terhestéboly

35+6
jó kis hátfájással
ébredtem, vesegondok jutnak eszembe, vérnyomás mérés: 144/90, erre
pánik, 1 liter víz: ekkor már 119/69. vettem egy fürdőt (a 36. hétben!)
és most elmúlt a hátfájásom is. most jó.

mostanság sokat netezem. olvasok össze mindent, így találtam egy lapot az EC-ről.
arról van szó, hogy a babák már születéstől fogva jelzik, mikor épp
pisilnek-kakilnak, észrevehető a napi rutinjuk, és így egy kis
ráfordítással pár hónaposan szobatiszta babákat gyárthatunk.

nem nyilatkozom, fogalmam sincs, jó-e ez a bébinek. (Nóri bekómált a
melegvízben, de most felkelt , mocorog. remélem, nem az nst alatt fog
aludni…)

jó lenne már lassan szülni. ki tudja, a koleszterinem mennyi
lehet…(jó magas), a veséimet is megszabadítanám már a
nyomástól…megúsznám a lábdagadást, az arcpüffedést, a
hangulatzavarokat, az “elegem van a terhességből” tébolyt.

jó ez a ceizel-féle ötlet, ha lehetne nemet választani, több gyerek
lenne. de mégtöbb gyerek lenne, ha 6 évesen lehetne kezdeni a
nevelését. ha altatásban szülhetnénk. ha a terhesség pár hét alatt is
kihordható lenne. ha ki lehetne kapcsolni a frontális lebenyüket egy
távirányítóval. hja, a lejtőn nincs megállás, ceizelnek ezt minimum
tudnia kellene.

intro

most még van egy kis időm, még leírom a szereplőket:

G
. =férj

én
=feleség
bébi=bébi, aki egyébként lány, és Nóra lesz a neve
a többiek egyértelműek lesznek, ellátom őket is a saját nevükkel, ha nem akadnak ki, persze.
ma mindenképp teszünk fel üzenőfalat, hogy kicsit interaktívabb legyen
az oldal. (oké, nem én teszem fel, azt sem tudom, mi az a tagboard)


No, tehát, akkor:
G.: férj (30), computer grafikus. aki ezt érti, annak jó, én totál nem
tudom, mi ez, de nagyon kreatív dolgokat csinál. egy nyomdában is
dolgozik, meg a kis cégét is gründolja.
én: feleség (24 még…) orvos. na jó, nem. patológus rezidens vagyok,
ami még orvosok között sem orvos, de erről majd egyszer máskor
ventillálok. jelenleg szülési szabin, mert hát hogy jön a bébi!
helyszín: Pécs, lakás (37 nm, igazából nem is lakás, mert Tamás
[építész barát] szerint ekkora helyet nem neveznek lakásnak).
keresztények vagyunk, és ebbe a gyülibe járunk.

már egy csomó ideje itthon vagyok, mert a 29. héten jöttek a
kontrakciók, és csak jöttek egy pénteki fárasztó nap után…aztán este
fél 11-kor felhívtam a doktoromat (Csabi) és ő mondta, hogy menjek be a
szülészetre. persze hétfőn kiengedtek, de azóta itthon vagyok, nem
mehettem dolgozni (nem sok hasznomat vették volna egyébként…). furcsa
volt leállni, mert az egyetem után rögtön dolgozni kezdtem, nem álltam
már le évek óta. aztán a lelkiismeret furdalás elmúlt, és jó lett
itthon. tanulgattam, írogattam, parázgattam (mert persze minden
összehúzódásra rám tört a pánik), egész jóba lettem Nórival,
kommunikáltunk, és rájöttem, hogy nem késtem le semmiről, sőt! kicsit
minden átalakult.

már máshogy tekintek a terhességemre is (ami totál váratlanul ért,
annak ellenére, hogy a tablettát régesrég abbahagytam már), eleinte a
rémület váltakozott a csodálkozással. aztán jöttek az aggodalmak. aztán
az öröm-hullámok. most pedig úgy érzem, képes leszek rá. menni fog
minden. most már úgy érzem, a szülés is.

