Hogyan kell feltenni egy jó kérdést?

“Pay attention not to what you are, but that you are.” (The Cloud of Unknowing)

Ez most a kedvenc idézetem. Meg az egyik legkedvesebb könyvem A Megnemismert felhője , bár olvasni nem tudom, csak magyarázatain dolgoztam át magam, mert túl nehéz. De rettentően izgalmas.

A mindent túlgondoló emberek nagy problémája – az enyém is – az, hogy annyira meg tudjuk magunknak magyarázni, hogy jól van az a bizonyos dolog, ahogy van…mégha kétségeink vannak is. Én így jártam évekig a neoprotestáns gyülekezetbe. Annyi, de annyi minden nem stimmelt, nem volt a helyén – számunkra. De mindig megmagyaráztam magamnak, hogy ez ilyen. A kereszténység kicsit frusztráló. Nem értem pontosan, de hát ugye nem is kell nekem ezt érteni. Nem logikus minden, de talán csak én nem értem, mindenki más érti. Jobb akkor nem szólni róla, még a végén hülyének néznek.

Szerintem mindenki tudja, milyen fárasztó, mikor válaszokat kapsz, de a kérdéseket még nem tetted fel.  És mivel mindenhol ezt tapasztaljuk, nem is tanulunk meg jó kérdéseket feltenni.

Gyerekek

A gyerekek ebben zseniálisak. Egyszerűek, lényegre törőek. Leírok ide pár kérdést, amit a Legnagyobb tett fel, most spirituális síkon maradva (pedig a “miért kell megállítani Brüsszelt?” sem egy rossz kérdés). Iskolai lelki nap után megyünk hazafelé ketten, kocsival.

-Anya, képzeld, rémes volt a lelki nap. Rémes!
-No, mi történt?
-Sajnos az ötödikes hittantanár sem tudott válaszolni a kérdésre, amit feltettünk, pedig reménykedtünk, hogy legalább felsőben már többet elmondanak nekünk.
-Mi volt a kérdés?
-Az, hogy honnan van az Isten. Meg hogy őt ki teremtette?
-És mit válaszolt B. Testvér?
-Hát csak hebegett-habogott, hogy ez nem jó kérdés, mert hogy Istent nem teremtette senki, mert benne van a Bibliában, hogy ő kezdettől fogva van és elégedjünk meg ennyivel.

Megjegyzés 1: a gyerek még immunis arra, hogy olyan hitre ne adja a fejét, amihez nem tud kapcsolódni. Egész egyszerűen ez a gondolatmenet nem az övé. Nincs tapasztalata az Istenről. Persze, ez sem igaz, mert van, csak még nem azonosította be. 🙂

-És még mit szerettetek volna tudni?
-Hogy tényleg van-e pokol. Szerinted van? Szerinted hogy van ez?
-Nos, szerintem nincsen.
Gyerek örül: -Ugye? Szerintem sincs! Nem is lehet, mert az Isten a szeretet, nem? Mindenkit szeret. (persze, majomkodik közben)
-Pontosan. Logikátlan lenne. Ellentmond a tapasztalatoknak.

Megjegyzés 2: Próbálom megóvni a gyerekeimet olyan koncepcióktól, amik miatt az Istenkép sosem fog megérni bennük egy érett formára. Ha jól csináljuk (???), az Isten (nem is beszélve mondjuk a Szentháromság jelen formájában teljesen felesleges doktrínájáról) nem egy impotens intellektuális tulajdona lesz a gyereknek, amivel az ég világon semmit nem tud majd kezdeni, legfeljebb fél tőle.

Gyerek folytat: -És szerinted akkor hogyan lett az Isten?
-Nóri, szerintem tökmindegy, hogy lett az Isten. Ha tudnád, sem változtatna semmin. Olyan kérdéseket kell feltenni, amikre olyan válaszokat kapsz, amik lényegesek, segítenek. Előrébb visznek.
-Jó ez igaz. Az jó kérdés, hogy miért élünk itt ezen a bolygón?
-Szerintem igen.
-És miért?
Én, próbálom nem elbénázni a választ: -Szerintem az Isten mindenkinek elrejtett egy rejtvényt itt a Földön és azt kell megtalálni és megoldani.
-De ezt honnan tudod?
-Csak sejtem. De ha belegondolsz, logikus. Itt élünk, fontos szabályok vonatkoznak ránk. Mint egy játék.
-Milyen szabályok?
-Például: nem tudsz egyszerre több helyen lenni. Hat rád a gravitáció. Nem tudsz átmenni a falon. Egymás gondolatait nem láthatjuk. Ha megbántasz valakit, annak súlyos következményei lehetnek. Súlyos hibákat lehet véteni, és szinte kell is, nem úszhatjuk meg. Sok mindent megbánunk és van, amit egész életünkben gyászolunk. Szenvedünk, egymás miatt, magunk miatt.Ilyan játékszabályok vannak, és feltehetően pont ezek segítenek is, nem csak hátráltatnak minket. Feltehetően mindegyik szabály nagyon fontos.
-Tényleg. Te már tudod, mi a te rejtvényed?
-Már sejtem.
-Mi az?
-Szerintem az, hogy meg kell találnom magamban azt a helyet, amelyik a halálom után is élni fog.
-És mi a megoldása? Mit csinálsz, ha meglesz?
-Még ebben az életben, ezek között a szabályok között el kell kezdeni “onnan” élni, így, amikor meghalok, nem halok meg, hanem örökké élek.
-Ezt honnan tudtad meg?
-Ezt tanítja Jézus. Mondtam neki, hogy feltétlenül szeretném ezt megtudni és valahogy….rájöttem.
-Ez király! Nekem is ezt kell megtalálni?
-Szerintem igen. De még ráérsz, ez sok idő.
-Apa is megtalálta ezt?
-Szerintem igen.
-Hát ez szuperjó. És akkor szerinted mikor Jézus meghalt a bűneink miatt, akkor megváltott minket az Istentől? De hát ha az ő maga, akkor végül is Isten meghalt értünk, hogy megmeneküljünk az Istentől? De miért? Én nem csináltam az Istennel semmi rosszat!!

