Luther és a Kozmikus Aszpirin

Nem bírom ki, hogy jómagam meg ne emlékezzem a reformációról, pedig négy éve már, hogy nem kapcsolódom a protestáns oldalhoz, hanem átúsztam a Tiberist, ahogy az amerikai keresztény szleng mondja.

Előrebocsátom, hogy a mai napig is azt látom és gondolom, hogy akkor és ott a reformáció, ha nem is ilyen módon szükséges, de nagyon is érthető volt. Ez az én véleményem. Amennyit tudok a “történtekről”, abszolút látom az értelmét és a célokat és a missziót és annak az örömét, hogy igen, nekünk van igazunk.

De nincs.
Szerintem. 🙂

 

Fantasztikus, hogy a hit került a reformátorok és a gyülekezeteik középpontjába. A hit, a Sola Fide, ami azt jelenti, hogy a hit csakis a hit és egyedül csak a hit.

Azt hiszem hogy ez a fajta kizárólagosság egyedül a bíróságon működik, amikor csakis az igazat és a színtiszta igazat kell vallani. A Sola Fide számomra valahogy a radikalizmus felbukkanása egy gazdag történetben. Mindent vagy semmit alapon csak a hit. Semmi más.

Chesterton mondja (öööö, valahol, nem vagyok alapos a referenciáimmal ma), hogy a tévtanítás az, amikor egy nagy, bevált és bizonyított igazságot (1500 év szerintem nem rossz egyébként) kiemelnek addigi szövegkörnyezetéből és alaposan felnagyítanak, felduzzasztanak, esetleg egy “csak” (Sola) szócskával még tovább radikalizálnak, izolálják korábbi valóságából….és lőn, ettől nagyobbra nő, mint kellene neki, ezzel elnyomja a hasonlóan igaz és értékes környezetét.

Véleményem szerint valami ilyesmi történt.

Könyvek

Megfogadtam a tavasszal (vagy még januárban?), hogy az idén semmi más, csak szakirodalom. A meló nem könnyű és folyamatos szellemi kihívás, bosszantó mindig egy lépéssel hátrébb lenni, mint kellene. Minél nyomasztóbb a tudatlanságom, annál magasabbra megy a mérce: szakvizsgáig semmi, csak szakirodalom.

Ehhez képest még sosem vettem ennyi könyvet egy év alatt, mint az idén, augusztusig.

Már említettem, hogy teljesen odáig vagyok Cynthia Bourgeault munkásságáért és nem csak a könyveit, hanem a tanításaiért és konferenciabeszédeiért is rajongok. Szeretem, hogy kicsit lökött, kicsit összeszedetlen, de mégis olyan dolgokat mond, hogy…nem lehet nem odafigyelni.

Advent

Eddig még nem találkoztam olyannal, akinek ismerősen csengett volna Cynthia Bourgeault neve. Teljesen véletlenül leltem rá a Youtube-on. Aztán elkezdtem hallgatni, aztán végül olvasni is. Nagyon szeretem, az ő munkássága, mint egy ceruza, összekötött bennem sok pontot, amik eleddig önmagukban árválkodtak.

Semmi nagy dologra nem kell gondolni, majd sorolok itt párat, ha tovább nem állok közben…olyan nehéz ez. A szabadidőm (hahahaha, ööö, a micsodám?) nagy részét szépirodalom vagy spirituális irodalom hallgatásával töltöm (meg a munkámmal kapcsolatos szakirodalommal, sajnos utóbbival jóval kevesebbet foglalkozom a kelleténél), aztán, mire leírnám, ami éppen foglalkoztat, akkor nincs idő. Aztán mire meg lesz idő, addigra már tovább állok. Így jártam Pécsi Ritával, aztán Brown, de ugyanez történt Pálferivel, Rohr-ral, és még sorolhatnám. Cynthia Pünkösdkor kezdődött, erre pontosan emlékszem, mert akkortájt húztam meg a derekam a bringával és itthon dekkoltam pár napot, alig tudtam jönni-menni.

Az első gondolat, ami napokra lekötött, ez volt: