Luther és a Kozmikus Aszpirin

Nem bírom ki, hogy jómagam meg ne emlékezzem a reformációról, pedig négy éve már, hogy nem kapcsolódom a protestáns oldalhoz, hanem átúsztam a Tiberist, ahogy az amerikai keresztény szleng mondja.

Előrebocsátom, hogy a mai napig is azt látom és gondolom, hogy akkor és ott a reformáció, ha nem is ilyen módon szükséges, de nagyon is érthető volt. Ez az én véleményem. Amennyit tudok a “történtekről”, abszolút látom az értelmét és a célokat és a missziót és annak az örömét, hogy igen, nekünk van igazunk.

De nincs.
Szerintem. 🙂

 

Fantasztikus, hogy a hit került a reformátorok és a gyülekezeteik középpontjába. A hit, a Sola Fide, ami azt jelenti, hogy a hit csakis a hit és egyedül csak a hit.

Azt hiszem hogy ez a fajta kizárólagosság egyedül a bíróságon működik, amikor csakis az igazat és a színtiszta igazat kell vallani. A Sola Fide számomra valahogy a radikalizmus felbukkanása egy gazdag történetben. Mindent vagy semmit alapon csak a hit. Semmi más.

Chesterton mondja (öööö, valahol, nem vagyok alapos a referenciáimmal ma), hogy a tévtanítás az, amikor egy nagy, bevált és bizonyított igazságot (1500 év szerintem nem rossz egyébként) kiemelnek addigi szövegkörnyezetéből és alaposan felnagyítanak, felduzzasztanak, esetleg egy “csak” (Sola) szócskával még tovább radikalizálnak, izolálják korábbi valóságából….és lőn, ettől nagyobbra nő, mint kellene neki, ezzel elnyomja a hasonlóan igaz és értékes környezetét.

Véleményem szerint valami ilyesmi történt.