Mit együnk 2017-ben?

Semmi érdekes felütés nem jutott az eszembe, pedig annyit írtam már ilyesmiről, lehetne valami frappáns indító szlogenem. 🙂

Semmi különösről nem szeretnék írni, annyit terveztem csak, hogy az utóbbi hetekben általam olvasott, felkapott, népszerű trendeket és irányokat megnézem kicsit, és írok pár sort a jelenségről – a saját szemszögemből.

 

Nem irigylek senkit aki manapság tervez egészséges életmódváltást, mert a piac óriási, rengeteg ember dolgozik a “bizniszben” amit én még mindig elképesztőnek tartok: interneten ingyen is megtalálható információt pénzért eladni szerintem nagyon problémás, de mindjárt meg is gondolom magam, valójában ez zseniális dolog.
Az ilyen ember ( általában edző vagy táplálkozási tanácsadó, dietetikus, ezek a hívószavak) kihasználja az emberek lustaságát, tudatlanságát, képzetlenségét, és megmondja, mi a teendő. Sajnos ezeknek az embereknek a legritkább esetben van teljesen igazuk, mert ők sem csinálnak mást, mint amit a klienseiknek kellene: elfogadnak igaznak valamit aztán arra ráállva mondják, mit kell enni-inni és az esetek többségében azt is, mit kell mozogni, és ha neked nem sikerült, akkor vagy nem tartottad be az ajánlásokat és csaltál, vagy – döbbenetes, de van ilyen is, talán ismeritek is, aki ezt nyomatja – egy idióta vagy.

Ne főzz hétköznap!

Semmi újat nem tudok mondani arról, hogyan kell túlélni az őrület közepette, de azért adok tanácsokat, nyilván. 🙂

Az egyik ilyen tanács lenne: ne főzz hétköznap!

Én azonban csak a saját kajámat vagyok hajlandó enni (kivéve, mikor ezt is feladom és megeszem, amit épp tudok, de ez nem tart sokáig), ezért én bizony főzök. Hétköznap is. Hétvégén is. És mivel nem tudok előre tervezni rendesen (mert nincs időm megtanulni, hogyan kell, pedig erről könyvek is íródnak, ez is egy szakma!), ezért 2-3 naponta főzök előre, 2-3 napra, aztán vagy jól jön ki a lépés, vagy nem.

A gyerekek a suliban esznek. Tízórait visznek, és kapnak még két étkezésnyit. Este igyekszem 2-3 naponta meleg kaját adni nekik, ez legtöbbször kimerül abban, hogy tükörtojás és szalonna, de tejberizst is főzök nekik, sőt, ha bekattanok, akkor kakaós csigát, pizzás csigát is sütök.

Augusztus vége, mit együnk szeptemberben?

Ilyenkor általában egyáltalán nem olyan, mint a másik 11 hónapban.

Augusztusban vagyok szabin (ez már a negyedik nyár), mert ilyenkor zár az óvoda. Az első héten, ugye, általában beteg vagyok, aminek alázatosan megadom magam.
A második héten valami olyasmit dolgozunk, amit máskor nem tudunk megcsinálni (most pl. kivertünk egy panelfalat a lakásban).
A második vagy a harmadik héten nyaralunk, ami az idén egy Balatonkört jelentett.
A negyedik héten már teljesen leeresztek, eddigre egy csomót olvasok, behozom a takarítási lemaradásaimat, kissé lesülök és reggel már csak fél hétkor ébredek, már csak egy két kávét iszom naponta, takarítom, ami a második hétről elmaradt és elkezdek vad lelkiismeretfurdalást érezni, mert nem tudománykodtam 3 hete (ez a szó a férjemtől van), ezért annak is nekiállok.  Ímmel-ámmal.

Mit együnk, ha nincs épp semmihez…?

Alap probléma nálunk is.

Nekem sincs mindig kedv időm piacra menni a helyiért, a bioért, másfél napig csontot gyöngyöztetni a kocsonyás levesért (lusta vagyok pucolni, lusta vagyok mosogatni…), húskreálmányokat kitalálni, karfiolból rizst gyártani (ezen még nem tettem túl magam), karfiolból vajas-tejszínes krumplipürét gyártani, húst rántani nyílgyökérlisztbe forgatva. Nem megy, na. Néha csak a kávé megy egy vödör tejszínnel, ilyen napok is vannak, ezek a napok jól illenek a böjtölési protokollomba.

