Luther és a Kozmikus Aszpirin

Nem bírom ki, hogy jómagam meg ne emlékezzem a reformációról, pedig négy éve már, hogy nem kapcsolódom a protestáns oldalhoz, hanem átúsztam a Tiberist, ahogy az amerikai keresztény szleng mondja.

Előrebocsátom, hogy a mai napig is azt látom és gondolom, hogy akkor és ott a reformáció, ha nem is ilyen módon szükséges, de nagyon is érthető volt. Ez az én véleményem. Amennyit tudok a “történtekről”, abszolút látom az értelmét és a célokat és a missziót és annak az örömét, hogy igen, nekünk van igazunk.

De nincs.
Szerintem. 🙂

 

Fantasztikus, hogy a hit került a reformátorok és a gyülekezeteik középpontjába. A hit, a Sola Fide, ami azt jelenti, hogy a hit csakis a hit és egyedül csak a hit.

Azt hiszem hogy ez a fajta kizárólagosság egyedül a bíróságon működik, amikor csakis az igazat és a színtiszta igazat kell vallani. A Sola Fide számomra valahogy a radikalizmus felbukkanása egy gazdag történetben. Mindent vagy semmit alapon csak a hit. Semmi más.

Chesterton mondja (öööö, valahol, nem vagyok alapos a referenciáimmal ma), hogy a tévtanítás az, amikor egy nagy, bevált és bizonyított igazságot (1500 év szerintem nem rossz egyébként) kiemelnek addigi szövegkörnyezetéből és alaposan felnagyítanak, felduzzasztanak, esetleg egy “csak” (Sola) szócskával még tovább radikalizálnak, izolálják korábbi valóságából….és lőn, ettől nagyobbra nő, mint kellene neki, ezzel elnyomja a hasonlóan igaz és értékes környezetét.

Véleményem szerint valami ilyesmi történt.


Azt hiszem, nekem elég volt egy életre a mindent vagy semmit jellegű gondolkodókból. Az ilyen gondolkodás szakadást szül (és lám, tényleg ez is történt az elmúlt 500 év alatt), és még sok minden mást, ami szerintem egyáltalán nem helyes, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nem visz sehová. Nem leszünk jobb emberek tőle. Nem leszünk jobb keresztények sem tőle. Csak vitázunk. De azt viszont  állandóan. 🙂

Az évforduló kapcsán olvastam egy blogon (már nem tudom, merre, nem tudom linkelni ezt sem), ezt a sort, ami engem nagyon elkapott:

but I’d pick love over faith any day

Tehát a szeretetet választanám, ha már választani kell.
És igen. Én is.
Nem hiszek, sosem hittem abban az istenben, aki csak azért szeret engem, mert a fia meghalt. És nem akarom a gyerekeimnek ezt az istenképet továbbadni.
Én ezért úsztam át ide. Mert itt azt mondják, hogy ….de a legnagyobb a szeretet. De nincs “csak szeretet”. Nincs szeretet Sola, meg ilyesmik…..Hit van, remény, szeretet, bűnbánat, keresztség… Nem jogi állapotról beszélünk. Nem statikus állapotról beszélünk. Ennél sokkal de sokkal többről beszélünk. Itt van minden egyben, kényelmesen, és a gyereket sem öntjük ki még véletlenül sem a fürdővízzel, mert nem öntjük ki a fürdővizet sem, egyáltalán. Ez a legbiztosabb, és bár hosszan sorolhatnók a katolikus egyház rémtörténeteit, azzal sem sokra megyünk, mert hát…..várjunk még ezer évet, aztán nézzük, lesznek-e odaát is…….. (helyettesítsünk be bármit kedélyünk és hangulatunk szerint). És most nem is erről akartam írni. Majd egyszer biztosan erről is.

Ezért van az, hogy a sok sok vita szerintem mind értelmetlen, hiszen a katolikus is hiszi pont azt, hogy Isten megigazít bennünket hit által. Csak ennél még sokkal többet hisz. 🙂 Kis képzavar, tudom, de jól érzékelteti, hogy én tényleg arra a következtetésre jutottam pont 7 éve, hogy a Sola-k valami szélre vonszolt perverziói egy nagy-nagy igazságnak. Máshogy nem tudom magyarázni – magamnak. Pedig nagyon sokáig próbáltam.

Livi, the cosmic aspirin wannabe.

