Négykor. Részletek.

Négykor kelek.
Négykor nagyon korán van. Én, ha “elalszom”, akkor ötkor kelek. És akkor már jaj van, mert elveszik egy óra, egy fontos óra, amikor a világot meg lehet váltani.
Általában vagy tanulok, vagy cikkeket olvasok reggel, de jógázni is ilyenkor szoktam. Néha filmet is nézek. Mondjuk pénteken hajnalban. Akkor a legnehezebb, de mindegy, akkor is felkelek, megszoktam már, nem is esne jól nem felkelni.
Vagy csak olvasok. Egy fél órát. Keresem a nem tökéletes emberek írásait. De a kedvenceim továbbra is gondolkodó emberek szemlélődő írásai. Bárcsak lenne egy életem, amit csak olvasással tölthetnék.

DSC_0504
illatos

***

Januárban egy hónapig Budapesten éltem. Egy tanfolyamot végeztem, ami kötelező a szakvizsgámhoz. November óta voltam lelkibeteg miatta, rettegtem a költözéstől, attól, hogy csak hétvégekre látom a családomat.
Attól nem féltem, hogy ők nem lesznek jól. Mondtam már, hogy G jobban csinálja a családosdit, mint én. Nálunk ő a menedzser, ő intéz mindent, amit más családokban az anyák intéznek.
Mire hazajöttem, megreformálta a konyhát, az előszobát (gyerekcuccok, cipők és sálak, sapkák, kabátok tömkelegét) és a gyerekeket. Napirend lett, a gyerekek elkezdtek melózni, elpakolni maguk után. Szinte vissza kellett illeszkednem, nagyon vicces volt. De a legviccesebb az volt, hogy elkezdtek kombinálni rólunk az iskolában és az oviban is….nyilván, eddig mindig együtt voltunk mindenhol, most meg 1 hónapig eltűntem mindenhonnan. Kérdeztek is páran, ójaj, utólag olyan frappáns válaszok jutnak eszembe, viccesek, vagányak, de tényleg mosolygós ez. Vajon mi is elválunk, szétmegyünk egyszer?
Egyébként nehéz volt, de jó természetem van, mindent kibírok. Ezt is sikerült. És nagyon hasznos volt.

DSC_0445~2
szíves

***

Itt van ez a lázadásféleség, az Uram is kockásban jár dolgozni, csak úgy. Pedig minket nem is érint, egy buborékban élünk, csak látjuk, mi van, de nem érezzük. Eddig nem kellett tenni, lépni, dönteni, valahogy úgy vitt az út, hogy megoldható volt, hogy kimaradok abból, ami számomra nem jelent annyit, mint másoknak, mert más megoldást látok, más utat, ami integrálja a konzervatívot és a haladót és ezekre építve lép tovább, s inkább vagyok csendben, mint szólok, inkább próbálok egy kávésbögrével hallgatni, mint fellépni. De most olyan út jön, hogy nem tudom kikerülni.
Ez a lehető legrosszabb, van sapka – nincs sapka helyzet.

DSC_0498~2
fényes

***

Szülői értekezlet után jövök haza. Oviban voltam, Peti rendben van. Megérett, lelassult, elkezdett írni, elkezdett olvasni. Beiratkoztunk az iskolába. Azt mondták, az a gyerek, aki alulról felfelé rajzolja az embert, az képzőművészeti tagozatra való. Így hát ő is. Elégedett volt. Gyufásdobozból oroszlánt készített Nóri osztályával, kiesett még egy foga, bele is tette.
Mesélek. Mire hazajövök, már megy a szárítógép. Mosnak. Sül a kenyér. Mindjárt sírok. Bepakolom a hűtőbe a tejet, a vajat, teát főzök, közben lerúgom a bakancsom. Előveszem a csirkét másnapra, tálba öntöm a joghurtot, Sári jön, belerakja a csirkedarabokat, rányomjuk a fokhagymát, beleszórjuk a curryt. Lesózzuk a padlizsánt. A többiek ruhát hajtogatnak. Vajazom a meleg kenyeret, vacsora van. Nóri olvas, az asztalnál is, nekem nem lehetett, aztán anyám feladta, megengedte. Én is megengedem.
Jó együtt. A mesébe – mint minden este, mióta nem Rumini van – belealszom.

