Evészetekbe’

Hogy mindenkit ez érdekel, jól tudom, hiszen ezek voltak mindig is a legnépszerűbb bejegyzéseim. Tehát erről akkor először kicsit.

A ketogén diétát követem évek óta, kissé problémásan, mert megy is meg nem is. Ez egy fenntarthatatlan, nehéz diéta, és valamiféle extrém lelki fejlettség kell hozzá (vagy egy olyan ember, aki nem szeret enni), ezért mindig is vonzott, amellett, hogy szükségem van rá.

Van egy betegségem, amely mintegy rákos betegségként működik bennem (nem hívják rákos betegségnek, de mivel úgy viselkedik, (és mert már annyi mindent tudok róla, hogy lehetek nagyképű, amikor) én tumornak nevezem. Ez egy daganat és kész, csak kicsit másféle, mint az átlagosan daganatként ismert tumorok.
A daganatok máshogy viselkednek a sejtjük szintjén, primitívek és ostobák, a daganatszövet nem szövetként, hanem inkább stormtrooperek tömegeként viselkedik: látszólag együtt vannak a sejtek, egy masszát alkotnak, de végső soron minden sejt/stormtrooper a saját seggét védi és mindenki saját magáról gondoskodik, ahogy tud. Mivel egy tumor állandóan nő, előbb-utóbb a testnek útban lesz és a test majd rájön, hogy „ajjajj, ezt az izét el kell pusztítani”, szóval a tumor egész életében hülye, da attól lesz a leghülyébb, hogy állandóan harcol, mint drága miniszterelnökünk, csak a tumor tényleg. A mikro- és makrokörnyezetével is. És ezért hülyeségeket csinál, kidobál magából létfontosságú cuccokat, kikapcsolja a wifit, bedeszkázza az ablakokat, nem takarítja a légkondit és értelmes metabolizmusra sem képes, végül is olyan, mintha autógumival fűtene, és, mint az orosz tankok, százon százat fogyaszt.
No, ezért jó ez az extrém szélsőséges diéta, a ketogén, mert minden sejtszaporodással járó betegség esetén olyan, mintha egy fadarabot suvasztanánk a küllői közé, miközben teker ez a nyomorult.

Jó, nem? Ja, nem, nem jó, mert abszurd. A vegán diéta szigorúnak és szélsőségesnek tűnik (talán sokaknak, így értem), ohhh, de a ketogén, na az még szélsőségesebb, csurkapistabácsitól kicsit még jobbra, ahogy az Uram mondaná.

2023-ban a következőket tudom megosztani a ketogén diétáról, ahogy én csinálom, ahogy nekem bejött, ahogy létezni lehet mellette:

1. Trackelni kell. Ez a legutálatosabb dolog, ami valaha létezett, de nincs jobb ötletem, hiába akarom a ketózist, ha nem mérem, lövésem nem lesz, hogy elértem-e? Kell venni egy ketomodzsót. Magyarországon az Eszkimókonyha árulta (hehe, érdemes megnézni a weboldalt), de most látom, hogy ők egy másik fajtát árulnak már. A Jófogáson van épp most (július 26) egy eladó 40 ropiért.

Az első képen látható a Keto Mojo, a kis kütyü. Olyan, mint egy vércukormérő. Végül is, az is, mert a cukrot is méri, és számol egy átlagot is nekünk (elosztja a cukrot a ketonnal, kis matek). Ez a glükóz: keton index, a GKI, ami egy jó kapaszkodó, hogy hol is tartasz a szervezeted alternatív táplálkozási skáláján. Én nagyon szeretem, ha 1 körül van a GKI-m, tehát ha a cukor és keton szintem pont ugyanannyi (mmol/L-ben). Ez egy olyan terápiás szint, melynél a klinikai study-k igen effektívnek találták ezt a különleges alternatív metabolikus útvonalat.

A második képen látszik a tegnapi eredményem (van a kütyühöz ingyenes app és a telefonon lehet vele bohóckodni). Ez az eredmény nem rossz, de tudok én ennél sokkal jobbat is. Látszik, hogy nincs hármas a cukrom. Egy szénhidrátdependens metabolizmussal ez a mélykóma szintje, és kint van a mentő a betegnél (öntik épp bele a glükózt). Nekem ez már átlagos, remekül alkalmazkodott az anyagcserém mindenhez. Ha ebben az állapotban pl. nem jutok 6-7 napig kajához, akkor a ketonom felmenne 7-8-ig, a cukrom maradna ezen a szinten és tele lennék energiával. Extrém, tudom. Majd erről is írok.

