Hogyan kell menni?

Sok bejegyzés született az elmúlt 7-8 év gondolatairól, sok elakadt az első előszűrőkön (néhány emberrel előolvastatom, akik általában nem értenek egyet velem mindenben, ez nagyon jó szűrő, jó dolgokra világítottak rá), sokat magam töröltem, pedig tudom, hogy el kell kezdenem írni, mert egyrészt amiről írni akarok, arról ma nem ír senki, másrészt mert ki tudja. Hátha segít. Hátha jó lesz valamire.

Hadd kezdjem el két nagy általánosítással, ami nagyon éretlen és kezdő, de a végére lesz értelme, ígérem.

Kétféle ember

Általában elmondható, hogy kétféle ember van: az egyik bizonyosságot akar, a másik érteni akarja a dolgokat.

Ez a két embertípus általában nem érti meg egymást.

A bizonyosságra vágyó ember általában ragaszkodik bizonyosságához akkor is, ha a tényekkel nehezen egyezteti össze a hittételeit. A logika, a valóság nem feltétlenül játszik nagy szerepet ennek az embertípusnak a meggyőződésében; körülveszi magát következtetéseivel általában elég korán életében és soha nem enged belőlük.
Egyetértek azokkal, akik azt gondolják, hogy a Biblia pont ezt nem ígéri. Aki érteni akarja, mi történik itt valójában ebben a világban, annak menni kell, mindig tovább, már rájött, hogy ha bármi ütközik a valósággal, ha bármi illogikus, ha bármi kilóg a paradigmából, akkor tovább kell menni, nem szabad ott maradni, nem szabad megelégedni sosem. Szerintem pont emiatt az ilyen típusú ember folyamatosan fejlődik.

Május, könyvek

Engem minden évben a május visel meg a legjobban, túl sűrű, túl sok már az iskola, a munka és úgy általában, májusban mindig kifekszem. Tavaly 10 nap szabadságon voltam májusban (oké, tanultam), idén semmi, végig kellett küzdeni magunkat, nem volt B terv…

Végigküzdöttük.

Először is, most volt Sári elsőáldozása és a hozzá kapcsolódó rengeteg program, vizsga, a katolikus iskolák elsőáldozóinak találkozója (igen, ilyen is van)…..és a kutya. Mert hogy lett egy kutyánk.

A kutya

A kutya története nagyon hosszúra nyúlik, részben az én történetem, részben G története, de a gyerekeké is, mert minden gyerek szeretne kutyát, és nem azt a kertikutyát, aki nem jöhet be és nem is kapcsolódik hozzájuk, hanem azt a kutyát, aki velük él és alszik és eszik és azt gondolja, hogy ő is gyerek, vagy mi is mind kutyák vagyunk (ezt nem tudom eldönteni).  Szóval ilyen kutyát akartunk, a panellakásba, a város szélére, az ötödikre.

Könyvek

Megfogadtam a tavasszal (vagy még januárban?), hogy az idén semmi más, csak szakirodalom. A meló nem könnyű és folyamatos szellemi kihívás, bosszantó mindig egy lépéssel hátrébb lenni, mint kellene. Minél nyomasztóbb a tudatlanságom, annál magasabbra megy a mérce: szakvizsgáig semmi, csak szakirodalom.

Ehhez képest még sosem vettem ennyi könyvet egy év alatt, mint az idén, augusztusig.

Már említettem, hogy teljesen odáig vagyok Cynthia Bourgeault munkásságáért és nem csak a könyveit, hanem a tanításaiért és konferenciabeszédeiért is rajongok. Szeretem, hogy kicsit lökött, kicsit összeszedetlen, de mégis olyan dolgokat mond, hogy…nem lehet nem odafigyelni.

Mit együnk? T3 és kortizol

A táplálkozásról, kicsit, megint. Ha már így jobban vagyok!

Nagyon szeretem ezt a témát és sokat olvasok, foglalkozom vele. Számomra döbbenetes, hogy mennyi „szakértő” laikus van, akik tényleg azt hiszik, hogy értik, mi hogy van. Én ezt fel nem foghatom, hiszen minél többet olvasok a témában, annál inkább úgy érzem, hogy átláthatatlan, felfoghatatlan mélységek és magasságok vannak itt, semmi sem fekete-fehér, minden elképesztően bonyolult! A visszatérő kérdés, amit nekem szegeznek mostanában: a kortizol és a szénhidrátszegény diéta kapcsolata. Meg a pajzsmirigyhormonok. Azok ugyanis csökkenek a szénhidrátban szegény diéták fogyasztása során, a kortizol meg emelkedik; vajon én stresszes pajzsmirigybeteg vagyok-e már? Nos, még nem, de ki tudja, mit hoz a holnap? Vagy ez a 2015-ös év! 🙂

Zsír

Üdv mindenkinek!

Sokat gondolkodtam, hogyan is kezdjek hozzá ennek a kimeríthetetlen témának, s igazából még most sem tudom, úgyhogy ma egy általános ismeretterjesztő epizód következik.

