Aszkéták

Látszik, hogy szabadságon vagyok, mert kirakok még egy bejegyzést. A szabadságom alatt egyrészt utaztunk, voltunk katolikus ifjúsági találkozón, voltunk a Bükkben két napot, én már odáig süllyedtem, hogy háborús sci-fit olvasok (John Scalzi Vének háborúja sorozatát, nagyon kellemes olvasmány egyébként), illetve szelfi-videózás közben próbálom a telefont nézve a gyerekeim orrlyukába becélozni a mutatóujjamat, tehát pihenünk, pihenünk.

Aztán írok is.

Azonban mindenek előtt egy kis ars poetica:
Ha egy problémára felhívod a figyelmet, akkor a saját problémáidra is felhívod a figyelmet. Ha rámutatsz egy általános hibára, akkor a saját hibáidra mutatsz rá elsősorban. Szeretném, ha mindenki így olvasna: én nem tudom az igazságot és azzal is tisztában vagyok, hogy minél több mindenről írok komolyan, annál jobban fog látszani, mennyire nem értek én ezekhez a dolgokhoz. Nem szeretnék egy erkölcsi vagy tudományos dobogóra állva prédikálni, mert őszintén megmondom, sok esetben fogalmam sincs, miről beszélek. 🙂

No, egy ilyen bizalomgerjesztő bevezetés után ma az aszkétákról írok.

Mit együnk 2017-ben?

Semmi érdekes felütés nem jutott az eszembe, pedig annyit írtam már ilyesmiről, lehetne valami frappáns indító szlogenem. 🙂

Semmi különösről nem szeretnék írni, annyit terveztem csak, hogy az utóbbi hetekben általam olvasott, felkapott, népszerű trendeket és irányokat megnézem kicsit, és írok pár sort a jelenségről – a saját szemszögemből.

 

Nem irigylek senkit aki manapság tervez egészséges életmódváltást, mert a piac óriási, rengeteg ember dolgozik a “bizniszben” amit én még mindig elképesztőnek tartok: interneten ingyen is megtalálható információt pénzért eladni szerintem nagyon problémás, de mindjárt meg is gondolom magam, valójában ez zseniális dolog.
Az ilyen ember ( általában edző vagy táplálkozási tanácsadó, dietetikus, ezek a hívószavak) kihasználja az emberek lustaságát, tudatlanságát, képzetlenségét, és megmondja, mi a teendő. Sajnos ezeknek az embereknek a legritkább esetben van teljesen igazuk, mert ők sem csinálnak mást, mint amit a klienseiknek kellene: elfogadnak igaznak valamit aztán arra ráállva mondják, mit kell enni-inni és az esetek többségében azt is, mit kell mozogni, és ha neked nem sikerült, akkor vagy nem tartottad be az ajánlásokat és csaltál, vagy – döbbenetes, de van ilyen is, talán ismeritek is, aki ezt nyomatja – egy idióta vagy.

Saját filmem főhősévé válni III.

A sorozat korábbi 3 fejezete itt olvasható. 

Információból hogyan lesz transzformáció?

A gyerekkor szakaszai következnek – hamarosan. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem csak a kisgyerekekről lesz szó, hanem rólunk is.

Rita azt mondja, hogy a személyiségfejlődés során egy fél lépcsőt sem szabad kihagyni, mert ha valamit nem élünk át, akkor nem tudunk megfelelően felkészülni az Istenköszöntésre. Azt hiszem, Rita végül is így nevezi a halált. Nekem tetszik végül is…

Fontos tudni, hogy ha úgy érezzük, hogy valahol valami kimaradt, akkor van lehetőség korrigálni, pótolni, de sosem belátással. Mindig tapasztalattal, élményekkel, gyakorlatban. Az nem elég, hogy az agyammal felfogom, mit és hol mulasztottam. Erről lesz konkrét példa mindenhol, ami segít majd a megértésben, de most is mondok egy példát:

Ha gyerekkorunk legelején kimaradt az, hogy valaki folyamatos készenlétben állt, mindig számíthattunk rá, feltétel nélküli kötődést, szeretetet élhettünk meg általa, mellette (tehát alvástréningre voltunk fogva a saját kiságyunkban, nem vettek fel, ha sírtunk), akkor egyrészt hiába tanítják meg a vasárnapi iskolában, hogy Isten feltétel nélkül szeret. Az agyunk felfogja, de ez nem elég. Ha nincs élmény, tapasztalat erről, akkor ez nem a hitünk lesz, hanem amit szeretnénk hinni. A kettő pedig nem ugyanaz. 

