Aszkéták

Látszik, hogy szabadságon vagyok, mert kirakok még egy bejegyzést. A szabadságom alatt egyrészt utaztunk, voltunk katolikus ifjúsági találkozón, voltunk a Bükkben két napot, én már odáig süllyedtem, hogy háborús sci-fit olvasok (John Scalzi Vének háborúja sorozatát, nagyon kellemes olvasmány egyébként), illetve szelfi-videózás közben próbálom a telefont nézve a gyerekeim orrlyukába becélozni a mutatóujjamat, tehát pihenünk, pihenünk.

Aztán írok is.

Azonban mindenek előtt egy kis ars poetica:
Ha egy problémára felhívod a figyelmet, akkor a saját problémáidra is felhívod a figyelmet. Ha rámutatsz egy általános hibára, akkor a saját hibáidra mutatsz rá elsősorban. Szeretném, ha mindenki így olvasna: én nem tudom az igazságot és azzal is tisztában vagyok, hogy minél több mindenről írok komolyan, annál jobban fog látszani, mennyire nem értek én ezekhez a dolgokhoz. Nem szeretnék egy erkölcsi vagy tudományos dobogóra állva prédikálni, mert őszintén megmondom, sok esetben fogalmam sincs, miről beszélek. 🙂

No, egy ilyen bizalomgerjesztő bevezetés után ma az aszkétákról írok.

 

A téma úgy kapcsolódik az előző, rendkívül összeszedett bejegyzésemhez :), hogy az aszketizmus volt az egyik legelső “hogyan” válasz a kereszténység történetében. A korai keresztény irodalom tele van vele, és érdekes, jó dolgokat lehet leszűrni a témából.

Aszketizmus

“Pure as angels, proud as devils.”

Az aszketizmus olyan emberi életvitel, melynek lényege a földi élettől való elfordulás, a teljes lemondás mindenféle élvezetről, az önsanyargatás. (forrás)

Mindjárt hozzá is tenném, hogy ennél sokkal hétköznapibb dologról van szó ám!

Az aszketizmus egy olyan alap gyakorlat, amelyet szinte minden vallás tanít, akkor is, ha nem nevezi így.

Természetesen szigorúan azt nevezzük aszketizmusnak, ha valaki azért végez önmagát megtagadó vagy fegyelmező gyakorlatokat, mert közelebb akar kerülni Istenhez, szerintem azonban mindenki, aki megtagadja önmagát így vagy úgy, automatikusan közelebb kerül.

Az aszketizmus legnagyobb veszélye a szinte automatikus velejárója, amivel rengeteget kell dolgozni: a patológiás büszkeség. Hiszen ha én kontrollálom a testemet, ha én kontrollálom a lelkemet, a gondolataimat, szigorú gyakorlatot tartok (minden nap 1 órát imádkozom, betartom a tórát, pénteken böjtölök, rendszeresen edzem, mindennap futok, nem eszem kenyeret,stb. stb.), akkor ez olyan hiúsággal töltheti el az embert, ami pont ellentétes utakra vezeti, mint amire vágyott.

Az aszketizmus nem megfelelő kezekben biztosan rossz irányba hajlik. Azaz általában. Azaz majdhogynem állandóan. Tehát azt mondhatjuk, hogy mindjárt több vasat kell tartanunk a tűzben: aszkétáknak megfelelő önreflexióra van szüksége, emellett pedig alázatra. Minimum. 🙂 Emellett az önutálat irányába sem célszerű elcsúszni.

Aszkéták régen

A katolikus tradícióban rengeteg szó esik az aszketizmusról, és természetesen van benne jó is, rossz is. Sokan csúsztak alaposan mellé és vitték extrém diszfunkcionális irányokba ezt az egyébként igazán jó és remekül működő gyakorlatot, hiszen erősebbé tesz minket, segít ráébredni magunkra, kitartást, türelmet tanít, a Bibliában ezek mind meg vannak nevezve, mint elérendő célok (az azonban nincs leírva, hogy hogyan érd el, ezúton is köszönjük), tehát szerintem nem véletlenül lett fontos gyakorlat.

  • A test rossz

Szerintem mindig is létezett, létezik és létezni fog a nézet, miszerint a test rossz, és hátráltat minket az Isten felé vezető úton. A görögök erre jól rálapátoltak már idejekorán, aztán ezt a kereszténység is átvette. A test megfékezése, böjt, illetve a test konkrét büntetése is végigkíséri feltehetően a mai napig a szélsőséges aszketizmust.