Már említettem, nem fogyókúrás célból diétázom, bár a súly megtartása egy kifejezett előnye ennek az életmódnak, ezt nem tagadom. A családomban minden nő hajlamos a hízásra, ebből is látszik, hogy valami metabolikus gond mindenképp van a háttérben nálunk. Ezt csak sejtem, persze, lehet, hogy csak szeretünk enni és kész. Én nagyon szeretek enni és elég sokat is eszem, emellett egy olyan betegség miatt diétázom, amely során a vesékben ciszták növekszenek, s ennek következtében a vese előbb utóbb teljesen tönkremegy. Amíg a vese működik, addig semmi gond, sőt, semmit tünet sincs, de akkor sincs kedvem arra várni, hogy vajon meddig tart a működőképessége.

Sokat ötleteltem, hogy mi legyen a megoldás (az optimizmusom töretlen, én nagyon hiszek benne, hogy a metabolikus változtatások óriási fordulatokat hozhatnak a szervezet működésében). Ez csak egy kis génecske, ugyan már!

Patológusok, bárányok, himlők

Tegnap érkeztem meg Siófokról, ahol a patológusok rendszeres éves kongresszusa zajlott. Ez volt a hetvenegyedik a sorban. Én még sosem voltam kongresszuson, ennyi patológust sem láttam még egyszerre (összesen 240 darab van belőlük az országban, úgyhogy ritka példányok). Sőt, szállodában sem laktam még. Ez a szálloda egy négycsillagos volt a Balaton partján. Welness, happiness, minden, de nekem fura volt. Minden drága és minden csillog-villog, rengeteg a kaja, de nem jó. A szauna meg a fürdő, na, az jó volt. Meg persze a Balaton.

Mit együnk? Rostok

Kissé ellentmondásos a téma, a rostok témaköre. A mai általános álláspont azt közvetíti, hogy sok rostot kell fogyasztani, mert a rostok nagyon hasznosak. Arról sokszor nem szól a történet, hogy van az emészthető és a nem emészthető rost, érdemes külön választani a kettőt. Most akkor melyiket együk? A legtöbb embernek a rost az a zabkorpa meg a rosttabletta, amit székrekedés ellen fogyasztanak. Vagy a Psyllium, hasonló célból. Vagy a rostban gazdag reggelizőpehely. Emellett van pár logikai bukfenc, amit még magamnak is meg kell oldani, én sem értem ugyanis még teljesen.

  • Az ember egy féle oldható rostot tud megemészteni, ez pedig a keményítő. A több száz egyéb fajta poliszaccharidot (oldható rostok hivatalos néven), amit a zöldség-gyümölccsel megeszünk, a bélflóránk fogyasztja el táplálékul, nekünk nincs hozzá enzimünk. Ha nincs elég méretes és egészséges bélflóránk, akkor ezeket az oldható rostokat nem tudjuk megemészteni és emésztési problémáink lesznek. Ma az okosok azt mondják, hogy ha a zöldségek fogyasztását párosítjuk egy baktériumforrással (nem agyonosott zöldség, egészséges kutya, koszos gyerek, de komolyan!) és kitartunk, tehát türelmesen fogyasztjuk eme zöldségeket, a bélflóránk felépül és újra mindent tökéletesen meg fog tudni emészteni. Az oldható rostok tehát táplálják a bélflórát, egyedül azt táplálják. Azt is elárulom, hogy ezek az úgynevezett prebiotikumok, ilyen néven futnak dobozosan is. Felesleges megvenni őket, a saláta, alma, stb. is megteszi.
  • Az oldhatatlan rostok . Ilyenek vannak a teljes kiőrlésű gabonában, barnarizsben, ilyen minden korpaféle, rostos müzli, reggelizőpehelyben, stb. Ezek semmit nem csinálnak, csak áthaladnak az emésztőcsatornán, “tömeget adnak” a székletnek, és ezért állítólag roppant egészségesek. A történetet szerintem mindannyian logikusnak érezzük, ezért is eszünk rostban gazdag mindenfélét, leginkább gabonafélét, korpás izéket, kölesgolyót a gyereknek, sőt, most olvastam meglehetősen elborzadva egy levlistán, hogy a szorulásos gyereknek azt hiszem zabkorpából készült papit ajánlottak, hogy az majd jól megoldja a dolgot…jaj. Attól félek, nem fogja.

A széklet általában 3 dologból áll (és most nagyon egyszerűsítek), a fő alkotórészek: baktérium, víz, emészthetetlen anyagok. Ha a bélflóránk rendben van, akkor a széklet megfelelő állagát és tömegének nagy részét az a rengeteg baktérium alkotja, akik a vastagbélben élnek és munkálkodnak.