Ami maradt, az a terv, hogy valami “kozmikus aszpirinnek” kellene lenni, ahogy C. Bourgeault mondja. Ez nekem nagyon tetszik. Mindegy, mit gondolok az agyam segítségével, ettől nem leszek sem jobb, sem bölcsebb, legfeljebb nagyképűbb és egoistább. A cél a kozmikus aszpirin lét.

Hogy ez mi?
Ez egy humoros megoldás arra, hogy az aszpirin ugyebár fájdalmat csillapít. Mindegy, mid fáj, az aszpirin ezt látszólag tudja, pont ott fog hatni, ahol fáj. Mikor az ember kétségbeesve próbál valami életcélt kitűzni magának, ez szerintem egy remek ötlet:hadd legyek kozmikus aszpirin. Valamire csak jó vagyok, és ha nincsenek agyongondolt terveim, akkor igazából az Isten is megteheti, hogy bevet engem ott, ahol épp aszpirin kell. Mindegy, csináljon velem valamit.

Azt talán már írtam, hogy arra jöttem rá már jó pár éve, hogy abban feltétlenül hinnem kell, hogy – kissé érzelgősen fogalmazva – jó cselekedet nem vész kárba.
Ezt tanítom a gyerekeimnek is.
Ez nálunk alap. Nem baj, ha nem látja senki. Nem baj, ha nem tűnik fel. Nem baj, ha nincs látható eredménye, visszhangja. Akkor is volt értelme. És nem azért, mert valahol ezeket számon tartják, hanem mert valóban “működnek”, csinálnak valamit. Jobb lesz a világ egy kicsit. És ennek van, kell, hogy legyen értelme. Az aszpirin is segít, bár nem látjuk hogyan…..oké, ezt nem magyarázom túl. Jó volt ez így már. Aki akarta, megértette.

No, ez a cél. Nem baj, ha nincs igazam. Itt az ideje, hogy felnőjünk, nekem mindenképp eljött az idő. Nem azt kell eldönteni, hogy kinek van igaza. Ennyi idő alatt nem jöttünk rá (illetve ez nem igaz; mindenki rájött, hogy neki van igaza, hehe)…Mindegy, de tényleg mindegy, nekem úgy is jó, hogy ha majd kiderül, mégis a Sola-k “nyertek”, bár ezt cseppet sem tartom valószínűnek.

Szóval az az ötletem támadt, hogy itt az ideje elhagyni ezt a “mentőexpedíció a mennyországba” jellegű gyerekkereszténységet és kozmikus aszpirinné válni.

Boldog 500. évfordulót mindenkinek!

 

4 Hozzászólások

  1. Bogisays:

    Szia Liv! Még jó, hogy az aszpirintől nem kérdezi senki, hogy milyen vallású… lenne abból is újabb vita. 🙂
    Továbbra is nagyon jó olvasni a soraidat, főként a szép, kerek évforduló kapcsán. Teljesen érteni véllek (remek logikai bukfenc 🙂 ), szóval tetszik az okfejtésed. Én már csak maradok a Tiberisnek emezen az oldalán, mert ebbe szoktam bele, ezek a dallamok hangzanak ismerősnek a fülemnek, ez a dísztelenség, egyszerűség nyugtat meg, és kicsit becsukom a fülem, amikor nagyon sok a “Sola”, ahogy nevezed. Azt hiszem, hasonlóképp jól vagy jól rosszul működnék a másik parton is, aszpirin mindenhol kell, még a Gangesz, Nílus, Amazonas, Mississippi, sőt bármely kis és nagy folyó- vagy állóvíz partján is, ugye? 🙂

    • livsays:

      Igen! Teljesen így gondolom én is. És szerintem a Tiberisnek azon oldalán is nagyon jó lenni és lenni is kell. 🙂

  2. Kátai Juditsays:

    Az őszi szünetben voltunk Vizsolyban (is). A református templomban kiállított eredeti régi Biblia számomra nagyon sokat jelent. A reformációnak köszönhetően olvasható lett magyarul a Szentírás, eredeti szövegből zseniálisan lefordítva. Köszönöm, hogy írtál a témáról! Valóban a szeretet a legnagyobb és legfontosabb, mindegy, hogy melyik parton állsz 😊.

  3. Rékasays:

    <3 kozmikus aszpirin
    Nagyon jó hasonlat…
    Jó volt újra olvasni Téged!

Szólj hozzá

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező kitölteni a *-al jelölt mezőket.