Ellentmondásos valahol, hogy a kereszténység az egyetlen vallás, ahol az Isten inkarnálódott, mégis tartja magát az a nézet, hogy a test csak hártáltat. Pál apostol is rátett egy lapáttal az ügyre, hiszen több mondata is értelmezhető úgy, hogy a test rossz, erőtlen, stb. Nos, ő vajon tényleg ezt akarta mondani, vagy szimpla ténymegállapítást tett? Ezt sosem tudjuk meg, asszem, de ez is egy jó példa arra, hogy megkapunk egy előrerágott értelmezést és egész életünkben meg sem fordul a fejünkben, hogy esetleg máshogy is értelmezhető lenne az a bizonyos valami, amit apáink értelmeztek nekünk, meg apáink apái. 🙂

  • A test segítség

A másik vonal (mintegy búvópatakként a katolikus egyházban jelen van, aprotestáns oldalon én sosem hallottam erről, egyéb vallásokban többé-kevésbé jelen van), hogy a test segítség, mert nem csak a lélek lakhelye, temploma (hol is hallottuk ezt?), hanem ezen felül mint egy program, vizualizálja a lelki adatbázist.

A lelki adatbázishoz ugyanis nem könnyű hozzáférni.

Lehet imádkozni (lehetőleg szüntelenül), lehet növeszteni a lélek gyümölcseit, meg is lehet változni az elmének teljes megújulásával. De hogyan? Magukkal a cselekedetekkel a Sola Fide óta amúgy is probléma van (ami feloldhatatlanul logikai csopdába viszi a gondolkodót – szerintem) de most nem erre megyünk.

Feltehetően a hogyanra született egyik válasz az aszketizmus.

  • A test erőtlen

Az alapvető gondolat már a negyedik században (talán korábban is, nem tudom), hogy az éberség és az aszketikus gyakorlat együttese termi meg a gyümölcsöket,amiről a Biblia szót ejt. Az ébredj, meg a virrassz szavak nem ritkák a Bibliában, érdemes kikeresgetni őket és a szövegkörnyezetet is hozzá.

 

Most pontokba szedve (úgy nem annyira unalmas) összeszedem, mi a lényeg itt.

  1. Az ember úgynevezett egó-transzban (vagy a kis énjében) él. Ezt már Pál is tudta (ha nem is így mondta), legyen ez a tejjel táplált kisbaba időszak. Az éretlen, egó által uralt kis-én nem képes a jelenlétre. Ez az én egy olyan operációs rendszer, vagy feedback rendszer, ami a legkisebb ellenállás irányában mozog, mégis, rengeteg energiát emészt fel, sőt, időt is.
  2. Ez a sok energia a kis énünk védésére, szokásaink fenntartására, gondolkodásmódunk védelmére, sérelmeink újraélésére, a jövőtől aggódásra megy el, a like-jainkra és dislike-jainkra, a saját történetünk újra és újramesélésére magunknak. Ez kellemes mind. Azért csináljuk. Kerüljük a kellemetlent, keressük a kellemest. Magyarul, ez a default beállítás. 🙂
    Cynthia B. ezt hívja igen találóan Freud után pain-pleasure principle-nek.
  3. Az aszketikus gyakorlat (bármi legyen is az,a végén erre is rátérek) abban segít, hogy 1) észrevedd, hogy milyen irányba haladsz és 2) elindulj a másik irányba, majd 3) az éberség és 4) további gyakorlatok segítségével átérj a másik uradalomba, életállapotba, a nagykorúságba, sok megfogalmazás lehet, mind jó.
  4. A két uradalom között egy angyal áll (tartották a régiek): az Unalom Angyala. Ezt szerintem nem kell magyarázni. 🙂 Mikor egy olyan útra szeretnél lépni, ahol lemondasz arról, hogy az egódat és a gyerek-elmédet szórakoztasd egész nap, az első,amibe ütközöl, az az unalom.
  5. Az aszkéta gyakorlat segít abban, elegendő energiát gyűjts a nagykorúság eléréséhez. Betömeszeli az energiavesztőidet, ébren tart.
  6. Az első fázisban, a gyerekkorban a pain pleasure principle teljesen megfelelő eledel. Az aszkéta gyakorlat segít megstabilizálni, finomhangolni az új operációs rendszeredet. Természetesen egyre több időt leszel képes nagykorúan tölteni és egyre könnyedebben. Egyre hamarabb ráébredsz a hülyeségeidre.
  7. Ezt tudták a korai keresztények. Természetesen a technológia itt a lényeg, mely sok formát ölthet, sok vallás sok gyakorlata ugyanerre épül, ugyanezt éri el. Nincs új a nap alatt. 🙂
  • A cél, hogy ébredj, nem az, hogy szenvedj! 

