Merjünk irányt váltani – augusztusban

No, csak ideülök, pedig most sem jó, de hát sosem jó. Macifül varrás után, cserkésztáborba készülés közepette, mindenhol bögrék, csajkák, egészségügyi nyilatkozatok, kakós csigák és kullancsriasztók között. Még tévét is nézek, csakis a TV Paprikát, a fura frizurájú nő egész jó beszélőkével kalácsot süt éppen. Én citromos vizet iszom és ülök a káosz tetején. Mint mindig.

Mindenkinek köszönöm, aki még mindig olvas, az elmúlt 8 hónap, az elmúlt 8 év ellenére is. Sokan kérdeztek engem emailben mindenféléről; rákos betegségről, pajzsmirigyről, étkezésről, teológiáról. Általában válaszolgatok, elnézést kérek attól, akinek elfelejtettem válaszolni. Elmarad, mert elfelejtem, kiúszik az inboxomból a levél a második oldalra és kész. Általában ezen múlik.

Sokan jönnek kritizálni is, mert hát hülyeségeket írok. Nyilván. Teljesen hagulattól függ, hogy kitörlöm-e innen, vagy válaszolok-e rá valamit. Értem, megértem. Én megértem. Én is ilyen voltam. Egykoron még tudtam, mindent. Mindent is, ahogy mostanában divatos ezt megfogalmazni. Most már nem tudok annyi mindent, de az alapjaim nem változtak továbbra sem. Nem lettem vegán, továbbra is kávézom, teázom, továbbra is főzőcskézek, jógázom is, talán néhány indiai fűszerrel gazdagodott a konyhám, talán az idén több sárgadinnyét ettem a nyáron, mint tavaly. A vizet citrommal iszom. A kávét, ha nem túl erős, már édesítés nélkül.

Csopak 2018 augusztus

A mostani bejegyzés megint kicsit listázós, gyűjtögetős lesz, pár dolgot felírtam magamnak, ezeket írom össze gyorsan a rövid helyzetjelentés mellett.

1. A kutya
A kutyánk immáron másfél éves. Gyönyörű, 33 kilós vizslafiúvá érett. Családtag. Alkalmazkodunk hozzá, ahogy ő is hozzánk. Sok lemondással jár, persze, hiszen minden dolog, ami nem rólunk szól, sok lemondással jár. De azt gondolom, és most 38 évesen ki is jelentem, hogy egy velünk élő kutya olyan minőségi életjavulást és örömforrást hozott az életünkbe, amit csak sejtettem, de sosem tapasztaltam eddig. Elmondani ezt nem lehet, bizonygatni nem kell, ezt csak a kutyások értik, akiknek így van kutyájuk, mint nekünk: családtagnak. Oké, ettől még kutya, nem giccses meg szentimentális szeretnék itt lenni, nem olyan, mint egy ember, nem pótlék, nem csodakutya, nem toljuk túl. Egy kutya. És tök jó. Praktikus szemszögből nézve szerintem egészséges egy egészséges kutyával együtt élni. Bélflóradiverzitást biztosít, állítólag. Nem tudom, lehet. Nekünk jót tesz, ez biztos.

Csak a vizsla a miénk – Szöcske és Kócos 2018 Bükkszentlélek

2. Gyerekek
Mindenki jól van, élvezik a nyarat. Nem, nem kitűnők, nem várják az iskolát. Nem változtattunk semmit, iskolát sem váltunk, pedig közel voltam hozzá. Finom egyensúlyok vannak, én meg nem döntök csak úgy. Mondhat bárki bármit. A nagy nem ment a hatosztályosba, mert…nos, több oka is volt, de leginkább azért, mert a másik iskola egy karót nyelt zárt elitista helynek tűnt nekem. Ez volt a legfőbb ok. A kicsi meg azért marad, mert….mert szeretne maradni.
Tudom, ezeket olvasva joggal gondolható, hogy nem vagyunk kompatibilisek a katolikusokkal, és tényleg nem vagyunk. Azonban továbbra is feléjük billen a mérleg, és én nagyon hálás vagyok nekik. Van elég bajuk, de hát kinek nincs?
Ja igen, a középső. Ötödikes lesz. Mindegy, valahogy kibírjuk. 🙂

3. Mi
Jól vagyunk. Ez vagy nem érdekel senkit, vagy nem hiszik el*. Erről – ezért,vagy amazért éppen – ennyit. (*Idézet Huffman Szilvitől)

4. Nyár
Ez egy remek nyár volt, sok sok szempontból. Mindketten nagyon sokat dolgoztunk, de még így is jobb volt az utóbbi éveknél. A gyerekek már elég nagyok, sikerült nem teljesen agyhalottan eltölteni az idejüket. Nóri keményen melózott a nyáron, övvizsgát tett, olvastak, nyelvet is tanulgattak. Peti egész tűrhetően olvas, gyakorolt több-kevesebb problémázással. Nóri önkéntes is volt, nagylányos vonásokat produkálva. Kiskamasz létével az agyunkra megy, mindenki mást elvarázsol, ezért nekem még jobban az agyamra megy…jelentkezzen, aki tud erre valamit.

Napfelkelte a Bükkben 2018 augusztus

5. Gyűjtés
A gyűjtés február óta gyűlik. Sajnos elsősorban az angolul beszélőket szórakoztatja, de azért magyar tevékenységeket is válogattam.

Youtube
Fogalmam sem volt, mennyi minden van a youtube-on. Oké, onnan tanultam jógázni (ezt a tevékenységemet már az Instagramon folytatom, mert egyszerűbb és nincs reklám), meg zenét hallgat, mesét néz az ember gyereke… Még februárban mentettem el ezt a videót, Jordan Petersont, a riportban a férfiak és nők különbségéről van szó több szempontból, de nem ez a lényeg elsősorban, bár érdekes dolgokról beszélnek. Érdekes meghallgatni, hogyan vitázik. Így is lehet. Lehetne így? De jó lenne.