DSC_0485
kettesével

***

Vettem új olajokat. Bergamottolajat, csak úgy, esténként, a párologtatóba, jó a vadlevendulához is, a pacsuli mellé, aminek olyan illata van, mint egy két méteres favágónak, aki most jött az erdőből. A szokásosakat sem hagytuk abba, a fény esszencia egészen citromos, a vietnámi eukaliptusz még mindig a fő kedvencem, ami egyáltalán nem eukaliptusz illatú, hanem valami egészen más. Keleti. Akárcsak a pálmarózsának. Petit minden nap be kell kenegetni a Leó varázsolajával, abban sokféle van, de összességében nagyon nagyon jó illata van. Tényleg beléjük lehet esni, annyira, de annyira élvezzük mindannyian ezt a sok féle finom illatot. Nem is tudom, mi legyen a következő! 🙂

***

Amit olvasok: The meaning of Mary Magdalene
Amit hallgatok: Contemplative Prayer

7 Hozzászólások

  1. PMZsusays:

    Jó hallani rólatok végre!

  2. enikosays:

    igen, jo hallani. mindig arra gondolok, vajon hogyan, mikor fer bele neked a blogiras.

  3. De jóóóóóóóóóóóóóóó, hogy írtál! Már annyira hiányzott…
    Számomra Te vagy az egyik nem tökéletes ember, akit szeretek olvasni. 😉 Azt, hogy élet van nálatok, zizi, mert a gyerekek zizik, de mégis kiegyensúlyozottan. Látszólag nem történik semmi, mégis ez a semmi az igazán lényeges. 🙂
    Kertészkedtek még? (Múltkor visszaolvastam a kertészkedős írásaidat…)

  4. Bogisays:

    Kedves Liv! Én sajnos gyakran négykor fekszem, közben pedig arra gondolok, mennyivel jobb Neked és úgy általában a koránkelőknek… Pedig az eszemmel tudom, hogy pontosan ugyanolyan hosszú a nap, akármikor keljünk is, attól nem fér bele több, hogy este tízkor állok neki vasalni, világot megváltani. Még nem sikerült eldöntenem, hogy tényleg vannak-e bagoly és kakas típusú emberek, vagy egyszerűen csak a hozzám hasonlók nagyon rosszul szervezik a dolgaikat. Te már gyerekkorodban is így voltál “beprogramozva”? Akkor is korán kidobott az ágy? Néha még reménykedem, hogy lehet e téren változni, csak egyre gyanúsabb, hogy nem sikerülhet. Minden elhatározásom 1-2 napig tart, azután jön valami halaszthatatlan tennivaló, és borul az egész koránfekvős tervem.

  5. Kiddysays:

    Hajnali két óra kilenc perc, szakdolgozom, elakadtam, benéztem – és jaj, te mindjárt kelsz 🙂 Gyerekként én is koránkelő voltam, utolsó gimis évben romlottam el, azóta képtelen vagyok időben lefeküdni, és mivel bitang jó gyereket dobott a gép, meg is tudom tenni, hogy ilyenkor még téged olvassalak – majd alszunk együtt holnap napközben.
    Jó, hogy írtál, írjál még!!! 🙂 Annyira jó olvasni rólatok. 🙂

  6. mesisays:

    Lenne esetleg ötletetek, hogy 10 éves lánynak milyen szülinapi ajándékot érdemes venni?
    Vannak visszajelzések, hogy a gabonamentes tej es cukor nélküli étrend sokaknak használ?
    Örülök Petinek
    Mesi

  7. Anaissays:

    Liv, én nagyon várlak vissza!

Szólj hozzá

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező kitölteni a *-al jelölt mezőket.