2. Mit együnk, ugye? Ez a legnehezebb. És most leírom, nekem mi vált be. Illetve először összeszedem, miért adja fel ezt a nyomorult diétát minden épeszű ember (aki nincs részuroulva, ugye, mint én):

• minden jóféle ötlet kaját megunok
• megundorodom mindentől, ami tegnap jó ötletnek tűnt, ma bleh (még a tojás, sajt is)
• sajnálom magam, amiért így kell ennem
• nincs ötletem, mit ennék, inkább semmit, hagyjatok meghalni
• meh.

Na, ezek. Hogy lehet itt túlmenni, a nyúlon túlra, hogy ne hagyjam a dagadt ruhát másra, hanem?

• • • • • • Káposzta. Na, ez, sosem gondoltam volna, hogy ez, de a káposzta. Ez a túlélés (egyik) záloga, mert sajnos az ételundor a fehérjeundorral jár nekem, ezért a jó kis fehérjetartalmú ketogén kajákat hamar megunom, és kikészülök az önsajnálattól, hogy nincs mit enni (remélem, most már mindenkinek világos, hogy igen fejlett az önsajnálatom). A káposzta. Ez bejött.
            Van az az amerikai kaja, az (insert something) fried rice. Shrimp fried rice. Kimchi fired rice. No, ez nekem a mindegy mi fried cabbage. Bármi a sült káposztával. Vagy csak magában. Képek jönnek.
            
            Már a kertben is nőnek, és azokból, amelyeket nem ették meg a hangyák, kukacok, bogarak és csigák, ilyen káposztát csinálok. Ez nem a szokásos párolt káposzta, ez inkább sült, és édes-savanyú-sós és roppanós. Így jó. Jó hozzá tejföl, sajt, hús, tojás is. Vagy csak ez. Az a baj, hogy nem lehet kapni (mármint így), mindig frissen kell csinálni és már előre sajnálom ma mikor elfogy. Szöcske jutifalatos dobozai nagyon jó tároló edénynek bizonyultak hozzá. Azért is jó a kápi, mert annyi zsírt felvesz, amennyit nem szégyell (szégyentelen, egyébként), és mert hát….comfort food.
          • Szénhidrát csökkentett kenyér. Oké, ez egy fos, egy szenny. De ha a ketózis a célod és állandóan sajn ezért hajlandó vagy sikért és szóját is enni, akkor nincs gond. Ez van.
            
            Ez a kenyér mostanában is hétszáz forint körül van (lidliben). Kettő tehát annyiba kerül, mint a nagy zacskós Lays chips. Ebből aztán kockára vágva, sok vajjal és fűszerrel rágcsálnivaló készül, két gáztepsinyi (hehe, milyen jó szó) kockában nincs annyi szénhidrát, mint egy gombóc fagyiban. Szóval megint csak winwin. Fenntartható. Ez a lényeg, ezen a diétán semmi más nem fontos. Tudom, ez nagyon nyomi, de majd egyszer megmagyarázom, most legyen elég annyi, hogy tapasztalataim alapján a vérben keringő béta-hidroxibutirát annyival, de annyival értékesebb, mint amennyire 3 deka szója káros, hogy ez is jó így.
          • Lekvár. Fagyasztott gyümölcs, fahéj, négyszerédes (ez általában a stevia-eritrit neve). Aztán jól van. Ez mehet mascarponéra, vagy kanálra. Hasonlóképp, mogyoróvaj, csak épphogy, de egy kicsi kell, mert nem vagyok tökéletes, csak éhes.
          • Kocsonya. Igen, meg kell venni a csomagot, amiben van disznóláb, disznóbőr, disznócsont. Aztán meg kell főzni, só, bors, fokhagyma babérlevél, mással felesleges pocsékolni, ez meggélesedik és lesz fél liter kocsonya, amit nem tudok eléggé magasztalni, micsoda kaja ez. Ennek is az állaga, a textúrája az, amitől nekem megunhatatlan.
          • Zérótészta. Ennél sem sok undorítóbb van, de azon a ponton, amikor épp kell valami, ami nem főtt tojás, utálom az életemet ne már, inkább eszek vala akkor remek. Húslevesezni lehet a családdal. Én ezt szeretem, mert ez olyan, mint a rizs (nem olyan).
            
            Van egyébként sok féle, alapanyag alapján is van több (ez konjak lisztes, ha jól rémlik). Nem kell főzni, csak kicsit leöblíteni, átmosni, és belekeverni a kajába.

Ezek jutottak eszembe így, elsőre. Ami a szociális életet illeti, én mindig eszem valami finomat, ha kimozdulok a családdal vagy a kollégáimmal, vagy barátokkal. Mindent nem lehet és nem is kell, social nerd nem akarok lenni. Az év 350 napja a nehéz, nem a harsogóan boldok kivétel, ami erősíti a szabályt és igen jól esik.