Május, könyvek

Engem minden évben a május visel meg a legjobban, túl sűrű, túl sok már az iskola, a munka és úgy általában, májusban mindig kifekszem. Tavaly 10 nap szabadságon voltam májusban (oké, tanultam), idén semmi, végig kellett küzdeni magunkat, nem volt B terv…

Végigküzdöttük.

Először is, most volt Sári elsőáldozása és a hozzá kapcsolódó rengeteg program, vizsga, a katolikus iskolák elsőáldozóinak találkozója (igen, ilyen is van)…..és a kutya. Mert hogy lett egy kutyánk.

A kutya

A kutya története nagyon hosszúra nyúlik, részben az én történetem, részben G története, de a gyerekeké is, mert minden gyerek szeretne kutyát, és nem azt a kertikutyát, aki nem jöhet be és nem is kapcsolódik hozzájuk, hanem azt a kutyát, aki velük él és alszik és eszik és azt gondolja, hogy ő is gyerek, vagy mi is mind kutyák vagyunk (ezt nem tudom eldönteni).  Szóval ilyen kutyát akartunk, a panellakásba, a város szélére, az ötödikre.

Többször visszaléptünk már főleg, mikor az agyamra ment minden és mindenki, aztán előre, mikor Peti kutyaterápira járt az oviban, aztán vissza, mikor hideg lett és tél és előre, mikor szakvizsgáztam, hogy akkor most, mert most végre lesz rá idő és aztán én most megint visszaléptem volna, de a kutyus megszületett áprilisban és végül már én sem mondhattam nemet. Most meg már most van.

Ez a kutyasztori egyébként nagyon érdekes. Egyrészt azért, mert a kutya úgy simult az életünkbe, mint a gyerekeink anno, jött és lett, és nem kellett vele sem éjszakázni, sem problémázni, nem sírt, nem utált minket, mindenkit a bizalmába fogadott. Másrészt meg azért nagyon érdekes, mert olyan jó, hogy van, és amíg nem volt, nem volt ilyen jó. Nem tudom, hogy ez a negyedik gyerekünk-e (oké, oké, annak a pótléka, lehet, hogy az, de nem vagyok hajlandó ezt sok pénzért kielemeztetni magamból, mert végül is semmi jelentősége), vagy a gyerekkorunk elmaradt kutyája (nekem kétségkívül az), vagy csak egy kutya, végre.

A kutyával egy gond van, ugyanaz, mint a kisgyerekkel, aki mindenkihez odamegy és beszél és mosolyog és kedves: kénytelen vagyok szocializálódni, pedig én semmi ilyesmit nem szeretek. Most megint kénytelen vagyok menni, beszélgetni, most nem a pelusokról, hanem kutyatápokról, kutyaoltásokról, kutyadokikról, most is hallgatom a beszólásokat a hülyébbjétől, hogy a vizsla nem való lakásba, a vizsla egész nap futkározna, a vizsla csak vadászkutyaként lehet boldog, szétszedi a lakást, megunják a gyerekek. Na, régen meg a hordozókendőimről ment a disputa.

Mindig van valami.
Fontos, hogy én ne legyek ilyen.

Szöcske

Katolikus dolgaink

A katolikus tenyésztőben (iskola) jól mennek a dolgok. Lassan mindenről kénytelen leszek bejelenteni, hogy nem tudom, nem tudom, jó-e ez vagy sem? Az élet egy nagy kaland, sok mindenről konkrétan kijelentjük, hogy ez jó. Ez meg nem jó. De valójában fogalmam sincs. A gyerekek jól vették az évet, meg vagyok elégedve mindenkivel, az ötödikessel is, aki nagy unalmában és kiskamasz utálatában is remekül teljesített és helytállt.

