Merjünk irányt váltani – augusztusban

No, csak ideülök, pedig most sem jó, de hát sosem jó. Macifül varrás után, cserkésztáborba készülés közepette, mindenhol bögrék, csajkák, egészségügyi nyilatkozatok, kakós csigák és kullancsriasztók között. Még tévét is nézek, csakis a TV Paprikát, a fura frizurájú nő egész jó beszélőkével kalácsot süt éppen. Én citromos vizet iszom és ülök a káosz tetején. Mint mindig.

Mindenkinek köszönöm, aki még mindig olvas, az elmúlt 8 hónap, az elmúlt 8 év ellenére is. Sokan kérdeztek engem emailben mindenféléről; rákos betegségről, pajzsmirigyről, étkezésről, teológiáról. Általában válaszolgatok, elnézést kérek attól, akinek elfelejtettem válaszolni. Elmarad, mert elfelejtem, kiúszik az inboxomból a levél a második oldalra és kész. Általában ezen múlik.

Havi gyűjtés 1.

Arra gondoltam, hogy havonta egy gyűjtős írás mindenképp kivitelezhető, ebben összegyűjtöm, miket olvastam össze munkaid szabadidőmben. Évek óta a Penzu-ban gyűjtöm a lényeges, érdekes cikkeket és oldalakat, mert ott írni is tudok hozzá (ez egy online privát naplószerűség), időnként persze annyira futja, hogy a Messengerben átküldöm magamnak, amit olvasnék, aztán mikor van időm, átolvasok mindent. Ma már a munkámhoz is használom, ide gyűjtöm a cikkeket, ötleteimet, legalább egy helyen van minden. Sajnos rendszerezni nem mindig van időm (cimkéket felejtsük el,pedig de jó lenne), de ha valami nagyon kell, azt megtalálom.

Hogyan kell menni?

Sok bejegyzés született az elmúlt 7-8 év gondolatairól, sok elakadt az első előszűrőkön (néhány emberrel előolvastatom, akik általában nem értenek egyet velem mindenben, ez nagyon jó szűrő, jó dolgokra világítottak rá), sokat magam töröltem, pedig tudom, hogy el kell kezdenem írni, mert egyrészt amiről írni akarok, arról ma nem ír senki, másrészt mert ki tudja. Hátha segít. Hátha jó lesz valamire.

Hadd kezdjem el két nagy általánosítással, ami nagyon éretlen és kezdő, de a végére lesz értelme, ígérem.

Kétféle ember

Általában elmondható, hogy kétféle ember van: az egyik bizonyosságot akar, a másik érteni akarja a dolgokat.

Ez a két embertípus általában nem érti meg egymást.

A bizonyosságra vágyó ember általában ragaszkodik bizonyosságához akkor is, ha a tényekkel nehezen egyezteti össze a hittételeit. A logika, a valóság nem feltétlenül játszik nagy szerepet ennek az embertípusnak a meggyőződésében; körülveszi magát következtetéseivel általában elég korán életében és soha nem enged belőlük.
Egyetértek azokkal, akik azt gondolják, hogy a Biblia pont ezt nem ígéri. Aki érteni akarja, mi történik itt valójában ebben a világban, annak menni kell, mindig tovább, már rájött, hogy ha bármi ütközik a valósággal, ha bármi illogikus, ha bármi kilóg a paradigmából, akkor tovább kell menni, nem szabad ott maradni, nem szabad megelégedni sosem. Szerintem pont emiatt az ilyen típusú ember folyamatosan fejlődik.

Május, könyvek

Engem minden évben a május visel meg a legjobban, túl sűrű, túl sok már az iskola, a munka és úgy általában, májusban mindig kifekszem. Tavaly 10 nap szabadságon voltam májusban (oké, tanultam), idén semmi, végig kellett küzdeni magunkat, nem volt B terv…

Végigküzdöttük.

Először is, most volt Sári elsőáldozása és a hozzá kapcsolódó rengeteg program, vizsga, a katolikus iskolák elsőáldozóinak találkozója (igen, ilyen is van)…..és a kutya. Mert hogy lett egy kutyánk.