Személyes tapasztalataim a következők: mikor tavaly januárban elkezdtem a diétát (nem tudok jobb szót rá), akkor az első, ami történt, hogy beköszöntött a szorulásos időszak. Hiába, az ember ilyenkor volumenre és kalóriára is kevesebbet eszik. Aki tapasztalta már a zsír telítő hatását (aminek komoly hormonális háttere van egyébként, nem azért van, mert a zsíros kaja “nehéz”, vagy mittudomén milyen), az tudja, hogy kevesebbet eszik, ha a kalóriák nagy része zsír. Na, szóval azt gondoltam, itt van a kutya elásva. A húsban meg a tojásban nem is sok rost van, ugyebár. Aztán elkezdtem utánaolvasni a rostoknak.

Ekkor derült ki számomra, hogy az oldhatatlan rost mindenhatósága semmi komoly dolgon nem alapul. Aki szeretne utánaolvasni, megdöbbentő dolgokat fog találni. Akinek ehhez nincs kedve, annak összefoglalom a dolgot: volt egyszer egy ír sebész, Denis Burkitt. Neki köszönhetjük a “rost hipotézist”, amit úgy fogadott el az orvostudomány a 70-es években, hogy semmi bizonyító erejű tanulmány nem született a témában, ennek ellenére azóta úgy “hisszük”, hogy a rostdús táplálkozás fogyaszt, csökkenti a koleszterinszintet, megvéd a vastagbél és végbélráktól, “pucolja” a beleket ezért szuperegészséges. Ebből sajnos semmi nem igazolt, de most komolyan beszélek. Ez a hangosan ismételgetett hülyeség esete. Ráadásnak, ugye ott vannak az eszkimók, a maszájok és a japánok (és egy kínai tartomány), ők gyakorlatilag nulla rostot fogyasztanak és mégis megtalálhatók náluk a “rostnak köszönhető” előnyök. Amerikában mindenki mindent rosttal eszik és az egekben van a végbélrák, az IBS, a Crohn, stb. előfordulása. A rost teóriának nincs jelenleg (2011) epidemiológiai bizonyítéka, ezt szerintem jó tudni azért.

No, akkor mi legyen? Ekkor találtam rá olvasmányaim alapján arra tényre, amit elfelejtettek nekem elmondani az egyetemen (vagy épp hiányoztam?), hogy a széklet fő  tömegét a baktériumok teszik ki, ez így egészséges. A rostok tényleg tömeget növelnek. Tényleg. Sok vízzel fogyaszva (2-3L) tényleg megnövelik a széklet tömegét, ezért erősebb az inger a végbélben és lehet menni a vécére. De a rostoknak sok “mellékhatása”: az erjedés, ami gázokat képez, az, hogy tömeges, tehát a hasunk is kigömbölyödik tőle, az, hogy mindent megköt, amihez hozzáér, ezért ürül miattuk bőséggel a megevett kálcium (gabonát nem fogyasztó törzsekben nem létezik a karies intézménye), a magnézium, a vas (a vega gabonafogyasztó nők hematokritja általában nem éri el a 30-at, pedig még az is kevés), és még ki tudja, mennyi fontos tápanyag, amikről lehet, hogy fogalmunk sincs, én se sorolok. Én úgy gondolom, hogy ha bevesszük a vastablettát a vajas kenyérrel, akkor annak búcsút is inthetünk, főleg, ha teljes kiőrlésű a kenyér.

A tömegével fogyasztott rostok megbontják a baktériumok egyensúlyát is a vastagbélben azzal, hogy erjednek, másrészt a “pucoló effektus” révén a bacikat is kiviszik onnan. Emellett arra is született bizonyíték, hogy a “pucolás” a nyálkahártyán mikro-, majd makrosérüléseket okoz. Emellett a bélfal túlfeszül, ami miatt lehet, hogy megoldódik a vécé-probléma, de ez egy kényszer, a bél azért próbál szabadulni a rosttól, mert a fal feszül, a nyálkahártya roncsolódik, stb.

A megoldás végül az lett számomra, hogy a bélflórát kellett helyreállítani, azt ugyanis én is leamortizáltam 30 év során. Lásd első pont. Minden megoldódik ettől, és én vagyok az élő bizonyíték (és a családom és baráti köröm egyre több tagja), hogy oldhatatlan rostok nélkül is van élet.

Továbbra is nagy dilemma nekem, hogy mit mondjak a szorulás kérdésére. Sok gyerek, akinek rendszeresen probléma a kaki-ügy, antibiotikumokon “nő fel”, nagyon tiszták a szülei (antibakteriális kézmosó!), ebből következik, hogy 3-4 éves korukra a bélflórájuk teljesen elvékonyodik, valószínűleg ételallergiájuk és ekcémájuk, asztmájuk is van…és székrekedésük. Mi a megoldás? Sajnos, valamilyen oldhatatlan rostra esik a választás, ami tünetileg megoldja a problémát, aztán hozza magával a többit…

Én a mai tapasztalataim alapján azt mondanám, hogy a megoldás: hagyjuk a gyereket, hadd koszoljon (egyen egy kis virágföldet, eszik ám, akit hagynak), játsszon egészséges állatokkal, és egyen mosatlan zöldséget-gyümölcsöt megbízható helyről. Jó, ne sárosat, de kicsit koszosat. És persze sok türelem és az oldhatatlan rostok folyamatos csökkentése is jót tesz….