Az elsőáldozás mindig egy nagy varázslat és úgy is van előadva és elővezetve és megkomponálva az iskolában; erről szól az egész év, erre készülnek, erre mutatnak a programok, események és lelki napok és ilyenkor gondolom mindig azt, hogy az Egyház mintha a gyerekeknek lenne kitalálva. Mint egy nagy színpad, játék, gyertyákkal, illatokkal, énekekkel, hosszú fehér ruhákkal, s mindez elképesztően fontos, mert mindenki komolyan veszi, mindenkinek fontos, papok hordái kísérik a fontos eseményeik minden mozdulatát.

El van rejtve az üzenet, mint a Kincskereső Kisködmönben.
Még az is rád van bízva, hogy előkeresed, észreveszed-e  vagy sem.

Könyvek

A szociális programok teljes palettája után itt vannak a könyvek, amikért épp rajongok. Szegény kívánságlistám csak bővül és bővül a Bookdepository-n, most vettem róla kettőt épp, de meg sem látszik rajta, már nagyon hosszú.

Rob Bell Magyarországon nem nagyon hallható-olvasható, talán Szabados Ádám írt róla pár éve, mikor megjelent a híres-hírhedt könyve , a Love Wins és bizonyos jó protestánsok el is búcsúztak tőle (ezt úgy kell érteni, hogy szegény a pokolban végzi mindörökre. pont.), még a híres John Piper is Tweetelt róla: Farewell, Rob Bell.
Nyilván engem ezért érdekel Rob Bell, és bárki mást is ezért érdekeljen; ha protestáns vagy, akkor know your enemy, ha meg nem, akkor kellemes olvasmány. Én ezt a könyvét hangoskönyvben hallgatom épp, legújabb könyve, a What is the Bible, épp úton van ide hozzám.
Robb Bell könnyed és laza, nagyon amerikai (már most tudom, hogy több könyvet nem fogok bírni tőle), óriási híresség, elképesztő sikere van a tengerentúlon. Valláskárosultaknak feltétlen ajánlom, de fontos tudni, hogy Rob nem megy mélyre, nagy revelációt ne várjunk.

Mary Oliver Why I wake early című verseskötete is épp útban van felém. Nagyon szeretem a verseit, van egy kutyás könyve is, a Dog Songs, de mindent nem lehet megvenni, még jó, hogy van Goodreads

Richard Rohr-nak tavaly jelent meg egy könyve a Szentháromságról, és mivel ezt a szentháromságos koncepciót sosem tudtam magamévá tenni, ez a második könyvem a témában. Oké, a harmadik, mert az első a Viskó volt. Érdemes elmélázni rajta, aki nem tudja hová tenni ezt a dogmát, mert sok minden rejlik benne. Még az elején vagyok és itt a kutya, ezért egyelőre a hangoskönyvek állnak nyerésre. Meglátjuk.

Van még két hangoskönyvem, ami a hajnali kutyasétáltatásokra vár: az egyik Anne Lamott Bird by bird cmű könyve, a másik Elizabeth Gilbert: Big Magic-je. Elizabeth Gilbert amolyan robbelles típus lesz, Anne Lamott már komolyabb, egyelőre nem tudok semmit mondani, nagyon kíváncsi leszek.

A gyerekeknek a nyárra új szuper könyvek vannak előkészítve, a Panthera 1 és 2-t elolvastuk, nekem az egy sokkal jobban tetszett, azt kétszer is felolvastuk esténként. A gyerekeknek a kettő sokkal jobban bejött. Most a Labirintó következik felolvasásra, Petinek a nyárra az Első Bé hörcsöge, Sárinak a Tökmagok sorozat új részei jönnek. Nórinak az új Harry Potter, az Irodalom visszavág első része és a Szent Johanna Gimi első kötete van kiporciózva. Nórinak ezek kicsit koraárettek, de miután benyomta az egész Időfutárt, nem hiszem, hogy gondot okoz neki a nyáron ez a pár vastagabb kötet.

1 Hozzászólások

  1. Rékasays:

    Nagyon cuki ez a kutya!!! Gyerekkoromban vizslánk volt, nagyon szerettük!!!

Szólj hozzá

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező kitölteni a *-al jelölt mezőket.