Mellékvese kimerülés

Régóta szeretnék írni erről a szerintem fontos és mellőzött témáról. Tavaly futottam bele először ezekbe az információkba és azt gondolom, hogy rengeteg embert (főleg nőt) érinthet. A közvetlen környezetemben is van 1-2 ember, akit “diagnosztizáltam”, de persze én nem tudom kimondani a végső szót, az egy endokrinológus dolga.

A helyzet nem könnyű, mert az orvosi irodalom általában csak a mellékvese elégtelenséggel foglalkozik (Addison kór, Cushing kór), a  kimerüléssel nem, mely, mint látni fogjátok, nem konkrét, specifikus tünetekkel jelez., tehát nehéz felsimerni. De fel lehet!

A téma a szénhidrátban szegény diétákat követők számára azért is különösen fontos, mert sokszor ez a háttérben lévő probléma a szénhidrátmennyiség csökkentésével drasztikusan előtérbe kerül. Tehát aki már próbálta mondjuk a paleolit, GAPS, vagy egyéb, szénhidrátszegény diétát és nem bírta, mert 1 hét alatt annyira kimerült, hogy abba kellett hagynia, akkor gondoljon a mellékveséire.

1. Mi a mellékvese?

A mellékveséről talán nem is tudnak sokan (vagy inkább úgy mondom, nem emlékeznek rá), jelentéktelennek tűnő kis szerv, olyan, mint egy kis sapka a vesék tetején. Mindkét vesén ül egy.

A külső, kéregrész  feladata a szteroid hormonok termelése. A belsejében (velő) termelődik az adrenalin. A kéreg 3 rétegű. Az első rétegben termelődik a só és víz háztartást szabályozó aldoszteron.

Saját filmem főhősévé válni

Hát igen, a blog nem írja magát…erre sok blogíró rájön januárban. Talán ilyenkor a legnehezebb: megírni az év első bejegyzését. Most látom, hogy már tavaly is megénekeltem ezt a dilemmát, akkor is nehezen indultam be.

Két Pécsi Rita előadással tartozom, ezeket kezdem pótolni most. Az egyik még december elején volt, a másik pedig tegnapelőtt. Az életlétrával foglalkoztunk mindkét alkalommal, nem is akárhogy; először a felnőttkori életszakaszokon mentünk végig, aztán kanyarodtunk vissza a legelejére, a fogantatáshoz.

1. Kezdjük magunkon!

Mit együnk? Praktikusan

Nehezen találok időt az írásra, volt mostanában mindenféle program, elkaptunk egy hányós vírust is, most lábadozik a család épp, nem ettem 2 napja én sem, lehet, hogy választhattam volna jobb időpontot is arra, hogy ennivalóról értekezzek…

Sok minden változott, változik az étkezéssel kapcsolatban, mert az ismeret ugyebár, folyamatosan növekszik. Erre mondta a főnököm, hogy aki egy bizonyos dologról 3 év múlva is ugyanazt gondolja, az azt jelent, hogy 3 éve nem csinált semmit. Na, ez a táplálkozástudományra különösen igaz szerintem!

Megpróbálom most a táplálkozás kérdését a praktikum oldaláról megközelíteni.