Az aszketizmus célja tehát nem a test büntetése, hanem az ébredés elősegítése. A bejegyzés elején írtam már, hogy nagyon könnyű nagyon rosszul csinálni.

Aszkéták ma

A mai világ is bővelkedik aszkéta ötletekben, sorolok párat, hogy látható legyen, mennyire széles a paletta és mennyire más mindenkinek az útja. A felsorolást úgy kell értelmezni, bármilyen gyakorlat elsülhet visszafelé is. A büszkeség, ezt említettem, ez sem önmagában rossz, dehogyis. Angolul van erre egy remek szó, ez a vainglory, azt jelenti… túl sok büszkeség? dölyf? gőg talán. A nem egészséges változat.

  1. Ismeretes diszciplína a jóga. Jó kezekben, jól értve, okosan bánva vele nagyszerű gyakorlat a fentiek elérésére.
  2. Hasonlóképp minden önmegtagadást kívánó erőfeszítés ide sorolható. Ha te minden reggel futsz, minden este edzel, szerintem remek beugró. Hosszútávon fenntartható (tehát nem egy évben egy bikinimodellverseny-felkészülésre gondolunk itt) legyen. Nem jó, ha egyik függőséged pótolod másikkal. Nem jó, ha a többiek hülyék, mert ők nem csinálják, tudjátok, vainglory, stb.
  3. Meditációs rendszer. Rengeteg fajtája van. Ezekről külön írok majd. Hívhatjuk imádságnak is, és akkor nem annyira new age- hangulatú. Jól lestrapált ez a kifejezés is, sajnos.
  4. Önmegtartóztatás. Szerintem ez már kifejezetten haladóknak való, mert szinte mindenki belebukik, de feltehetően még úgy is működik. Nem a kényelmetlenség a cél, hanem az éberség. Ez csak úgy jó, ha tudatos munka, és ha szenvedés, akkor önként vállalt. Az alapgondolat az, hogy a béke, ami a pl. Facebookból, a paradigmádból és a biztonságos tribe-odból jön, elaltat. Ezek ellen jó küzdeni. De már ismétlem magam.
  5. Böjt, diéta, húst nem, ezt nem, azt nem: lásd 4-es pont. Megint nem az a lényeg, hogy istencsászár vagy, ha nem etted meg a második szelet dobos tortát. De nem magyarázom tovább.

Egy szó még a new-age-ről: azt gondolom, hogy nagyon nem erről van itt szó. Igen, minden gyakorlat ezotéria, mert nem exotéria, tehát az ezotéria saját tapaszalati munka, az exotéria meg kívülről érkező szabályok, törvények és ezek elfogadása belső reflexió nélkül.

Nem sokat tudok a new age-ről, de azt gondolom, hogy a keresztény gyakorlat nem a szeresd önmagad, fogadj el mindent és nyugtasd le magad és légy sikeres felszínein úszkál, ennél sokkal több és mélyebb és céllal végzett, nem önmaga a cél.

Summa summarum aszketizmus: egy szép paripa; ha jól ülsz rajta, messzire vihet, de ha senki nincs a nyeregben, több kárt okoz,mint hasznot.

Köszönöm a feszült figyelmet.

 

 

 

Forrás: 1, 2, 3.

16 Hozzászólások

  1. Rékasays:

    Kicsit kezdem hülyén érezni magam, hogy megint irok, de olyan jól beindítod a csikorgó agytejervenyeimet. 😀 Persze én is pont úgy irok, mint ahogy írtad a bevezetőben…
    Ami nálam fontos meg, hogy tudjam, hogy hova megyek ezekkel a gyakorlatokkal, illetve inkább kihez. Ekkor válik számomra úttá és nem lesz halott próbálkozás…
    A kevélységen meg szerintem mindenki átmegy. Remélhetőleg nem ragad meg benne. Aztán néha beprobalkozik újra, hat nem árt résen lenni.
    A pontokba szedett összefoglaló tuti volt! <3

    • Jaj hát ezért írok én is,hogy az agytekervényeimet kicsit rendbeszedjem. 🙂

  2. Kriszsays:

    Csak ugy eszembe jutott a munka, iskola nem aszketizmus? Igaz van hetvege, szunet, de akkor is eleg rendszeresen kotelezo.

