Tengerpart

Kicsit megkönnyebbülve hagytuk el Olaszországot…

Velence csodálatos volt, a varázsa mit sem változott, bűvöletes egy hely, minden utca, sikátor végén egy új híd, egy új terecske, ennek az egész varázslatos labirintusnak a hatása tényleg nagy erejű. Persze, Velence már régen a turistákról szól, a Prada, Ralph Lauren és hasonló boltok tényleg egymást érik, az üveggiccsek drágák és rondák, a galambok szelídek (és hát na, tudom, tudom, galambok, patkányok egyre megy…), fotózni alig lehet a tömeg miatt, pedig egy esős előszezoni napon jártunk ott, voltak sokan így is. Ennek ellenére nekünk egy “végre” élmény volt, még így is, fél napra, röviden, jól megázva. Velence egy közös pontunk, egy olyan élmény, ami mindkettőnk életében meghatározó volt, és most közös élménnyé tettük. Végre.

Velencei pillanat
Velencei pillanat

Én szívesen élnék is itt, oké, mondjuk egy évet, valamit tanulni, valami kurzust elvégezni, vagy csak pár hónapot, hogy bejárhassam minden zegét és zugát, megnézzem turisták nélkül is, az olvasmányélményeim állomásait megkeresni benne, eljárni a Rialto piacra, mint Nigella a Nigellissimában, koncerteket hallgatni…na, talán majd, egyszer….de ha nem, hát, megmondom őszintén, úgy is jó lesz. Olaszország ambivalens marad a számomra, nem tudom se megszeretni, se meggyűlölni. Nagyon tetszik a nyelv, hasonlítanak a szavak az angolhoz, latinhoz, ezért ezt-azt megértek, de ők nem nagyon beszélnek más nyelvet, ezért is idegenebb talán azoknál az országoknál, ahol azért megértetem magam valamelyest.

Az út Horvátországba gyönyörű volt. Az Észak-Olasz Alpok nagyon szép, bár csak a széléig mentünk vissza, aztán Szolvénia felé vettük az irányt és az Adria tetején íveltünk át, nagyon szép utakon. Szlovénia nagyon kis takaros helynek tűnt, egy tankolás és illemhely szünetben nagyon finom szlovén sajtot ettünk egy parkolóban (végre sajt!), és olyan jó volt végre sajtot enni! Olyan volt az egész ország, mintha egy nagy Mecsekben autóztunk volna, sok zöld, erdők, kis falvak, nem akkora idegesítő pedantériával, mint ausztriában, de mégis minden szép és dús, még sehol a horvátországi kövek és csenevész bokrok tájképe.

Horvátországban az amúgy is lemerült telefonjaink utolsó erejével még belőttük, hogy merre van a Krk sziget, szerencsére minden gond nélkül odataláltunk ( pedig itt is eltereltek azért minket, ez valahogy minden országban kijárt nekünk). A hűvös Alpok és az esős Velence után itt dögmeleg volt, a szél is forró, és minden romantikusan idilli: kék ég, kék tenger, fehér kövek, mediterrán táj, feszített tükrű medence, gondosan kijelölt kempinghely és csend és nyugalom.

Krk városa Krk szigetén
Krk városa Krk szigetén

 

A horvát kemping óriásinak tűnt nekünk, pedig “csak” 350 férőhelyes volt, ott tudtuk meg, hogy Krk szigetén ez a legkisebb kemping, az átlag méret a 3000 fogadóhelyes legalább. Persze, ez semmi sem volt az olasz bálna-kempinghez képest, de ott inkább olyan érzésünk volt, mintha vadkempingeztünk volna. Nos, itt nem volt ilyen érzésünk, ez olyan volt, mint egy kis falu, a sátorhelyünkről a tengerre láttunk, és minden nagyon tiszta volt. A gyerekek számára volt fürdőszoba káddal, ebben alaposan le is fürdettem őket, mielőtt hazaindultunk, a sok felnőtt zuhanyzó után nekik felüdítő volt egy forró habos vízzel töltött kád (nekem is az lett volna, hehe).

A tenger még hideg volt, ez rajtam kívül senkit nem zavart, én meg egyébként is bőven megelégedtem a lábam tengervízbe lógatásával. Le is égtünk, legjobban mi, felnőttek, a gyerekek a víz alatt voltak végig, úgyhogy ők megúszták. Note to self: 20 faktor nem elég az Adriára, főleg ha a panelből megy a tengerre az ember.

Horvátul talán 5 szót tudunk, de ez pont elég volt, hogy elolvadjanak tőlünk, nem baj, ha angolul kérsz valamit a pékségben, utána egy hvala, és már emlékeznek rád legközelebb. 🙂

Csajok a parton
Csajok a parton

Végre lett konnektor-átalakítónk (tehát hűtő), úgyhogy még sört is vettünk, újra friss tejet, végre ettünk egy jót (Olaszországban alig ettünk valamit, senki nem volt éhes, vagy nem is tudom, nem oldódtunk ott fel), az viszont érdekes volt, hogy a gyerekek is kifürödték magukat két nap alatt és a két nap utáni “indulhatunk” meg is jelent szombat délelőttre. Nem is tudnánk egy hétig a tengeren dekkolni, azt hiszem, ennyi pont elég volt .