A kutya

A kutya története nagyon hosszúra nyúlik, részben az én történetem, részben G története, de a gyerekeké is, mert minden gyerek szeretne kutyát, és nem azt a kertikutyát, aki nem jöhet be és nem is kapcsolódik hozzájuk, hanem azt a kutyát, aki velük él és alszik és eszik és azt gondolja, hogy ő is gyerek, vagy mi is mind kutyák vagyunk (ezt nem tudom eldönteni).  Szóval ilyen kutyát akartunk, a panellakásba, a város szélére, az ötödikre.

Könyvek

Megfogadtam a tavasszal (vagy még januárban?), hogy az idén semmi más, csak szakirodalom. A meló nem könnyű és folyamatos szellemi kihívás, bosszantó mindig egy lépéssel hátrébb lenni, mint kellene. Minél nyomasztóbb a tudatlanságom, annál magasabbra megy a mérce: szakvizsgáig semmi, csak szakirodalom.

Ehhez képest még sosem vettem ennyi könyvet egy év alatt, mint az idén, augusztusig.

Már említettem, hogy teljesen odáig vagyok Cynthia Bourgeault munkásságáért és nem csak a könyveit, hanem a tanításaiért és konferenciabeszédeiért is rajongok. Szeretem, hogy kicsit lökött, kicsit összeszedetlen, de mégis olyan dolgokat mond, hogy…nem lehet nem odafigyelni.

Mit együnk? T3 és kortizol

A táplálkozásról, kicsit, megint. Ha már így jobban vagyok!

Nagyon szeretem ezt a témát és sokat olvasok, foglalkozom vele. Számomra döbbenetes, hogy mennyi „szakértő” laikus van, akik tényleg azt hiszik, hogy értik, mi hogy van. Én ezt fel nem foghatom, hiszen minél többet olvasok a témában, annál inkább úgy érzem, hogy átláthatatlan, felfoghatatlan mélységek és magasságok vannak itt, semmi sem fekete-fehér, minden elképesztően bonyolult! A visszatérő kérdés, amit nekem szegeznek mostanában: a kortizol és a szénhidrátszegény diéta kapcsolata. Meg a pajzsmirigyhormonok. Azok ugyanis csökkenek a szénhidrátban szegény diéták fogyasztása során, a kortizol meg emelkedik; vajon én stresszes pajzsmirigybeteg vagyok-e már? Nos, még nem, de ki tudja, mit hoz a holnap? Vagy ez a 2015-ös év! 🙂

Zsír

Üdv mindenkinek!

Sokat gondolkodtam, hogyan is kezdjek hozzá ennek a kimeríthetetlen témának, s igazából még most sem tudom, úgyhogy ma egy általános ismeretterjesztő epizód következik.

Már említettem, nem fogyókúrás célból diétázom, bár a súly megtartása egy kifejezett előnye ennek az életmódnak, ezt nem tagadom. A családomban minden nő hajlamos a hízásra, ebből is látszik, hogy valami metabolikus gond mindenképp van a háttérben nálunk. Ezt csak sejtem, persze, lehet, hogy csak szeretünk enni és kész. Én nagyon szeretek enni és elég sokat is eszem, emellett egy olyan betegség miatt diétázom, amely során a vesékben ciszták növekszenek, s ennek következtében a vese előbb utóbb teljesen tönkremegy. Amíg a vese működik, addig semmi gond, sőt, semmit tünet sincs, de akkor sincs kedvem arra várni, hogy vajon meddig tart a működőképessége.

Sokat ötleteltem, hogy mi legyen a megoldás (az optimizmusom töretlen, én nagyon hiszek benne, hogy a metabolikus változtatások óriási fordulatokat hozhatnak a szervezet működésében). Ez csak egy kis génecske, ugyan már!