    • Igen, igen, a definícióba belefér minden ilyesmi, ez igaz, minden válhat ilyen gyakorlattá szerintem. Fontos a helyes megélése ezeknek a rendszeres terheknek és lemondásoknak, amit Réka is írt, hogy valahová haladjunk a gyakorlattal. Ha valaki utálja a munkáját és mégis mindennap bemegy, mert kénytelen, ettől semmi nem fog változni.
      Ezért nehéz téma ez. Ezért nehéz téma minden, ami azzal próbál foglalkozni, hogy a megteremtett hogyan tud kapcsolódni a teremtőhöz (vagy hogyan veszi észre, hogy valójában folyamatosan kapcsolatban van vele). 🙂

      • Kriszsays:

        Érdekelne hogy milyen érzelmek kísérik az ébredés folyamatában az embert, ha van ilyen sorrend. Olyan könnyű kibillenni és váltogatni az aszketizmust és a hedonizmust, ami állítólag megint nem vezet sehová.
        Még az jutott eszembe, hogy ahhoz hogy sikerüljön jó nagy adag függetlenség kellene, ami csaladdal munkahellyel megint nem tudom hogy tud összejönni. De lehet én komplikálom túl ☺

        • Nem te komplikálod túl….ez mindenképp túlkomplikált. 😀
          Azt kell tenni, amit lehet. 🙂 Erre nincs jobb receptem, ötletem…mindenkinek adott a helyzete. Kinek a szabadság, kinek a börtön, kinek a palota, kinek a panel…. És ez legalább ez egyértelmű, mindenki abban tud dolgozni, amije van.

          Elvileg az önuralomban állhatatosságot kér a Biblia is….de szerintem ez nem lehet máshogy. Nem az aszketizmusban való kitartás a lényeg, mint ahogy szinte semmiben nem lehet fenntartani egyenletes teljesítményt. A lényeg, hogy újra és újra visszatérjen az ember az útjára, amin járni akar. Úgyis letérünk, a lényeg, hogy visszatérjünk újra meg újra.

  3. Rékasays:

    Liv! Nálad hogyan alakult ki a jogazas? (Nem az érdekel, hogy miért pont joga) Hogyan jöttél rá, hogy kell? Hogy kezdted el? Hogyan kapcsolódik ez az adzketizmus gyakorlattal? Melyik volt előbb? Melyik vezetett a másikhoz? Vagy hogy kapcsolódott össze?
    Kiváncsi vagyok? 😉

    • Nos, nagyjából egy éve nem jógázom (más volt helyette), most szeretném visszacsorgatni az életembe, fogok erről is írni mindenképp.

  4. Rozálsays:

    Egerszalók? De kár, hogy nem futottunk össze! Vagy nem itt voltatok?

    • De, Egerszalókon voltunk! 🙂 Szerintem jövőre is megyünk, hátha akkor.

  5. Gratulálok a poszthoz!
    Itt szeretném jelezni: számomra sem az edzés, sem a kenyérnemevés nem aszketizmus, nem önsanyargatás, nem megvonás és lemondás, hanem _mámoros élvezet_ (a kenyér esetében amiket helyette eszem, azok), és a testem igénye, evolúciós értelemben. Ebből következően identitás is.

  6. Kifejezetten bibliai fogantatású érvelés az, hogy ha kaptam tálentumot (egészséget, erőt, tehetséget, időt), akkor azzal nem lehetőségem, hanem kötelességem jól sáfárkodni, azt nem rongálni, nem is tékozolni. A jól-lét öröm, az élet élvezete, és semmilyen tekintetben nem aggályos morálisan. Hamisnak érzem azt a dilemmát, amit észrevétlenül ültettek el bennünk hittanon, hogy ami élvezet, az pusztító és immorális, féktelen, ellenben a mértékletesség, a megvonás nemesít, és az az egészséges, mert az egészség, a jól funkcionáló test öröm, illetve a test a lélek temploma. Lehet, hogy a görögök ezt jobban csinálták.

    Sokat filóztam Szent Margit és a többi aszkéta élettörténetét olvasgatva. Leghíresebb szentünk 28 évesen tüdőgyulladásban halt meg, mert télvíz idején aszketikus gyakorlatként térdig gázolt a jeges vízben. Ilyesmire is gondoltál, amikor a diszfunkcionálisról írtál?

  7. Liv, bocs, hirtelen nem találtam más elérhetőségedet. Azt szeretném kérdezni – mert kerestem, de nem találtam – hogy mi volt annak a jógának a neve, amit műveltél és csupa izom lettél tőle?

    • livsays:

      Szia!!! Az ashtanga. Hehe csupaizom….ja, hát a vállaim tényleg szépen néznek ki – nekem. Alakul, alakul. 🙂

Szólj hozzá

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező kitölteni a *-al jelölt mezőket.