Előbb-utóbb mindent meg lehet unni, a menzakosztot is lehet unni, a kollégáim is unják a delivery food-ot, de ha nem te főzöd, kevésbé unalmas. Talán. Én is unom néha ezt az egész diétázdósdit, néha nagyon-nagyon unom. De valahogy mindig találok valami újat , extrát, s akkor aztán újra megtalálom a lelkesedésemet, s kotyvasztok délután, melóból hazérve, két gyerekkel a konyhapulton (akik banánt esznek, ó, drága jó banán, de ennék egyet-kettőt időnként), közben Nigellát nézünk. Mert Nigella jó és tőle tanultam meg, hogy milyen guszta frissen sült húst salátalevelekre pakolni, zellerszárat hidegvizes kancsóba állítva az asztalra adni, darált húsból 15 perc alatt evőkanállal ehető sűrű ragut főzni. Multitasking.

A teljesség igénye nélkül néhány ötlet és kép a telefonomról. A legjobbakat sosem fotózom le, mindig utólag jut eszembe, gondolom azért, mert azokat azonnal eltüntetjük. 

Mit együnk? T3 és kortizol

A táplálkozásról, kicsit, megint. Ha már így jobban vagyok!

Nagyon szeretem ezt a témát és sokat olvasok, foglalkozom vele. Számomra döbbenetes, hogy mennyi „szakértő” laikus van, akik tényleg azt hiszik, hogy értik, mi hogy van. Én ezt fel nem foghatom, hiszen minél többet olvasok a témában, annál inkább úgy érzem, hogy átláthatatlan, felfoghatatlan mélységek és magasságok vannak itt, semmi sem fekete-fehér, minden elképesztően bonyolult! A visszatérő kérdés, amit nekem szegeznek mostanában: a kortizol és a szénhidrátszegény diéta kapcsolata. Meg a pajzsmirigyhormonok. Azok ugyanis csökkenek a szénhidrátban szegény diéták fogyasztása során, a kortizol meg emelkedik; vajon én stresszes pajzsmirigybeteg vagyok-e már? Nos, még nem, de ki tudja, mit hoz a holnap? Vagy ez a 2015-ös év! 🙂

Ötletek

A hétköznapok sivárságában és egyhangúságában nem mindig könnyű jókat főzni. Nekem sokszor semmi ötletem sincs, de tényleg, olyan üres a fejem és a gyomrom is és semmi ihlet és csak a fejemre húznám a takarómat és másnap reggelig ne is szóljon hozzám senki.

De ilyet meg nem lehet, akinek van felesége, férje, barátnője, kutyája, gyerekei (tehát szinte mindenki, tényleg nincs új a nap alatt), az tudja, hogy valahonnan erőt kell elővarázsolni és megfőzni a virslit, megsütni a palacsintát, a paradicsomlevest betűtésztával, kakaóval töltött bögréket, aztán valahogy elmosogatni, összepakolni, másnapra kitalálni, mit együnk.

Aztán valahogy minden megoldódik. Csak néha olyan nehezen.

A konyhában történik

A bloghoz hűséggel élvén most megosztom egy délutánomat a konyhában.

Első körben “lekvárt” készítek. Ez nagyon egyszerű: kirázok egy fazékba egy zacskó fagyasztott epret. Málna is jó. Meggy is jó, bár abban több a szénhidrát, ki gondolná? A vegyes bogyók is jók. Alágyújtok és megszórom valami jó kis fűszerrel, mondjuk szegfűszeggel vagy fahéjjal. Innen már semmi teendő nincs, a gyümölcs felforr, megfő és besűrűsödik a leve. A végén lehet ízlés szerint édesíteni, én kevés eritritolt szoktam beleszórni. A vége lekvárszerű lesz, de nem olyan állaga van a cukor hiánya miatt. Finom, leginkább mascarpone-val. A gyerekeim kenyérre kenik, ez modjuk pofoncsapása az egész törekvésnek, de hát az élet már csak ilyen.

Mellékvese kimerülés

Régóta szeretnék írni erről a szerintem fontos és mellőzött témáról. Tavaly futottam bele először ezekbe az információkba és azt gondolom, hogy rengeteg embert (főleg nőt) érinthet. A közvetlen környezetemben is van 1-2 ember, akit “diagnosztizáltam”, de persze én nem tudom kimondani a végső szót, az egy endokrinológus dolga.