Patológusok, bárányok, himlők

Tegnap érkeztem meg Siófokról, ahol a patológusok rendszeres éves kongresszusa zajlott. Ez volt a hetvenegyedik a sorban. Én még sosem voltam kongresszuson, ennyi patológust sem láttam még egyszerre (összesen 240 darab van belőlük az országban, úgyhogy ritka példányok). Sőt, szállodában sem laktam még. Ez a szálloda egy négycsillagos volt a Balaton partján. Welness, happiness, minden, de nekem fura volt. Minden drága és minden csillog-villog, rengeteg a kaja, de nem jó. A szauna meg a fürdő, na, az jó volt. Meg persze a Balaton.

Mit együnk? Rostok

Kissé ellentmondásos a téma, a rostok témaköre. A mai általános álláspont azt közvetíti, hogy sok rostot kell fogyasztani, mert a rostok nagyon hasznosak. Arról sokszor nem szól a történet, hogy van az emészthető és a nem emészthető rost, érdemes külön választani a kettőt. Most akkor melyiket együk? A legtöbb embernek a rost az a zabkorpa meg a rosttabletta, amit székrekedés ellen fogyasztanak. Vagy a Psyllium, hasonló célból. Vagy a rostban gazdag reggelizőpehely. Emellett van pár logikai bukfenc, amit még magamnak is meg kell oldani, én sem értem ugyanis még teljesen.

  • Az ember egy féle oldható rostot tud megemészteni, ez pedig a keményítő. A több száz egyéb fajta poliszaccharidot (oldható rostok hivatalos néven), amit a zöldség-gyümölccsel megeszünk, a bélflóránk fogyasztja el táplálékul, nekünk nincs hozzá enzimünk. Ha nincs elég méretes és egészséges bélflóránk, akkor ezeket az oldható rostokat nem tudjuk megemészteni és emésztési problémáink lesznek. Ma az okosok azt mondják, hogy ha a zöldségek fogyasztását párosítjuk egy baktériumforrással (nem agyonosott zöldség, egészséges kutya, koszos gyerek, de komolyan!) és kitartunk, tehát türelmesen fogyasztjuk eme zöldségeket, a bélflóránk felépül és újra mindent tökéletesen meg fog tudni emészteni. Az oldható rostok tehát táplálják a bélflórát, egyedül azt táplálják. Azt is elárulom, hogy ezek az úgynevezett prebiotikumok, ilyen néven futnak dobozosan is. Felesleges megvenni őket, a saláta, alma, stb. is megteszi.
  • Az oldhatatlan rostok . Ilyenek vannak a teljes kiőrlésű gabonában, barnarizsben, ilyen minden korpaféle, rostos müzli, reggelizőpehelyben, stb. Ezek semmit nem csinálnak, csak áthaladnak az emésztőcsatornán, “tömeget adnak” a székletnek, és ezért állítólag roppant egészségesek. A történetet szerintem mindannyian logikusnak érezzük, ezért is eszünk rostban gazdag mindenfélét, leginkább gabonafélét, korpás izéket, kölesgolyót a gyereknek, sőt, most olvastam meglehetősen elborzadva egy levlistán, hogy a szorulásos gyereknek azt hiszem zabkorpából készült papit ajánlottak, hogy az majd jól megoldja a dolgot…jaj. Attól félek, nem fogja.

A széklet általában 3 dologból áll (és most nagyon egyszerűsítek), a fő alkotórészek: baktérium, víz, emészthetetlen anyagok. Ha a bélflóránk rendben van, akkor a széklet megfelelő állagát és tömegének nagy részét az a rengeteg baktérium alkotja, akik a vastagbélben élnek és munkálkodnak.

Személyes tapasztalataim a következők: mikor tavaly januárban elkezdtem a diétát (nem tudok jobb szót rá), akkor az első, ami történt, hogy beköszöntött a szorulásos időszak. Hiába, az ember ilyenkor volumenre és kalóriára is kevesebbet eszik. Aki tapasztalta már a zsír telítő hatását (aminek komoly hormonális háttere van egyébként, nem azért van, mert a zsíros kaja “nehéz”, vagy mittudomén milyen), az tudja, hogy kevesebbet eszik, ha a kalóriák nagy része zsír. Na, szóval azt gondoltam, itt van a kutya elásva. A húsban meg a tojásban nem is sok rost van, ugyebár. Aztán elkezdtem utánaolvasni a rostoknak.