1. Reggeli
A reggelit G-vel együtt egy az egyben kihagytuk. Ennek egyik oka, hogy sok jót olvastam az intermittent fasting-ról, amit talán rövid böjtöknek lehetne fordítani. A lényege a következő: a szervezetnek igen jót tesz, ha nem egész nap eszünk kis adagokat, hanem 1-2 alkalommal nagyobb adagot, és a többi fennmaradó időben böjtölünk. Mi 12 és este 6 között eszünk csak, a többi 18 óra böjt. Ez nem könnyű, ha szénhidrátot is eszik valaki, mert akkor nagyon éhes már reggelre, de alacsony szénhidrátbevitelnél az éhség egyáltalán nem jelentkezik.

Valami zsír természetesen ide is befér, mert nem emeli meg a vércukorszintet, bármennyi kalória legyen is, tehát egy tejszínes kávé simán belefér (cukor nélkül, persze). Tudom, hogy ehhez a gondolathoz teljes paradigmaváltás kell, hiszen a zsír mégiscsak bőséges kalória, de a böjtöt itt nem az aszkétikus értelmezésében használom.

Hőmérőzzünk!

Fogalmam sincs, mi az általános közvélekedés manapság a hőmérőzésről, vagy TCST-ről (természetes családtervezés), vagy ki tudja, hogy hogyan hívják még. Angolul fertility awareness, ami szerintem nagyon jó elnevezés. Nem nagyon tudom, hogy a nők használják-e, ki használja, nem forgok olyan körökben, ahonnan érdemleges statisztikát tudnék szerezni.

Jómagam eddig csak gyerek tervezésre használtam, nem is volt gond összehozni egyetlen tervezett gyermekünket, Sárit. A másik kettő nem tervezetten fogant ugyanis, ahogy már számtalanszor leírtam itt a blogon.

No, mindegy, nem erről akartam írni. Egy ideje a fogamzásgátló módszereken töprengek. A tablettától viszonylag rövid periódus után elbúcsúztam, nekem nem való. Rájöttem, hogy utálok hormont szedni, szennyezni vele a környezetet, utálom, hogy a szervezetem mesterséges üzemmódban megy. Végleges módszert nem választanék, jaj, dehogy! A spirál nekem nem opció, nem akarok idegentestet a szervezetemben, meg állítólag spirállal nem lehet jógázni, én meg mostanra kezdek igazán belejönni a jógába, szóval erről szó sem lehet.

Ezért aztán a jó öreg hőmérős módszer mellett döntöttünk, amire én teljesen rákattantam, mert hihetetlen érdekes dolog ez. Szerintem minden nőnek ezt kellene csinálni, mert nagyon jó önismereti kurzus is egyben. A nő barátságot köt a szervezetével, megtanulja értelmezni a jeleit, üzeneteit.

Röviden összefoglalom a lényeget, most hormonok nélkül, de akit érdekel, az mindenképp olvasson utána, az internet tele van hasznos infóval, de én most inkább praktikus megközelítésből írnék.

1. lépés

Cukorbetegség… Biztos?

Napokig gondolkodtam azon, vajon megörökítsem ezt a kis csemegét a blogon, vagy menjen tovább az élet, de aztán úgy döntöttem, hogy megörökítem. Okuljon belőle, aki tud.

Elmentem az úgynevezett OGTT vizsgálatra. Ez nem más, mint az orális glükóz tolerancia teszt, ami pedig a következőképp néz ki: a betegtől (nagyon fontos, hogy beteg, végül is kórházban vagy, nem?) vért vesznek, majd hét és fél dekányi szőlőcukorport feloldanak vízben (nem, hideg vízben nem oldódik fel!) és megitatják veled. 2 óra múlva megint vérvétel következik. A két vércukorértéket felírják, megnézik.

Ha az éhgyomri 6 felett van, de 7 alatt akkor az IFG (impaired fasting glucose), ha 7 fölött, akkor diabétesz. Ha a terhelés utáni 7.8 fölött van de 11 alatt, akkor IGT (impaired glucose tolerance), ha 11 fölött, akkor diabétesz. 