Én egy ideje azzal szórakozom, hogy figyelem a gyerekek kakiját. Ráérek, tudom…kenyér evős nap másnapján nincs mindjárt reggel kaki, később van, és bogyósabb, keményebb. Ha aznap nem ettek kenyeret (az oviban minden nap van kenyér, de általában a feltétet eszik meg csak), akkor reggel 9-ig mindenki vécézik és szép puha hurkákat tojnak. Ez az én tapasztalatom. Tudom, hogy minden gyerek más, nem is állítom őket etalonnak. Arra is rájöttem, hogy a vízfogyasztás semmiben nem befolyásolja a széklet állagát HA nem fogyasztunk oldhatatlan rostot. Ha szomjúságoltásig iszom (na, ez egy külön téma, erről is tudnék regélni), rostszegény kis diétám mellé, akkor sincs változás “odalenn”). A gyerekek ugye nem ismerik a mai “szabályokat”, annyit isznak, amennyit kell (vízből!). Ezért is hajlamosabbak székrekedésre egy oldhatatlan rostos diétán.

Befejezem. Hogy miért “egészséges a (z oldhatatlan) rost”? Őszintén mondom, nem tudom. Semmi olyan hatása nem igazolt, ami miatt érdemes enni, viszont sok negatív hatása van.

Egy érdekesség a végére: a kaki protokoll!


Jó, nem? Itt van egy leírás hozzá, szerintem érdemes elolvasni. Az oldalon, amihez a link visz, érdemes körbenézni. Sajnos, nincs több időm, ami kimaradt, nem egyértelmű, vagy hülyeségnek gondoljátok, mehet a kommentekbe. Jó hétvégét mindenkinek!

A fruktóz

Nem is tudom, hogy elsősorban a gyümölcsfogyasztásról írjak-e vagy a gyümölcscukorról (fruktóz)? Inkább az utóbbit választom, mert van egy-két érdekes tudnivaló róla, amit szerintem sokan nem tudnak. (remek forráscikk)

A gyümölcscukor azért kapta ezt a nevet, mert először gyümölcsökben találtak rá, de ez nem azt jelenti, hogy a gyümölcsökben csak gyümölcscukor van. A mézben is van bőven belőle, meg az aszalványokban, nagyon édes gyümölcsökben (füge, datolya). Itt egy táblázat, ebben fel van tüntetve az összes gyümölcs, édesítő (méz, kristálycukor, barnacukor, mályvacukor, szirupok)  fruktóz tartalma, érdemes megnézni.

Áldásos tulajdonságai:

A gyümölcscukor a legédesebb cukorféle, ezért javasolják pl. cukorbetegeknek a fogyasztását, mert kevesebb kell belőle. Ezért nagy üzlet a HFCS (lásd lejjebb), mert olcsón előállítható és jó édes.

A glikémiás indexe nagyon alacsony (G.I.=19), az édesítők közül a legalacsonyabb. Ez is nagyon jól hangzik, nem? Bárcsak ilyen egyszerű lenne….

Az inzulintól függetlenül jut be a (máj) sejtekbe, ami megint nagyon jól hangzik nekünk, de sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. (Efféle leírásokat felelősséggel olvassunk és értelmezzünk.)

Problémák

1. A glükózt minden sejt fel tudja használni, a fruktóz azonban csak a májban tud metabolizálódni. Állatkísérletek során figyeltek fel arra, hogy a fruktózzal etetett patkányok mája pont úgy festett, mint az alkoholistáké. Aztán kiderült, hogy ez nem véletlen, a májban a fruktóz ugyanúgy metabolizálódik, mint a jó öreg etanol (sör, bor, pálinka). Mindkettő zsíranyagcserét indít be, és egyszerűen szólva zsír képződik belőle, ugyanolyan zsírmáj kialakulásához vezet a fruktóz is, mint az alkohol. Ha a fruktóz eléri a májat, a máj félretesz minden dolgot, amivel addig foglalkozott (méregtelenítés?), és nekiáll feldolgozni a fruktózt, akárcsak az alkoholt.

Az alkoholhoz hasonlóan a fruktóz is csökkenti a máj inzulin érzékenységét (ez nem jó hír) és a zsíranyagcserére is pocsék hatással van  (a rossz sdLDL-t növeli és a jó HDL szintet csökkenti).

2. Az inzulin szintet nem emeli, de a grelin szintet igen. Ez meg egy olyan kedves hormon, amitől jó éhes lesz az ember, tehát a bőséges fruktóz fogyasztás az étvágy növelésén keresztül is hízást okozhat.

3. A fruktóznak olyan lebomlási termékei vannak, amik károsítják a májat, akárcsak az alkoholnak, így a fruktóz az alkoholhoz hasonló májgyulladást okoz.