Ekkor derült ki számomra, hogy az oldhatatlan rost mindenhatósága semmi komoly dolgon nem alapul. Aki szeretne utánaolvasni, megdöbbentő dolgokat fog találni. Akinek ehhez nincs kedve, annak összefoglalom a dolgot: volt egyszer egy ír sebész, Denis Burkitt. Neki köszönhetjük a “rost hipotézist”, amit úgy fogadott el az orvostudomány a 70-es években, hogy semmi bizonyító erejű tanulmány nem született a témában, ennek ellenére azóta úgy “hisszük”, hogy a rostdús táplálkozás fogyaszt, csökkenti a koleszterinszintet, megvéd a vastagbél és végbélráktól, “pucolja” a beleket ezért szuperegészséges. Ebből sajnos semmi nem igazolt, de most komolyan beszélek. Ez a hangosan ismételgetett hülyeség esete. Ráadásnak, ugye ott vannak az eszkimók, a maszájok és a japánok (és egy kínai tartomány), ők gyakorlatilag nulla rostot fogyasztanak és mégis megtalálhatók náluk a “rostnak köszönhető” előnyök. Amerikában mindenki mindent rosttal eszik és az egekben van a végbélrák, az IBS, a Crohn, stb. előfordulása. A rost teóriának nincs jelenleg (2011) epidemiológiai bizonyítéka, ezt szerintem jó tudni azért.

No, akkor mi legyen? Ekkor találtam rá olvasmányaim alapján arra tényre, amit elfelejtettek nekem elmondani az egyetemen (vagy épp hiányoztam?), hogy a széklet fő  tömegét a baktériumok teszik ki, ez így egészséges. A rostok tényleg tömeget növelnek. Tényleg. Sok vízzel fogyaszva (2-3L) tényleg megnövelik a széklet tömegét, ezért erősebb az inger a végbélben és lehet menni a vécére. De a rostoknak sok “mellékhatása”: az erjedés, ami gázokat képez, az, hogy tömeges, tehát a hasunk is kigömbölyödik tőle, az, hogy mindent megköt, amihez hozzáér, ezért ürül miattuk bőséggel a megevett kálcium (gabonát nem fogyasztó törzsekben nem létezik a karies intézménye), a magnézium, a vas (a vega gabonafogyasztó nők hematokritja általában nem éri el a 30-at, pedig még az is kevés), és még ki tudja, mennyi fontos tápanyag, amikről lehet, hogy fogalmunk sincs, én se sorolok. Én úgy gondolom, hogy ha bevesszük a vastablettát a vajas kenyérrel, akkor annak búcsút is inthetünk, főleg, ha teljes kiőrlésű a kenyér.

A tömegével fogyasztott rostok megbontják a baktériumok egyensúlyát is a vastagbélben azzal, hogy erjednek, másrészt a “pucoló effektus” révén a bacikat is kiviszik onnan. Emellett arra is született bizonyíték, hogy a “pucolás” a nyálkahártyán mikro-, majd makrosérüléseket okoz. Emellett a bélfal túlfeszül, ami miatt lehet, hogy megoldódik a vécé-probléma, de ez egy kényszer, a bél azért próbál szabadulni a rosttól, mert a fal feszül, a nyálkahártya roncsolódik, stb.

A megoldás végül az lett számomra, hogy a bélflórát kellett helyreállítani, azt ugyanis én is leamortizáltam 30 év során. Lásd első pont. Minden megoldódik ettől, és én vagyok az élő bizonyíték (és a családom és baráti köröm egyre több tagja), hogy oldhatatlan rostok nélkül is van élet.