Mit együnk? Immunrendszer

Nekiállok leírogatni az elmúlt évben olvasott dolgokat az evéssel kapcsolatban. Ez tudom, nem sok idő (mármint egy évnyi kutatgatás), de én úgy érzem, sokat haladtam a témában. A táplálkozástudomány érdekesebbnek bizonyult, mint gondoltam és abszolút vitaindító témának érzem, bár lehet, hogy csak én gondolom így és senkit nem érdekel. Nyilvánvaló, nem sok mindenkit hoz lázba a táplálkozástudomány, mert már van egy általa követett út, elfogadott egy elméletet, mi szerint a hús, a tej, a cukor, stb. az egészségtelen, vagy egyszerűen spirituális alapokon táplálkozik. Nos, nekik legfeljebb érdekes lesz ez a sorozat, vagy még az sem. Szerintem érdemes lesz azért elolvasni.

A  keresésem oka több dologra is visszanyúlik. Egyrészt van egy bizonyos fajta vesebetegségem. A másik, hogy a családban a metabolikus szindróma (elhízás, magas vérnyomás, magas koleszterin szint, emésztési zavarok, ízületi problémák) igen elterjedt. Megvan az alapos okom rá, hogy a (nekünk) legoptimálisabb diétát megtaláljam. A harmadik ok, hogy én ilyen vagyok, ha érdekel valami, annak részletesen utánanézek és persze egy idő után “túlfolyik” és akkor írok is róla. Most épp ezt történik.

Művelődős

Nem felejtettem ám el az új évi fogadalmaimat! De, mint már ma mondtam itt egyszer: jaj.

Olvasás

Januára óta nem sokat végeztem, mert sok “szakkönyv” állt az utamba, úgyhogy a lista rövid:
Cao Hszüe Csin-Kao O: A vörös szoba álma befejezetlenül maradt. Annyira unalmas, hogy nem tudom szavakba önteni. Becsületemre váljon azonban, hogy 400 oldal után tettem csak le, szóval igen sok esélyt adtam Pao-jü-nek, Kék drágakőnek és a 2 palota többi unalmas lakójának. link

Nagy sikere volt Huxley: Szép új világ című disztópiájának (ami negatív utópiát jelent, nem is tudtam). Teljesen lekötött, elvarázsolt, mindenkinek ajánlom, aki csípi a tudományos fantasztikus irodalmat, bár inkább filozófiai darab. link

William Paul Young: A Viskó tök jó. Hétvége Istennel egy viskóban. Furcsa, nekem a fordítása nem tetszett, sokszor csöpögős, nyálas, néha az ember forgatja a szemét, de mégis annyi eredeti gondolat van benne, hogy érdemes elolvasni. Kicsit agyonvágja ezt a begyöpösödött, szentimentalizmussal jól nyakon öntött kúltúr-kereszténységet. Frissítő. Ja, és elképesztő dolgokat olvasni róla különböző blogokban, direkt nem linkelek, de ezeket olvasva tényleg úgy érzem, hogy mi keresztények megérdemeljük, hogy hülyének nézzenek minket, hiszen mi magunk csinálunk komplett idiótát magunkból.link

Flaubert: Bovaryné csúcs. Nagyon szeretem ezt a könyvet. Semmi különösről nem szól, mégis a jellemrajz számomra most épp nagyon érdekes. Pár éve még halálra untam. link

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés most jön. link

Zene:

Harcsa Veronika (a jazz standard albuma a kedvencem), Nathalie Merchant van mostanában terítéken. Ja, és Kaláka valamiért megint mindig van az iPodomon.. A verseket csak így emésztem, a Kaláka meg hát azért zseniális ebben. Az autóban most az a pasi szól, aki a 4 évszakot fuvolázza nagyon ügyesen, a neve nem jut eszembe, de G majd megírja a kommentekben, mert ő tudja.

Film:

Semmi, nincs rá időnk. A 24 utolsó évadját nézzük igen nagy kihagyásokkal, inkább csak tiszteletből, sajnos semmi érdekes nincs már benne, időnként kifejezetten elcsépelt és unalmas.