4. Gondolom, akkor már nem lep meg senkit, hogy a fruktóz is függőséget okoz, akárcsak az alkohol. Itt ez a 2010-es cikk, szerintem nagyon érdekes, ebben azt írják, hogy a fruktóz fogyasztást csökkenteni kellene, akárcsak az alkoholfogyasztást, hogy a fruktóz okozta morbiditást megelőzzük.

5. Köszvény. Ez a régi betegség mostanában újra felüti a fejét Amerikában. Az ok valószínűleg a HFCS (high fructose corn syrup) fogyasztás növekedése. Számomra az derült ki, hogy ez a szirup olyan lehet odaát, mint nálunk a kristálycukor. A HFCS-ben rengeteg fruktóz van. Ezt a sok fruktózt a májnak foszforillálnia kell, hogy meg tudjon szabadulni tőle, és anélkül, hogy a biokémiába belemennék, a lényeg, hogy a lebontási melléktermék a húgysav. A magas húgysavszint pedig köszvényt okoz.

Végül

Szeretném leszögezni, hogy nem a gyümölcsök ellen beszélek. Sőt! De szeretnék gondolkodásra hívni mindenkit. Gyakran halljuk, hogy “méregtelenítem a májam, gyümölcskúrát tartok, napi 2 kiló almát eszem”, meg ilyesmiket. Ha megnézzük a táblázatot, ez 20 deka fruktóznak felel meg. Akinek nem mond semmit ez a szám, annak elmondom, hogy ez rengeteg! Szerintem nem nagyon érdemes 15-30 deka szénhidrátnál többet enni egy nap, én erre törekszem jó napjaimban, és akkor ebbe minden beletartozik. Ehhez képest 20 deka fruktóz biztos méreg a májnak és a húgysavszintünkön is tuti meglátszik.

Azt is érdemes megnézni a táblázatból, hogy mennyi fruktózt viszünk be, amikor sütünk egy mazsolás kalácsot egészséges barnacukorral vagy mézzel…

No, de a lényeg, amire ki szeretnék lyukadni: most kezdjük csak felfogni, hogy milyen pusztítást végzünk a szervezetünkben a cukorral (hát még a fruktózzal!). Számomra továbbra is meglepő, hogy mennyire jól bánik a szervezetünk (a biokémia szintjein) a hússal, tojással, és milyen pusztítást végez bennünk a sok “egészséges” táplálék (főleg, ha valami metabolikus betegséget is örököltünk, ami megszázszorozza a bajt-a háttérben). Véleményem szerint a paradigmaváltásra igen szükség lenne, nem tudom, bekövetkezik-e valaha…

Szóval mindenki egyen gyümölcsöt, de azért módjával! 🙂 Továbbra is a legjobb májméregtelenítőnek tartom a friss vajon friss tanyasi tojásból sütött rántottát paprikával és paradicsommal! 😀

Mit együnk? A Lista

Ennyi futotta tőlem az alapokról. Írok majd még sok mindenről, mert nagyon érdekel a téma továbbra is sokat olvasok. Most válaszolok a legfontosabb kérdésekre itt, amiket ti tettetek fel:

1. Sokan megkerestetek emailben is meg személyesen is, hogy “Akkor most mit kell enni?” Nem kell semmit sem enni, válaszolom ilyenkor, mert mindenkinek magának kell rájönni, mi a jó neki. Én nehezen adok érdemleges tanácsot, mert nekem úgynevezett metabolikus szindrómám van. Én ezt örököltem. Ami nekem pont jó, másnak már extrém lehet, főleg, ha egészséges, kutya baja. Ezért nem szeretem a saját arányaimat közölni.

2. Szénhidrát nélkül lehet élni (lásd előző bejegyzés), de a valóságban ez nem történik meg. Megtörténhet, ha valaki csak vajtömböket fogyaszt, de erre nem buzdítanék senkit. Én nagyon javaslom mindenkinek, hogy egyen zöldségeket. Gyökérzöldségeket, káposztát, karalábét, kelt, retket, paprikát, paradicsomot. Amit kevésbé javaslok, de a legtöbb egészséges embernek bőven belefér, úgyhogy egye: burgonya, rizs. Amit én nem szoktam preferálni, az a gabona, erről nagyon meg vagyok győződve, hogy nem jó választás, de megint mondom: van, aki boldogan emészti és jól elvan vele. Szerintem nagyon sokan nem tudják, hogy nem tesz jót nekik, ezért aki gyanakszik, hiánytünetei vagy emésztési problémái vannak (meg allergiája!), az szerintem próbálja meg gabona (legfőképp a gluténtartalmúak) nélkül pár hétig, hátha javulnak a tünetek. A hüvelyesek szürke terület: én nem tudom megemészteni őket rendesen, de ha valaki jól eléldegél babon, borsón, lencsén, akkor…

3. Sokan kérdezik, hogy akkor én most ketózisban élek-e, stb. Nem, dehogy is! Nem ez a cél, nem ez a fő. Még abban is biztos vagyok, hogy annyi szénhidrátot is megeszem, hogy az agyam részére ne kelljen a májamnak cukrot generálnia a zsírpárnáimból. Mert bár megtörténhet, nem ez a cél. A cél nem a ketózis, nem az extrémbe hajlás.