Továbbra is nagy dilemma nekem, hogy mit mondjak a szorulás kérdésére. Sok gyerek, akinek rendszeresen probléma a kaki-ügy, antibiotikumokon “nő fel”, nagyon tiszták a szülei (antibakteriális kézmosó!), ebből következik, hogy 3-4 éves korukra a bélflórájuk teljesen elvékonyodik, valószínűleg ételallergiájuk és ekcémájuk, asztmájuk is van…és székrekedésük. Mi a megoldás? Sajnos, valamilyen oldhatatlan rostra esik a választás, ami tünetileg megoldja a problémát, aztán hozza magával a többit…

Én a mai tapasztalataim alapján azt mondanám, hogy a megoldás: hagyjuk a gyereket, hadd koszoljon (egyen egy kis virágföldet, eszik ám, akit hagynak), játsszon egészséges állatokkal, és egyen mosatlan zöldséget-gyümölcsöt megbízható helyről. Jó, ne sárosat, de kicsit koszosat. És persze sok türelem és az oldhatatlan rostok folyamatos csökkentése is jót tesz….

Én egy ideje azzal szórakozom, hogy figyelem a gyerekek kakiját. Ráérek, tudom…kenyér evős nap másnapján nincs mindjárt reggel kaki, később van, és bogyósabb, keményebb. Ha aznap nem ettek kenyeret (az oviban minden nap van kenyér, de általában a feltétet eszik meg csak), akkor reggel 9-ig mindenki vécézik és szép puha hurkákat tojnak. Ez az én tapasztalatom. Tudom, hogy minden gyerek más, nem is állítom őket etalonnak. Arra is rájöttem, hogy a vízfogyasztás semmiben nem befolyásolja a széklet állagát HA nem fogyasztunk oldhatatlan rostot. Ha szomjúságoltásig iszom (na, ez egy külön téma, erről is tudnék regélni), rostszegény kis diétám mellé, akkor sincs változás “odalenn”). A gyerekek ugye nem ismerik a mai “szabályokat”, annyit isznak, amennyit kell (vízből!). Ezért is hajlamosabbak székrekedésre egy oldhatatlan rostos diétán.

Befejezem. Hogy miért “egészséges a (z oldhatatlan) rost”? Őszintén mondom, nem tudom. Semmi olyan hatása nem igazolt, ami miatt érdemes enni, viszont sok negatív hatása van.

Egy érdekesség a végére: a kaki protokoll!


Jó, nem? Itt van egy leírás hozzá, szerintem érdemes elolvasni. Az oldalon, amihez a link visz, érdemes körbenézni. Sajnos, nincs több időm, ami kimaradt, nem egyértelmű, vagy hülyeségnek gondoljátok, mehet a kommentekbe. Jó hétvégét mindenkinek!

A fruktóz

Nem is tudom, hogy elsősorban a gyümölcsfogyasztásról írjak-e vagy a gyümölcscukorról (fruktóz)? Inkább az utóbbit választom, mert van egy-két érdekes tudnivaló róla, amit szerintem sokan nem tudnak. (remek forráscikk)

A gyümölcscukor azért kapta ezt a nevet, mert először gyümölcsökben találtak rá, de ez nem azt jelenti, hogy a gyümölcsökben csak gyümölcscukor van. A mézben is van bőven belőle, meg az aszalványokban, nagyon édes gyümölcsökben (füge, datolya). Itt egy táblázat, ebben fel van tüntetve az összes gyümölcs, édesítő (méz, kristálycukor, barnacukor, mályvacukor, szirupok)  fruktóz tartalma, érdemes megnézni.

Áldásos tulajdonságai:

A gyümölcscukor a legédesebb cukorféle, ezért javasolják pl. cukorbetegeknek a fogyasztását, mert kevesebb kell belőle. Ezért nagy üzlet a HFCS (lásd lejjebb), mert olcsón előállítható és jó édes.

A glikémiás indexe nagyon alacsony (G.I.=19), az édesítők közül a legalacsonyabb. Ez is nagyon jól hangzik, nem? Bárcsak ilyen egyszerű lenne….

Az inzulintól függetlenül jut be a (máj) sejtekbe, ami megint nagyon jól hangzik nekünk, de sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. (Efféle leírásokat felelősséggel olvassunk és értelmezzünk.)