Pár hete futottam bele a lányába (oké, csak virtuálisan, az Instagramon), az ő a blogján olvastam, hogy ő is és édesapja is depresszióval küzd, emellett Mikhaila, a lánya még súlyos rheumatiod arthritissel is diagnosztizált, 17 évesen csípő és boka protézist kapott, annyira súlyos a helyzet. A blogjának az a címe, hogy “Ne edd meg!” (Dont’t eat that!), arról ír, hogy már 8 hónapja csak húst eszik és vizet iszik (ez gyakorlatilag egy eliminációs ketogén diéta, magas zsírtartalmú marhahúsról van szó), szinte minden tünete megszűnt.
A látszólag kezelhetetlen problémák diétával kezelhetővé válnak? Remélem, tényleg ez a jövő. Én nagyon hiszek ebben.

Könyv
Talán Patty de Llosa könyvei voltak mostanában a legnagyobb hatással rám. Nagyon részletes a The Practice of Presence, ebben arról ír, hogy különféle útkereséseiből mit tanult. Én annyira vágyom az ilyen praktikus-pragmatikus dolgokra, nagyonélveztem ezt a könyvet, másodszorra olvasom. De lehet még fokozni, van egy 52 hétre alkalmazható kis útmutatója is, ez a Finding Time for Your Self, ez meg amolyan minden napra egy mese jellegű. Odavagyok az ilyenekért. A harmadik könyve a jungiánus barangolásairól szól, talán ez a legnehezebben olvasható,  Taming Your Inner Tyrant. Nagyon kedvelem ezeket az érelmes, nyugodt, bölcs, őszinte, mindenféle álarc nélküli egyszerű embereket, akik nem érvelnek semmi mellett, nem védelmezik a saját szubjektív hitüket, nem kérik ki maguknak, nem akarnak semmit eladni, nem fenyegetnek pokollal, nem ragasztanak bele poros hitvallásokba, csak mesélnek. És közben bennem történik meg a változás.

Remélem, egyszer megérem, hogy az Ursus Libris felkér könyvfordítónak és akkor a többtonnányi angol nyelvű olvasmányomnak végre magyarul is hasznát lehetne venni, de addig is, ha lesz időm (hahahaha), írok ezekről itt, bővebben. Sosem fogok. Hátha. 🙂

Cikk
Csak ezt az egyet. Pete Enns-ét, akit ugyancsak várólistára tettem (a következő életemre, hahaha). Sosem mertem volna kimondani, mi a baj az evangéliumi kereszténységgel; nekem is pont ez a  bajom vele, amit ő említ részletesen. Sok más bajom is lehetne, de engem nem zavar más, nem akadályozott más, és nem is látok más valódi veszélyt odaát, mert valójában egy jámbor kedves mozgalomról van szó…na jó, abba is hagyom ezt… 🙂 A lényeg, hogy Enns több könyvével is felkavarta már az evangéliumi állóvizet. Ebben a cikkben, amit ajánlok, sok felé lehet még kattintani. Érdemes. Elgondolkodtató.

A cikk alapfelvetése az, hogy az evangéliumi gondolkodásmódot kritizálja, illetve, nem is kritizálja, mert épp azt állítja, hogy nincs ilyesmi, hogy evangéliumi gondolkodásmód, mert gondolkodni tilos. Zene füleimnek, mennyit hallottam ezt én (sosem kimondva egyenesen, ugyebár). Én, aki nyilvánvaló hülyeségeket is el kellett fogadjak, súlyos emberi tévedéseken kellett (volna) túllépjek, 10 éve majd’ belehaltam ebbe. Jó volt így leírva látni.

Érdemes azonban elgondolkodni mindenkinek ezen: ha “fentről” mondják meg, mit kell gondolnod valamiről és előre eldöntött helyes konklúziókkal raknak körbe, akkor semminek semmi értelme. Nincs fejlődés, nincs változás. Nem történik semmi. Az emberek lelkében sem. Érdemes ezen elgondolkodni. Ugyanez működik a tudományban is, ugyanígy, egyébként. Ha korábbi bizonyosságainkat nem merjük megkérdőjelezni, nem bontjuk, nem bonthatjuk vissza a falakat, amiket esetleg évekkel azelőtt falaztunk fel, akkor végünk. Merjünk változtatni. Irányt. Véleményt. Paradigmát.

Főleg így, negyven felé, ezt üzenem, nagy bölcsen. 🙂 Senki ne higgye el! 😉

Panelpatkányok ha felújítanak – skandináv stílusban 2018 július

 

 

4 Hozzászólások

  1. Zsuzsisays:

    Örülök, hogy írtál, nagyon vártam már.

  2. Kátai Juditsays:

    Örömmel ovastam, jó, hogy írtál! Sokszor éreztem az írásaidban, hogy végre valaki olyan jól megfogalmazza a bennem is kavargó gondolatokat. Sajnos nem tudok olyanjól angolul, hogy ezeket a könyveket elolvassam, ezért várom, hogy egyszer majd a fordításodban hozzájuthassak 😊
    Élvezzétek a szünet utolsó két hetét!

  3. Valahogy éreztem, hogy ha most jövök, lesz új írás… 🙂
    Jó volt olvasni. Jó lenne… többször… gyakrabban… 😉

  4. Nem is értem, milyen megszokás vezet ide rendszeresen, pedig már egyáltalán nem reméltem, hogy találok valamit… Most örülök.😊

Szólj hozzá

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező kitölteni a *-al jelölt mezőket.