Az arányokra visszatérve, talán mondhatom azt, hogy a korábbi 60-70%-nyi szénhidrátbevitelből most talán 15-20%-nyi maradt. Ennyi simán megvan, ha összeszámolom az elfogyasztott zöldségeket, 1-2 szem gyümölcsöt, tejterméket, magokat, 1-2  szem gumicukrot. Aki fogyni akar, menjen akár 10% alá is. De életcélnak semmiképp nem ajánlom.

4. Nem tudok segíteni személyes tanáccsal senkinek, aki hízni vagy fogyni akar. Én nem tudom, hogyan kell ezt csinálni. Annyira mások vagyunk, mindenkinek más az anyagcseréje, a hormonháztartása, az életvitele, az aktivitási szintje, a stressz-szintje…nagy botorság lenne bármilyen javaslatot is tennem egy blogon.

5. A kiegészítőkről: én nem sok ilyet javaslok. Érdemes mindenképp egy kis D vitamint szedni, de már említettem, jó lenne méretni a vérszintet rendszeresen. Én 5 000 IU-t szedek. Nyáron kevesebbet. Halolajat (omega-3) megadózisban szedni teljesen szükségtelen, talán majd egyszer erről is lesz időm bővebben írni. Egy kevés nem árt akkor sem, ha egészséges vagy, ellensúlyozza a bevitt omega-6 mennyiséget.

6. A zsírokról, olajokról, magokról: a kókuszzsír álmaink zsiradéka, ezt már jól megtárgyaltuk itt. Semmiképp nem javaslom senkinek, hogy étolajjal süssön-főzzön. Túl sok az omega-6. Az omega-6 egy esszenciális zsírsav, szükségünk van rá, de minimális mennyiségben elég. A húsban, vajban is van valamennyi, annyi elég is. Én libazsírt, kacsazsírt, mangalicazsírt szoktam venni a vaj mellett. A magokban is van omega-6, úgyhogy csak módjával.

7. Sokan kérdezik tőlem, hogy akkor mit mivel helyettesítek. Én nem helyettesítek semmit semmivel. Nincs igényem rá, hogy mindennek elkészítsem a módosított verziókat. Nem veszek gluténmentes termékeket és nem sütök “szénhidrátmentes bejglit”. Mostanra úgy érzem, teljesen felesleges, olyan érzésem van tőle, mint aki lemaradt valamiről.

8. Hús. Hát, igen. Én nem eszem sok húst, mert nem kívánom annyira. Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, akkor úgy mondanám, hogy tejszínt, sajtot és tojást eszem sok zöldséggel. Nekem ez jön be. Így vagyok “tünetmentes”. Csinálhatnám jobban? Biztosan, de nekem így jó.

9. Sokszor úgy érzem, hogy nem vagyok elég jó segítség, mert kevés dolgot állítok biztosan. Az én olvasmányaim alapján ennyit merek ajánlani. Vannak dolgok, amiket feketén-fehéren bizonygatnak nekem, de mégsem hiszem el, mert ha egy felvetés vagy egy ajánlás nem tartja tiszteletben, hogy az emberi szervezet egy bonyolult ekvilibriumra törekvő valami, akkor én azt az ajánlást nem hiszem el.

Akkor itt a végére (most, hogy 9 ponton keresztül bizonytalankodtam) leírom azokat a dolgokat, amiket én elfogadtam, ezért én is vallok, ha lehet ezt így mondani:

1. A legjobb táplálék a zsír. (Ha epeköved van, ezt máris ugord, mert neked sok bajod lehet a zsírfogyasztástól. Azt azonban tudd, hogy az epekövedet nem a sok zsírevés okozta.) Ne féljünk a telített zsíroktól, de az étolajfélékből egy evőkanálnyi is árt, azokat felejtsük el örökre.

2. Kerüljük a búzát. A búza, amit mi eszünk, valami mutáns utánzata a régi jó fajtáknak. A gabona alapú étkezés súlyos betegségekhez vezethet, a glutén nagyon sok betegség alap-okozója. A glutén nem mindenkinek árt, de a gluténmentes étkezés mindenkinek az előnyére válhat. A gabonafélék elhagyása semmiféle hiánytünetet nem okoz (ez például sem a zsírról, sem a húsról nem mondható el. Én nagyon szeretem, ha valamit ilyen egyszerű logika igazol). Ha a zöldségek nem fedezik a szénhidrátigényt, akkor inkább egy kis krumplit vagy rizst együnk.

3. Az állati eredetű élelmiszerek (nem az agyonfeldolgozottak) teljes értékű tápláléknak számítanak, akár monodiétaként fogyasztva is teljes értékűek. Az állati zsír és fehérje rákkeltő hatását senki nem igazolta még megfelelő és hiteles kutatási eredménnyel (nem megfelelővel már igazolták).