Problémák

1. A glükózt minden sejt fel tudja használni, a fruktóz azonban csak a májban tud metabolizálódni. Állatkísérletek során figyeltek fel arra, hogy a fruktózzal etetett patkányok mája pont úgy festett, mint az alkoholistáké. Aztán kiderült, hogy ez nem véletlen, a májban a fruktóz ugyanúgy metabolizálódik, mint a jó öreg etanol (sör, bor, pálinka). Mindkettő zsíranyagcserét indít be, és egyszerűen szólva zsír képződik belőle, ugyanolyan zsírmáj kialakulásához vezet a fruktóz is, mint az alkohol. Ha a fruktóz eléri a májat, a máj félretesz minden dolgot, amivel addig foglalkozott (méregtelenítés?), és nekiáll feldolgozni a fruktózt, akárcsak az alkoholt.

Az alkoholhoz hasonlóan a fruktóz is csökkenti a máj inzulin érzékenységét (ez nem jó hír) és a zsíranyagcserére is pocsék hatással van  (a rossz sdLDL-t növeli és a jó HDL szintet csökkenti).

2. Az inzulin szintet nem emeli, de a grelin szintet igen. Ez meg egy olyan kedves hormon, amitől jó éhes lesz az ember, tehát a bőséges fruktóz fogyasztás az étvágy növelésén keresztül is hízást okozhat.

3. A fruktóznak olyan lebomlási termékei vannak, amik károsítják a májat, akárcsak az alkoholnak, így a fruktóz az alkoholhoz hasonló májgyulladást okoz.

4. Gondolom, akkor már nem lep meg senkit, hogy a fruktóz is függőséget okoz, akárcsak az alkohol. Itt ez a 2010-es cikk, szerintem nagyon érdekes, ebben azt írják, hogy a fruktóz fogyasztást csökkenteni kellene, akárcsak az alkoholfogyasztást, hogy a fruktóz okozta morbiditást megelőzzük.

5. Köszvény. Ez a régi betegség mostanában újra felüti a fejét Amerikában. Az ok valószínűleg a HFCS (high fructose corn syrup) fogyasztás növekedése. Számomra az derült ki, hogy ez a szirup olyan lehet odaát, mint nálunk a kristálycukor. A HFCS-ben rengeteg fruktóz van. Ezt a sok fruktózt a májnak foszforillálnia kell, hogy meg tudjon szabadulni tőle, és anélkül, hogy a biokémiába belemennék, a lényeg, hogy a lebontási melléktermék a húgysav. A magas húgysavszint pedig köszvényt okoz.

Végül

Szeretném leszögezni, hogy nem a gyümölcsök ellen beszélek. Sőt! De szeretnék gondolkodásra hívni mindenkit. Gyakran halljuk, hogy “méregtelenítem a májam, gyümölcskúrát tartok, napi 2 kiló almát eszem”, meg ilyesmiket. Ha megnézzük a táblázatot, ez 20 deka fruktóznak felel meg. Akinek nem mond semmit ez a szám, annak elmondom, hogy ez rengeteg! Szerintem nem nagyon érdemes 15-30 deka szénhidrátnál többet enni egy nap, én erre törekszem jó napjaimban, és akkor ebbe minden beletartozik. Ehhez képest 20 deka fruktóz biztos méreg a májnak és a húgysavszintünkön is tuti meglátszik.

Azt is érdemes megnézni a táblázatból, hogy mennyi fruktózt viszünk be, amikor sütünk egy mazsolás kalácsot egészséges barnacukorral vagy mézzel…

No, de a lényeg, amire ki szeretnék lyukadni: most kezdjük csak felfogni, hogy milyen pusztítást végzünk a szervezetünkben a cukorral (hát még a fruktózzal!). Számomra továbbra is meglepő, hogy mennyire jól bánik a szervezetünk (a biokémia szintjein) a hússal, tojással, és milyen pusztítást végez bennünk a sok “egészséges” táplálék (főleg, ha valami metabolikus betegséget is örököltünk, ami megszázszorozza a bajt-a háttérben). Véleményem szerint a paradigmaváltásra igen szükség lenne, nem tudom, bekövetkezik-e valaha…

Szóval mindenki egyen gyümölcsöt, de azért módjával! 🙂 Továbbra is a legjobb májméregtelenítőnek tartom a friss vajon friss tanyasi tojásból sütött rántottát paprikával és paradicsommal! 😀