Boldog Karácsonyt!

Nem hogy nem esett hó, de itt, nálunk még a fákról sem hullottak le a levelek. S én, aki alapvetően szeret ebben a pszeudo-mediterrán városban élni, ahol mindig melegebb van, mint máshol és az időjárás jelentést nem is érdemes hallgatni, mert nálunk úgyis teljesen más, szóval én, most annyira vágyom egy kis hóra, egy kis fagyra, kesztyűkeresésre és hóesésnézésre, ami itt az ötödiken, a város szélén különösen jól művelhető.
Az egy pulóveres Karácsonyban az a nehéz, hogy kicsit dolgozni kell a hangulaton. A tojáslikőrös kávém például sokat segít.  Meg a túrós rétes. Meg a libamájpástétom.

***

Kicsit lejjebb eresztvén az elvárásokat, hihetetlenül jó dolgok
nork

jönnek szembe: tojáslikőrös kávé, túrós rétes, libamájpástétom. Telihold. Téli napsütés. Minionok nótái ébresztenek a kellemes szunyából, meg gyerekhahotázás. Ha ennél több kell, akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy miért is vagyunk egyáltalán még mindig itt? Ha nem ezekért.

***

 

“If I were going to begin practicing the presence of God for the first time today, it would help to begin by admitting the three most terrible truths of our existence: that we are so ruined, and so loved, and in charge of so little.”
 Anne Lamott, Help Thanks Wow: The Three Essential Prayers

 

 

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Nos, a betegség sötét bugyraiból lassan előtörünk. Én voltam a legutolsó, aki magához tért, még vasárnap is négykézláb közlekedtem az ágyam és a toalett között. Szerintem mindenki érti, mire gondolok. A megfázós, torokgyulladós eseményekre Nóri hozott haza egy kis hányósat is, ami szép sorban végigment mindenkin. Én persze az utolsó pillanatig hittem benne, hogy engem nem fog érinteni ez a dolog, hiszen én vagyok a legbetegebb, négy hete nyomom a köhögős hőemelkedős taknyos torokfájós mulatságot, ez már csak kihagy engem… nos, nem. Már mindenki remekül van, én még most is lábadozom, azért most már erősen kifelé.

A süti sütés azért nem maradt el. Hajmosás is volt. Voltak az adventi vásárban. Én persze nem, mert a Derék Asszony még huszonharmadikán is dolgozik, de én is kaptam valami meglepetést.

Elmeséltük megint elölről az összes Lázár Ervint.

Várjuk a holnapi napot.

Én már azt is várom, hogy elaludjanak, aztán kilóghassak a konyhába tiramisut csinálni. Meg tojáslikőrt, persze rengeteg vodkával.

Boldogságos Ünnepeket mindenkinek!