4. 10-ből 9 ember D vitamin hiányos. Szedjünk D3 (ne D2!!!) vitamint csepp vagy gélkapszula (ne tabletta) formájában. Mindig egy olyan étkezés keretében vegyük be, amikor az epehólyag kiürüléséhez elegendő zsírmennyiséget fogyasztunk (mondjuk 2 tojás). Ha zsírszegényen étkezünk, akkor ne is költsünk D vitaminra, úgy sem fog felszívódni.

5. A megfelelő és gazdag bélflóránk fenntartásához együnk sokféle nyers kerti zöldséget (nem kell agyonmosni!) és erjesztett tejterméket (jó kis házi tejből készült joghurt a legjobb, de bármi jó). Probiotikumot szedni drága és tized olyan hatékony, de a semminél az is jobb.  Felejtsük el a rostot, mint az egészséges emésztés zálogát. A nem vízoldékony rostokra semmi szükség. A vízoldékony rostok (pektin, inulin) jó táptalaj a vastagbélben lakozó több kilónyi bacinak. Együnk almát és póréhagymát, articsókát…

6. Ja, igen. A cukor felejtős.

Fogok még sokat írni a témában, de ezeket az alapozó “kurzusokat” befejeztem. Az itt átadott információ nem tudományos hangvételű, hiányos és sokszor összefoglaló jellegű, helyenként felületes. Ez azért van, mert próbálom közérthetően leírni, tapasztalati tudást átadni, nem lexikon vagyok. Akit érdekel a téma bővebben, úgyis utána olvas. Köszönöm a sok visszajelzést és tök jó, hogy hasznosnak érzitek!

Mit együnk? Cukor: létszükséglet, vagy sem?

Ezt a bejegyzést már akkor meg akartam írni, amikor szóba került itt az első pár Mit együnk? bejegyzés után,hogy az arany középút a kiegyensúlyozott táplálkozás (a mindenből keveset elve, és változatosan). Ott volt a fejemben az a kép, hogy valójában nagyon leegyszerűsítve a szervezet úgy dolgozza fel a megevett kaját, hogy szénhidrát vagy nem szénhidrát. Teljesen más anyagcsereutak aktiválódnak, mondhatni, ég és föld. Mintha jobbra vagy balra indulnánk, akkora a különbség!

Zsír vagy cukor?

Van egy dogma (jó értelemben véve dogma), miszerint egészségesebb, ha több időt töltünk a zsírbontás állapotában, mert ez egy egészségesebb, talán mondhatni magasabb rendű, kifinomultabb és kevesebb kárt okozó folyamat a szervezetben. Ez nem azt jelenti, hogy az embernek nem való a szénhidrát és a cukor fogyasztása, és arról sem fantáziálunk ilyenkor, hogy a cukor teljesen haszontalan és felesleges tápanyag a szervezetünk számára. Dehogy is, sőt!

Az ember szervezete alkalmazkodó és képes túlélni hosszú ideig, ha csak szénhidrátforrás áll a rendelkezésére, tehát egy vegán s eléldegélhet egész életében vegánul. Szerintem sok mindenről lemarad, de ez már csak az én véleményem. A táplálkozástudósok számára (hát…már a ki így gondolja, természetesen, de maga a tény bizonyított) egyértelmű, hogy a zsír a legjobb tápanyag az emberi szervezet számára, ha elérhető, a cukor/szénhidrát pedig egy nagyszerű alternatív tápanyag mind testi, mind sejtszinten. Az evolúciós táplálkozástudomány szerint előbb volt a cukoranyagcsere és utána jött a zsíranyagcsere, szóval akinek így felel meg, akkor így is lehet mondani.

A kérdés: van-e szükség szénhidrátra sejtszinten?
Mindenképp.
Az talán világos sokaknak, hogy a vérben keringő zsír az agyba nem jut el, nem fér át a vér-agy gáton. A neuronok át tudnak térni úgy 50%-ban a ketontestek (zsíranyagcsere termék, teljesen egészséges a közhiedelemmel ellentétben)  fogyasztására, de még mindig ott van az az 50%-nyi cukor igényük. Ha a vércukorszinted egy pont alá esik, akkor kómában találod magad. Emellett a vörösvértesteknek is szükségük van a cukorra.

Végül, ami igen csak fontos: van egy anaerob glikolízisnek (cukorégetés, tehát ha a szervezet cukorból fedezi az energiaszükségletét) nevezett folyamat. Amikor gyorsan kell sokat teljesíteni a szervezetnek (edzés, futás, stb), akkor nem tudunk zsírsavat égetni, ez akkor indul be. A másik, az aerob glikolízis és lipolízis (zsírégetés) roppant hatásos, de túl lassú folyamat egy hirtelen nagy erővel végzett erőfeszítéshez.

Sok helyütt hallani, hogy ha nem eszünk szénhidrátot, akkor előbb-utóbb elkerülhetetlen a kóma, mondjuk egy 5 perces rohanás a busz után és véged.