Úgyhogy….hazaindultunk. Az utolsó sátorleszereléskor a szlovén szomszéd nagymama azért csak hozott a kicsiknek egy kis karamellát, pedig nagyon izgultam, hogy ne legyenek túl hangosak a kölykök, de ezek szerint csak jó benyomást keltettek a szomszédokban…

Az összegzés

A gyerekek remekül bírták a nagy nomádságot, a folyton változó idegen környezetet, ezen magam is meglepődtem, így utólag, főleg azért is, mert többen is mondták nekünk, hogy 3 gyerekkel 3 országban sátrazni minimál felszereléssel öngyilkos küldetés. Ehhez képest minden a lehető legjobban alakult.

A konyhai felszerelést, a ruhákat okosabban kell tervezni, érdemes többet mosni, a kempingekben jó mosó- és szárítógépek vannak, felesleges 3 váltásnál többet vinni a gyerekeknek is. Egy rezsóféle nagyon hasznos tud lenni és legalább 3 lámpa kell, mert az egy kis dinamós lámpánk nem ért sokat. Főzni tényleg kellett volna, egyedül az olasz kempingben volt közös konyha, de ott meg nem volt időnk erre.

Nóri a vízben
Nóri a vízben

Az esőre nagyon kell készülni, cipőből érdemes 2 váltást vinni és baromira jól tud jönni egy gumicsizma a kempingekben.

Fertőtleníteni érdemes. Az olasz kempingben én pl. “rendbe raktam” 1 vécét, és utána azt használtuk, az olasz takarítónők 1 szál vizes ronggyal mászkáltak a kempingben (nem is értettem, minek, időnként letöröltek ezt-ezt), a horvát takarítók meg olyan kocsikkal jártak egész nap, amivel az intenzív osztályt is ki lehetne takarítani.

Fürdőköpeny! Ezt minden nap megemlegettem, bárcsak vittünk volna. Jövőre mindenkinek szerzek egyet, azt az igazi frottír vastagot ám, nem csak a kis vékonykát.

A társasjáték nagyon jól jött, de sürgősen bővítenünk kell a készletet, mert még mindig alig van társasunk, és a kempingben órákig tudtunk játszani velük.

No, ezennel kiírtam magamból akkor mindent. Tök jó volt, még mindig telítve vagyunk az élményekkel. Remélem, jövőre is megyünk!

7 Hozzászólások

  1. PMZsusays:

    Hősök vagytok! 🙂 Nekem sokszor egy laza Győr-Nagykanizsa út is megerőltető a két nyafogóssal, ilyenbe nem mernék belevágni. Tök jó, hogy ti meg igen, és hogy ennyire jól sikerült! 🙂

  2. Kiddysays:

    A “mieink” egyik nagy kedvence a Filatélia társas, ami még a nagymamájuké volt, már nem teljes a készlet, de pótoltuk. Vaterán most épp van egy egy ezresért, igazi retro. Bélyeggyűjtős, bélyegekkel, szóval van hozzá pár apró csetresz, de nagyon szeretik-szeretjük. =) Könnyen reprodukálható is, ha nem sikerül beszerezni, szívesen szkennelek. =)

  3. Katisays:

    Mennyire jó lehetett!:)
    A wc-t kitakarítottad, és aztán azt használtátok, de közben más is használta, nem? vagy hogy?
    Milyen jó, hogy írod ezt a mosást, eszembe nem jutott volna! Mondjuk most Erdélyben erre nem lesz lehetőség, oda muszáj millió cuccot vinni (este nagyon hideg lesz, nappal meg simán lehet nagyon meleg), de majd jövőre (talán a Fertő-tó osztrák oldala lesz a célállomás) megfogadom!:)
    Kérlek írd meg a Krk kemping nevét is! Ide kellett foglalni?

  4. Más is használta, gondolom, de így legalább egy tisztább volt, mint a többi. Kis fertőtlenítős kendőkkel meg popsitörlőkkel felszerelkezve elég jól sikerült mindenhol megoldani a dolgot.

  5. Klaudiasays:

    Minden gyereknek ilyen élményeket kívánok… Hangulatos volt a beszámoló és szépek a képek. Azt hiszem én is bedobom otthon az ötletet 🙂 Köszi Liv, hogy megosztottad!

  6. Szívesen. Tényleg örülök, ha inspirálok másokat is a felkerekedésre. 🙂

  7. Kiddysays:

    Szia!

    Aktuális lesz lassan nálunk is a téma. Tegnap sooook pénzt hagytunk a Decathlonban, lett családi sátor és pár minimál kiegészítő, aztán majd látjuk a többit. Ünnepélyesen megfogadtuk, hogy minden évben használni fogjuk a cuccot, ha már belefektettük a pént. 😀 Most hétvégén lesz a főpróba a háromévessel meg a kilenchónapossal, aztán még egy pár nap Balatont igyekszünk beiktatni idén. Jövőre már pedzegetem, hogy jó lenne messzebbre menni. Próbáltam rákeresni az ebben a posztsorozatban említett kempingekre, az osztrákot szerintem meg is találtam és awwwwwwww, kell.
    Nem tudom, lett-e ebből a sátorozásból hagyomány végül nálatok. Ha igen, akkor én most naaagyon örülnék egy javított összefoglalónak, hogy mit, miből mennyit vittetek végül magatoknak, mi lett az alapfelszerelés. Nincs kedved erről egy posztot írni valamikor a közeljövőben? 😀 Köszi!

Szólj hozzá

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező kitölteni a *-al jelölt mezőket.