Hogyan kell feltenni egy jó kérdést?

“Pay attention not to what you are, but that you are.” (The Cloud of Unknowing)

Ez most a kedvenc idézetem. Meg az egyik legkedvesebb könyvem A Megnemismert felhője , bár olvasni nem tudom, csak magyarázatain dolgoztam át magam, mert túl nehéz. De rettentően izgalmas.

A mindent túlgondoló emberek nagy problémája – az enyém is – az, hogy annyira meg tudjuk magunknak magyarázni, hogy jól van az a bizonyos dolog, ahogy van…mégha kétségeink vannak is. Én így jártam évekig a neoprotestáns gyülekezetbe. Annyi, de annyi minden nem stimmelt, nem volt a helyén – számunkra. De mindig megmagyaráztam magamnak, hogy ez ilyen. A kereszténység kicsit frusztráló. Nem értem pontosan, de hát ugye nem is kell nekem ezt érteni. Nem logikus minden, de talán csak én nem értem, mindenki más érti. Jobb akkor nem szólni róla, még a végén hülyének néznek.

Szerintem mindenki tudja, milyen fárasztó, mikor válaszokat kapsz, de a kérdéseket még nem tetted fel.  És mivel mindenhol ezt tapasztaljuk, nem is tanulunk meg jó kérdéseket feltenni.

Saját filmem főhősévé válni

Hát igen, a blog nem írja magát…erre sok blogíró rájön januárban. Talán ilyenkor a legnehezebb: megírni az év első bejegyzését. Most látom, hogy már tavaly is megénekeltem ezt a dilemmát, akkor is nehezen indultam be.

Két Pécsi Rita előadással tartozom, ezeket kezdem pótolni most. Az egyik még december elején volt, a másik pedig tegnapelőtt. Az életlétrával foglalkoztunk mindkét alkalommal, nem is akárhogy; először a felnőttkori életszakaszokon mentünk végig, aztán kanyarodtunk vissza a legelejére, a fogantatáshoz.

1. Kezdjük magunkon!