Mi van böjt esetén?

Tegyük fel, hogy böjtölünk.

A szervezet ennek ellenére folyamatosan éget cukrot az agyban (tudom, hogy ez a szóhasználat fura, de hát ez van. Az éget=eszik.). Ehhez azonban folyamatosan fenn kell tartani a máj cukorkészletét. A májban van ugyanis egy kis raktárunk, ahonnan bármikor van utánpótlás, innen pótolja a szervezet az állandó vércukorszinthez szükséges cukrot. Erre 2 hormon is rá van állítva, az egyik a glukagon, a másik pedig az epinefrin.

Na, de akkor ezt a májraktárat hogyan töltjük fel, ha nem (alig) eszünk szénhidrátot/cukrot?
Akkor is ott van! Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de a szervezetnek van egy remek kis módszere erre, a glukoneogenezis (GNG), kábé azt jelenti, hogy új “cukor teremtése a semmiből“.  A máj cukorraktárában (ami igazából glikogénraktár, amiből cukor lesz, de most a lényeg szempontjából ez nem fontos, egyszerűsítsünk) nagyjából mindig ugyanannyi rezerv van, bárki bármit eszik is.

Különbségek és következmény

A nagy különbség a szénhidrát fogyasztók és -kerülők között ott van, hogy ez a májraktár honnan töltődik és milyen ütemben ürül. Ha szénhidrátfogyasztók vagyunk, akkor gyakorlatilag ez a mi kis tankunk, éttermünk, a szervezet úgymond ide jár kajálni, a szervezet ide hordja be a töméntelen cukrot és már az ajtóban összeütközik a másik csókával, aki meg innen hordja ki és viszi a célhelyre.

A máj “dübörög”, főleg, ha valaki a divatos zsírszegény étkezést is tartja, akkor még mindezek tetejébe még az epe is pang (vagy már 1-2 epeköve is van szegény betegnek).

Az én javaslatom: vigyázzunk a májunkra. Csináljunk neki kisebb forgalmat és együnk reggel egy jó rántottát, hadd izzadja ki az éjjel felgyűlt epét a kis epeutakból. Megkönnyebbülés lesz neki!

Ha a cukor magas a vérben, jó esetben naponta 3-szor, de akár 5-6-szor is megemelkedhet, a sokszor keveset evés nagy divat manapság, csak épp nem tesz jót (szerintem) a szervezetnek a májnak nagyon nem.

Akkor most mi van?!

Tehát összefoglalva, a szervezet alapállásban (most belemehetnék a Randle meg a Krebs ciklusba, de ez nem az a hely, akit érdekel, olvasson utána) zsírt enne és égetne, fent említett cukoregyensúlyt magától tartva, neki ez a legokosabb és legkímélőbb útvonala. Ha a vércukorszintet kívülről emeljük (tehát: eszünk kenyeret, tésztát, rizst, cukrot, gyümölcsöket), akkor a cukor lesz a preferált üzemanyag, leginkább azért, mert a szervezetnek a cukor méreg, oxidálódik, glikál mindent, amihez hozzáér, szóval jó is,de veszélyes is sajnos, ezért a szervezet azon van, hogy hamar elégesse/illetve a felesleget eltüntesse.
A cukor metabolitjai a sejtekbe gyűlnek, és mivel ez a metabolit a zsírraktározás fő építőköve, a zsírégetés leáll szervezetszinten és a zsírraktározás megindul. A zsírégetés leáll (valójában ez egy ekvilibrium, sosem áll le, de most a szemléltetéshez így érthetőbb), a cukorégetés beindul. Az a sejt is cukrot eszik, aki megenné a zsírt is, de ha van cukor, akkor a szervezet automatikusan “előlépteti”, mert meg akar szabadulni tőle.

Értelemszerűen, mikor zsírból van több, akkor és csakis akkor fogja a szervezet fogyasztani, egészen egyszerűen azért, mert cukor/szénhidrát hiányában a szervezet automatikusan átáll erre az anyagcsereútra.

Tudom, hogy borzalmasan lecsupaszítottam és sokat általánosítottam most, de a lényeget akartam kiemelni: a szervezetünk úgy van alapból alakítva (mások szerint: úgy alakult ki), hogy vagy cukrot éget, vagy zsírt. A cukrot minden sejt tudja enni, a zsíranyagcsere lassabb és valahogy “magasabb rendű”, nos, szerintem, mert olyan szép és olyan jól kigondolt!
A cukor-útvonal, úgy tűnik, inkább tartalék  –  jellegű, ha lehet egyáltalán ilyet mondani, sok bajt is okoz (hat), ha folyton ezt az utat használjuk!

ui: Annyira szomorú vagyok még mindig az előző bejegyzés miatt. Természetesen megint született egy új írás, ami vázlat marad…mindegy, minek, kinek is magyarázzam a bizonyítványom? Elment rendesen a kedvem megint, pár napot kérek, míg összeszedem magam, aztán majd jövök válaszolgatni, ha van kérdés/kritika, bármi.