa hát.

1. Vége a sulinak.
Illetve, máshogyan mondom: megint vége van egy évnek a suliban úgy, hogy csak a szép, jó, nem tanulással összefüggő dolgokra emlékszünk. Ez az iskola…én nem is tudom, mit mondjak, vagy hogyan mondjam (hehe, mint a Kistehén nótában), de ez az iskola a szívünk csücske.