Ötkor. Tervek.

Egy ideje már írom ezt a bejegyzést. Lassan egy éve nem írtam, s mentségem sincs. Rengetegszer eszembe jut a blog. Fontos. Jó lenne írni. Egy örökség már most, de még sokkal inkább az lehetne…van, lenne mit beleölteni.

A terveimben van egy sorozat írása, már jópár rész megvan, némelyek vázlatokban, rengeteg a fejemben… már életre kelt, működik. Lassan el is kezdem felrakni. Ha lesz foganatja (nem feltétlenül kattintások özönét várom), akkor folytatom is. Jelenleg azt csinálom, hogy – mint a szakácskönyveknél szokás – tesztalanyokon vizsgálom, nem a recept követhetőségét, hanem a reakciókat. Már annyira elszoktam az online közléstől, hogy elvesztettem a finomérzékelésemet, mit szabad, mit nem, mit mennyire kifejtve…de talán kezdek visszatérni, újból belerázódni.

Nagyon egyszerű lélek vagyok én, sok minden nem érdekel. Rémesen tradícionálisan élek (utálom, ha ez alapján értékelnek pozitívan), orvos vagyok, vagy mi (utálom, ha ez alapján értékelnek pozitívan), emellett érdekel a sütés-főzés (rémesen unalmas), a jóga (pfff, bele se kezdjek, ugyebár keleti démoni erők, stb.), a gyerekeim (rémesen tradícionális), és a lelki utam, ami mindennél jobban érdekel, és jelentős Bookdepository számlát generál itthon, szerencsére feszültséget még nem.

Így aztán a következő témák várhatók és nem várhatók 2017-ben:

  1. lelki keresgéléseim eddigi állomásai és eredményei (még mindig gyökérmentes római katolikusok vagyunk, és ez már így is marad, majd megírom ennek is az okát), ez bizotsan várható.
  2. a gyerekek, az iskola és különféle élmények rögzítései az utókornak, feltétlenül.
  3. főzés meg sütés (jobb napjaimon színtiszta szénhidrátban szegény diétát folytatok, mert véleményem szerint a hosszú betegségmentes élet titka ez), mindenképp.
  4. a jógáról is írnék, de évek alatt sem démonizálódtam tőle, szóval nem olyan érdekes. Súlyokat is szoktam emelni, de ez is rettentően unalmas téma lenne az én előadásomban, inkább olvasok erről.
  5. A patológiáról igazán nem fogok írni (bár az életem jókora területét befoglalja), mert bár nagyon kedvelem, alapvetően ez is csak egy eszköz, amit az ember rendben tart, mert sokáig szeretné használni, és nyilván, egyre gyakorlottabban. Nagyon szeretem a munkámat, rengeteg erőt, önbecsülést, sikerélményt ad és tényleg, minden nap örömmel megyek, egy remek csapatban dolgozom, és mindenkinek ilyet kívánnék szívem szerint (aki erre vágyik), de a blogra azt gondolom, nem való jelenleg.
  6. élménybeszámolás azonban mindenképp várható, s ha ebben patológia lesz, nos, akkor lesz.

Mindjárt kezdem is a patológiával akkor, mert ebben a témában pont van fontos élménybeszámolásra lehetőségem. Októberben ugyanis szakvizsgázni mentem és sikerrel jártam. Borzasztóan nehéz volt (nem a vizsga egyébként, hanem az odavezető út), rengeteg lemondással, készüléssel, tanulással, izgalommal járt teljesen elhülyüelfáradtam a hónapokig tartó tanulásban és a családom is.
Jelenleg önálló munkavégzésre alkalmas vagyok, ami nem kis szó, hiszen a szövettani leleteimnek komoly következményei vannak, a döntéseim alapján kezelnek, operálnak meg gyerekeket, felnőtteket, vagy éppen nem, mindkét döntés lehet halálos.
Természetesen pont ezért a patológia egy csapatmunka, súlyos döntéseket együtt hozunk meg. Emellett pedig egy igazán alázatos pálya ez, rengeteg értéke van, azonban a nagybetűs egészségügyben egyáltalán nem látszik. A kezelt személy nem tud rólam, én ugyanis a kezelőorvosnak dolgozom, nem a betegnek. A kezelőorvos kérdéseire válaszolok, az ő fejében felvetődött diagnosztikai kérdéseket oldom meg, s ő az általam adott válasz birtokában lép tovább.
Háttérszakmában dolgozni nagyon trükkös, ha egy mondatban akarnám megfogalmazni akkor az ez lenne: amíg jól dolgozol, a kutyát nem érdekli, ha valamit elrontasz, borul a rendszer. S hogy ez miért jó? Látszólag semmiért, de szerintem nagyszerű lehetőség ez is a személyiségfejlődésre (mondtam, hogy erre vagyok rácuppanva most a leginkább). Napi megélésem a “ma is egy nappal alázatosabbak lettünk” fíling, s ez eddig még csak hasznot hozott a lelki konyhámra.