368

35+5 nap hidegfront
engem utálnak a
computerek. jó informatikus feleségként értek egy-két dologhoz
(módjával), particionálok winyót, telepítek ezt-azt, Photoshopban
képeket kicsinyítek, pixeleket írok be kockákba, billentyűparancsokat
használok az egér helyett…de a programok akkor működnek csak, ha a
párom is itthon van. ha kiteszi a lábát itthonról, semmi semúgy van,
mint amikor elmagyarázta, megpróbáltam, megértettem…bezzeg, ha Ő a
boncteremben grasszál este 8-kor, nem ugrálnak rá a hullák! (ezt most
azért írtam ide, mert én patológus rezidens vagyok)

A tegnapi nap hihetetlen gyorsan eltelt. Itt járt a legkedvesebb
kollégám, beszélgettünk, aztán itt jártak Veráék, akik Londonból jöttek
haza (és mennek vissza hamarosan), aztán itt járt Laci Pestről,akivel
jót beszélgettünk. Úgyhogy tegnap igazán kevés időm volt agonizálni. A
terhesség vége szívás! Összességében jól vagyok, de mégis, kényelmetlen
minden. éjjel a szokásos pisilő körutaim egyikén (van belőlük 4-5) nem
tudtam felkelni, annyira fájt a derekam, a keresztcsontom. Ízületeim
lazák, szétcsúszva, a hasam keményedik, a bébi sarkát néha erővel kell
kipattintani a bordáim alól…mindez 24 évesen…fura megélni, hogy a
testem babagyárrá változott és nincs uralmam felette. persze hozzá kell
tennem, hogy az első 7 hónap meg sem kottyant, senkinek nem tűnt fel,
hogy várandós vagyok kábé a 6. hónapig. most már brutál a helyzet, de
tudom, hogy lehetne ennél sokkal rosszabb
is. mi lenne, ha 30 lennék (kevésbé rugalmas berendezéssel)? ja, és
persze egyre inkább tudatosul bennem, hogy a gyerkőcnek előbb-utóbb ki
kell onnan jönni, és ráadásul sejtem is, hogyan…hehe…

jelenleg a Mozillát utálom. mi az hogy javascript? és miért not
allowed? miért nem volt jó a jó öreg internet explorer? (mert akkor
havonta újra kellett telepíteni a cuccost…., tudom, tudom!)

370

35+4 nap
jó reggelt! no,
akkor megkezdem a blogolást, én a nő vagyok, és én fogok írni, mert
nekem több időm van rá. a mai nap egyébként ékes fordulópont: ma
léptünk a 9. hónapba a bébivel, tehát még 4 hét a várandósság ideje.
jelenleg 2 héttel lehet túlhordani a babát, úgyhogy maximum
szeptember 1-ig lehet odabenn. namármost, ha valaki beszélt már
36 hetes várandóssal, akkor tudja, hogy ilyenkor már a mintaterhesnek
is elege van, mert már 9 hónapja terhes. ugyanis, ha összeadjuk, a 40
hét az 10 holdhónap. valahogy sosem passzol. a dokik hetekben
számolják, a laikusok hónapokban.

mindenki ugyanazt kérdezi: “mikorra vagy kiírva? hányadik hónap?
mocorog már?” (áhh, nem…a májamban ül és szétrúgja az oldalam) “nem
vagy fáradt?” (áhh, nem…)

ezen kívül az én speciális szenvedésem, ami miatt a plafonon vagyok:
“milyen kicsi a hasad még! biztos alulfejlett a bébi” (már 2,5
kiló)….”vagy kevés a magzatvíz?” (hajtépés)…”nahát, hogy fér el
odabenn?”

eddig kábé 7-8 kilót híztam, aminek örülök, így is hiperbálna vagyok,
de bezzeg: “az arcod hogy kikerekedett!” (eddig is totál kerek volt)

Várandósoknak ezt a könyvet ajánlom, aki tud angolul, annak meg ezt. Több könyvről, újságról nem nyilatkozom, mert nekem nem volt.

na jó, enyit a terhességről, még úgyis írok erről rengeteget, mert hát most épp erről szól az életem.

nem vagyok valami nagy webszerkesztő (a párom épp az), de talán ezzel a
felülettel még elboldogulok. igyekszem nem túl unalmas bejegyzéseket
írni.