Ne főzz hétköznap!

Semmi újat nem tudok mondani arról, hogyan kell túlélni az őrület közepette, de azért adok tanácsokat, nyilván. 🙂

Az egyik ilyen tanács lenne: ne főzz hétköznap!

Én azonban csak a saját kajámat vagyok hajlandó enni (kivéve, mikor ezt is feladom és megeszem, amit épp tudok, de ez nem tart sokáig), ezért én bizony főzök. Hétköznap is. Hétvégén is. És mivel nem tudok előre tervezni rendesen (mert nincs időm megtanulni, hogyan kell, pedig erről könyvek is íródnak, ez is egy szakma!), ezért 2-3 naponta főzök előre, 2-3 napra, aztán vagy jól jön ki a lépés, vagy nem.

A gyerekek a suliban esznek. Tízórait visznek, és kapnak még két étkezésnyit. Este igyekszem 2-3 naponta meleg kaját adni nekik, ez legtöbbször kimerül abban, hogy tükörtojás és szalonna, de tejberizst is főzök nekik, sőt, ha bekattanok, akkor kakaós csigát, pizzás csigát is sütök.

Augusztus vége, mit együnk szeptemberben?

Ilyenkor általában egyáltalán nem olyan, mint a másik 11 hónapban.

Augusztusban vagyok szabin (ez már a negyedik nyár), mert ilyenkor zár az óvoda. Az első héten, ugye, általában beteg vagyok, aminek alázatosan megadom magam.
A második héten valami olyasmit dolgozunk, amit máskor nem tudunk megcsinálni (most pl. kivertünk egy panelfalat a lakásban).
A második vagy a harmadik héten nyaralunk, ami az idén egy Balatonkört jelentett.
A negyedik héten már teljesen leeresztek, eddigre egy csomót olvasok, behozom a takarítási lemaradásaimat, kissé lesülök és reggel már csak fél hétkor ébredek, már csak egy két kávét iszom naponta, takarítom, ami a második hétről elmaradt és elkezdek vad lelkiismeretfurdalást érezni, mert nem tudománykodtam 3 hete (ez a szó a férjemtől van), ezért annak is nekiállok.  Ímmel-ámmal.

Mit együnk, ha nincs épp semmihez…?

Alap probléma nálunk is.

Nekem sincs mindig kedv időm piacra menni a helyiért, a bioért, másfél napig csontot gyöngyöztetni a kocsonyás levesért (lusta vagyok pucolni, lusta vagyok mosogatni…), húskreálmányokat kitalálni, karfiolból rizst gyártani (ezen még nem tettem túl magam), karfiolból vajas-tejszínes krumplipürét gyártani, húst rántani nyílgyökérlisztbe forgatva. Nem megy, na. Néha csak a kávé megy egy vödör tejszínnel, ilyen napok is vannak, ezek a napok jól illenek a böjtölési protokollomba.

Előbb-utóbb mindent meg lehet unni, a menzakosztot is lehet unni, a kollégáim is unják a delivery food-ot, de ha nem te főzöd, kevésbé unalmas. Talán. Én is unom néha ezt az egész diétázdósdit, néha nagyon-nagyon unom. De valahogy mindig találok valami újat , extrát, s akkor aztán újra megtalálom a lelkesedésemet, s kotyvasztok délután, melóból hazérve, két gyerekkel a konyhapulton (akik banánt esznek, ó, drága jó banán, de ennék egyet-kettőt időnként), közben Nigellát nézünk. Mert Nigella jó és tőle tanultam meg, hogy milyen guszta frissen sült húst salátalevelekre pakolni, zellerszárat hidegvizes kancsóba állítva az asztalra adni, darált húsból 15 perc alatt evőkanállal ehető sűrű ragut főzni. Multitasking.

A teljesség igénye nélkül néhány ötlet és kép a telefonomról. A legjobbakat sosem fotózom le, mindig utólag jut eszembe, gondolom azért, mert azokat azonnal eltüntetjük.