Azt hiszem, egyelőre ennyit erről. Itt folytatom. Tudom, ez nem sok, de legalább már elkezdtem.

19 Hozzászólások

  1. Gabisays:

    Kedves Liv!

    Nagyon örülök, hogy újra írsz 🙂 Már nem is emlékszem, hogy mikor és hogyan találtam rá a blogodra, de azóta is szívesen olvasom.

    Üdv: Gabi

  2. Zsuzsisays:

    Nagyon vártam már, hogy írj! Előre örülök a beharangozott témáknak is.

  3. Jó, hogy újra itt vagy/leszel! 😉

  4. mártasays:

    Nagyon örülök, vártalak!

  5. Liiiiiiiiv!!! ♥
    Végre, végre 🙂 írj minél többet! Jó, hogy itt vagy újra 🙂

  6. Még azt hadd kérdezzem, a réges-régi bejegyzések többet tényleg nem lesznek elérhetők?

    • Szerintem itt és most elérhetők végig mind.
      Egy ismerősöm nemrég mondta, hogy az elejétől végigolvsta a blogot, tehát akkor itt van minden. Remélem!

      • Na, szóval itt van minden. Néhány dolgot privátba tettem, szüléstörténeteket talán, meg 1-2 nagyon személyes dolgot. De a többi megvan.

  7. Jó, h írsz.
    Honnan lehet tudni h vki szénhidrát vagy fehérje típus?

    • Szia. Remélem, ezt tőlem hallottad, mert szerintem ilyenek nincsenek. 🙂

  8. Kátai Juditsays:

    Kedves Liv!
    Gratulálok a vizsgádhoz! Nagyon vártam a blog folytatását, a felsorolt témák mind érdekelnek, de legjobban a családos beszámolóidat szeretem kezdetektől fogva. Nagyon jól írsz, ha olvaslak, mindig kikapcsol, elfelejtem a hajszás munkámat és megfogadom, hogy én is olyan pozitívan fogom látni a világot, mint Te. Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettelek.
    Üdvözlettel: Judit

  9. Szia,
    Akkor ezek szerint nem itt olvastam nálatok.
    Statisztika mániásoknak, hogyan lehet érvelni, ha mondjuk vki 30 éves és betartja a túlnyomórészt gabonmentes pici tejtermékes sok zöldség sokféle hús kevés gyümi arányt az mennyit tehet hozzá minőségben, években egy ÁtlagJóska életéhez? (csak mert pasi kérdezte és sajtos pogi mániás lenne úgy alapból)

  10. Girasays:

    Yesssss! Minden látszat ellenére TUDTAM, hogy visszatérsz 🙂 Örülök nagyon.

  11. Anaissays:

    Ó, hát minden kívánságom… 🙂

  12. Enikősays:

    Szia, zugolvasóként maximálisan üdvözlöm a visszatérést! Köszönet az okos kérdésekre adott új válaszokért, neked köszönhetem a ketogén étrend megismerését. Már ez elég lenne, de a többi is igazi csemege!

  13. Nagyon örülök a szakvizsgádnak! Emlékszem, mikor arról írtál, hogy nekiindulsz 3 gyerek mellett ennek az útnak! Hűűű, azért ez jó lehet!
    És örülni fogok ha újra írsz!

  14. enikosays:

    Liv, mar nem is remeltem.
    boldog este!

  15. Rékasays:

    Miért csak most vettem észre, hogy újra írsz??? (Elvileg kapok e-mail értesítést… elvileg) De most NAGYON örülök!!! <3

Szólj hozzá

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező kitölteni a *-al jelölt mezőket.