A helyzet nem könnyű, mert az orvosi irodalom általában csak a mellékvese elégtelenséggel foglalkozik (Addison kór, Cushing kór), a  kimerüléssel nem, mely, mint látni fogjátok, nem konkrét, specifikus tünetekkel jelez., tehát nehéz felsimerni. De fel lehet!

A téma a szénhidrátban szegény diétákat követők számára azért is különösen fontos, mert sokszor ez a háttérben lévő probléma a szénhidrátmennyiség csökkentésével drasztikusan előtérbe kerül. Tehát aki már próbálta mondjuk a paleolit, GAPS, vagy egyéb, szénhidrátszegény diétát és nem bírta, mert 1 hét alatt annyira kimerült, hogy abba kellett hagynia, akkor gondoljon a mellékveséire.

1. Mi a mellékvese?

A mellékveséről talán nem is tudnak sokan (vagy inkább úgy mondom, nem emlékeznek rá), jelentéktelennek tűnő kis szerv, olyan, mint egy kis sapka a vesék tetején. Mindkét vesén ül egy.

A külső, kéregrész  feladata a szteroid hormonok termelése. A belsejében (velő) termelődik az adrenalin. A kéreg 3 rétegű. Az első rétegben termelődik a só és víz háztartást szabályozó aldoszteron.

Mit együnk? Praktikusan

Nehezen találok időt az írásra, volt mostanában mindenféle program, elkaptunk egy hányós vírust is, most lábadozik a család épp, nem ettem 2 napja én sem, lehet, hogy választhattam volna jobb időpontot is arra, hogy ennivalóról értekezzek…

Sok minden változott, változik az étkezéssel kapcsolatban, mert az ismeret ugyebár, folyamatosan növekszik. Erre mondta a főnököm, hogy aki egy bizonyos dologról 3 év múlva is ugyanazt gondolja, az azt jelent, hogy 3 éve nem csinált semmit. Na, ez a táplálkozástudományra különösen igaz szerintem!

Megpróbálom most a táplálkozás kérdését a praktikum oldaláról megközelíteni.

1. Reggeli
A reggelit G-vel együtt egy az egyben kihagytuk. Ennek egyik oka, hogy sok jót olvastam az intermittent fasting-ról, amit talán rövid böjtöknek lehetne fordítani. A lényege a következő: a szervezetnek igen jót tesz, ha nem egész nap eszünk kis adagokat, hanem 1-2 alkalommal nagyobb adagot, és a többi fennmaradó időben böjtölünk. Mi 12 és este 6 között eszünk csak, a többi 18 óra böjt. Ez nem könnyű, ha szénhidrátot is eszik valaki, mert akkor nagyon éhes már reggelre, de alacsony szénhidrátbevitelnél az éhség egyáltalán nem jelentkezik.

Valami zsír természetesen ide is befér, mert nem emeli meg a vércukorszintet, bármennyi kalória legyen is, tehát egy tejszínes kávé simán belefér (cukor nélkül, persze). Tudom, hogy ehhez a gondolathoz teljes paradigmaváltás kell, hiszen a zsír mégiscsak bőséges kalória, de a böjtöt itt nem az aszkétikus értelmezésében használom.

Cukorbetegség… Biztos?

Napokig gondolkodtam azon, vajon megörökítsem ezt a kis csemegét a blogon, vagy menjen tovább az élet, de aztán úgy döntöttem, hogy megörökítem. Okuljon belőle, aki tud.

Elmentem az úgynevezett OGTT vizsgálatra. Ez nem más, mint az orális glükóz tolerancia teszt, ami pedig a következőképp néz ki: a betegtől (nagyon fontos, hogy beteg, végül is kórházban vagy, nem?) vért vesznek, majd hét és fél dekányi szőlőcukorport feloldanak vízben (nem, hideg vízben nem oldódik fel!) és megitatják veled. 2 óra múlva megint vérvétel következik. A két vércukorértéket felírják, megnézik.

Ha az éhgyomri 6 felett van, de 7 alatt akkor az IFG (impaired fasting glucose), ha 7 fölött, akkor diabétesz. Ha a terhelés utáni 7.8 fölött van de 11 alatt, akkor IGT (impaired glucose tolerance), ha 11 fölött, akkor diabétesz.