Megjegyzés 3: Ugye? A gyerek töknormális. Maradjon is ilyen.

-Tudom. Nem csináltál semmi rosszat. Jézus nem azért jött közénk, hogy kifizesse a tartozásunkat az Atyának, vagy valami ilyesmi, megmentsen minket a pokol tüzétől. Jézus azért jött közénk, mert az Isten azzá válik, amit szeret. Ezért lett a semmiből valami. Ezért van “bármi”. Élet, bolygó, Univerzum. Jézus azért jött, hogy megmutassa, hogyan lehet megtalálni azt, amit minden ember keres. Aztán meghalt és feltámadt, ez azt jelenti, hogy még a halál után is van remény. Bárkinek. Mindenkinek. Ez egy jó Teremtés, jó Világ. Az Isten is jó.

Záró mellékes megjegyzés:

Ezek után a 12 éves elmondta, hogy kár, hogy nem én vagyok a hittantanár a suliban, amitől 3 napig a föld felett lebegtem, annyira el voltam szállva magamtól. Nem tudom nem ide írni, mert hát akinek van 12 évese az tudja, hogy a felnőttek tökhülyék, és a felnőtthülyék között én időnként feltétlenül dobogós vagyok… 🙂

 

 

 

 

 

 

 

5 Hozzászólások

  1. Ágisays:

    Ez jó. Ez is. 🙂

  2. Huh, már azt hittem hogy emiatt az átkeresztelkedés miatt most dogmatikus magyarázatokba bonyolódsz, de rettentően örülök, hogy értelmes maradtál ☺

  3. Bagasays:

    Nagyon-nagyon off, de tényleg segíteni szeretnék
    Rendszeresen olvasom a blogot, nagyon szimpatikus nekem úgy ahogy van.
    Hasonlóan gondolkodunk szerintem a nevelésről, ezért írom le a történetünket.( Olvastam azt a bejegyzést is, amit Pécsi Ritához írtál )
    A férjemmel “születésünk óta ” gyakorló katolikusok vagyunk, fontos nekünk a hit, és nagyon szeretjük Richard Rohr-t ( is ) 🙂
    Szerintem nem jó iskolát választottatok, a mi lányunk is oda járt ( Szent Mór ) .Azt gondolom, hogy álságos, a tanárok a saját magánalapítványukként kezelik az iskolát, és sok köztük a buta.
    Mi hetedik-nyolcadikban magántanulók voltunk, mert amiért oda írattuk a gyerekünket abból nulla dolog valósult meg ( hittan, kreatív művészet oktatás ) Az oktatás színvonala is gyenge, talán 3 pedagógus a kivétel.
    Mivel ezt kevésnek találtuk kilencediktől beírattuk egy olyan helyre ahol reméltük, hogy legalább két nyelvet meg tud tanulni magas szinten. Kb ennyi elvárásunk volt, a közoktatás állapotait ismerve. Amit ígértek, megkaptuk. Az idén érettségizik, kb 484 pontja lesz az 500-ból, angolból felsőfoku Cambridge, franciából felsőfoku DALF nyelvvizsgája van. Nem zseni, szorgalmas, az igaz, nekünk soha, tényleg soha semmilyen elvárásunk nem volt a jegyeket illetően. Tehetséges és megkapta azt a figyelmet, ami szükséges volt . Ezt a Szent Mórban soha nem kapta volna meg. Szóval szerintem meneküljetek, amíg lehet. 🙂
    Remélem nem bántottalak meg, de azt gondolom, hogy te is érzed, csak megmegyarázod, mint ahogy szoktuk , a jó öreg kognitív disszonancia. Ha tévedek, akkor meg bocs.

    • livsays:

      Szia, köszi, nagyon hálás vagyok a hozzászólásért és nem tévedsz, többet dilemmázom az iskolán, mint amennyi a blogon látszik…azt hiszem, a tanárokkal nem jártunk rosszul és egyelőre tényleg több az előny, mint a hátrány. De csodálkoznék, ha mi kilencedikig kihúznánk itt. 🙂

Szólj hozzá

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező kitölteni a *-al jelölt mezőket.