Havi gyűjtés 1.

Arra gondoltam, hogy havonta egy gyűjtős írás mindenképp kivitelezhető, ebben összegyűjtöm, miket olvastam össze munkaid szabadidőmben. Évek óta a Penzu-ban gyűjtöm a lényeges, érdekes cikkeket és oldalakat, mert ott írni is tudok hozzá (ez egy online privát naplószerűség), időnként persze annyira futja, hogy a Messengerben átküldöm magamnak, amit olvasnék, aztán mikor van időm, átolvasok mindent. Ma már a munkámhoz is használom, ide gyűjtöm a cikkeket, ötleteimet, legalább egy helyen van minden. Sajnos rendszerezni nem mindig van időm (cimkéket felejtsük el,pedig de jó lenne), de ha valami nagyon kell, azt megtalálom.

Aszkéták

Látszik, hogy szabadságon vagyok, mert kirakok még egy bejegyzést. A szabadságom alatt egyrészt utaztunk, voltunk katolikus ifjúsági találkozón, voltunk a Bükkben két napot, én már odáig süllyedtem, hogy háborús sci-fit olvasok (John Scalzi Vének háborúja sorozatát, nagyon kellemes olvasmány egyébként), illetve szelfi-videózás közben próbálom a telefont nézve a gyerekeim orrlyukába becélozni a mutatóujjamat, tehát pihenünk, pihenünk.

Aztán írok is.

Azonban mindenek előtt egy kis ars poetica:
Ha egy problémára felhívod a figyelmet, akkor a saját problémáidra is felhívod a figyelmet. Ha rámutatsz egy általános hibára, akkor a saját hibáidra mutatsz rá elsősorban. Szeretném, ha mindenki így olvasna: én nem tudom az igazságot és azzal is tisztában vagyok, hogy minél több mindenről írok komolyan, annál jobban fog látszani, mennyire nem értek én ezekhez a dolgokhoz. Nem szeretnék egy erkölcsi vagy tudományos dobogóra állva prédikálni, mert őszintén megmondom, sok esetben fogalmam sincs, miről beszélek. 🙂

No, egy ilyen bizalomgerjesztő bevezetés után ma az aszkétákról írok.