Havi gyűjtés 1.

Arra gondoltam, hogy havonta egy gyűjtős írás mindenképp kivitelezhető, ebben összegyűjtöm, miket olvastam össze munkaid szabadidőmben. Évek óta a Penzu-ban gyűjtöm a lényeges, érdekes cikkeket és oldalakat, mert ott írni is tudok hozzá (ez egy online privát naplószerűség), időnként persze annyira futja, hogy a Messengerben átküldöm magamnak, amit olvasnék, aztán mikor van időm, átolvasok mindent. Ma már a munkámhoz is használom, ide gyűjtöm a cikkeket, ötleteimet, legalább egy helyen van minden. Sajnos rendszerezni nem mindig van időm (cimkéket felejtsük el,pedig de jó lenne), de ha valami nagyon kell, azt megtalálom.

Mit együnk 2017-ben?

Semmi érdekes felütés nem jutott az eszembe, pedig annyit írtam már ilyesmiről, lehetne valami frappáns indító szlogenem. 🙂

Semmi különösről nem szeretnék írni, annyit terveztem csak, hogy az utóbbi hetekben általam olvasott, felkapott, népszerű trendeket és irányokat megnézem kicsit, és írok pár sort a jelenségről – a saját szemszögemből.

 

Nem irigylek senkit aki manapság tervez egészséges életmódváltást, mert a piac óriási, rengeteg ember dolgozik a “bizniszben” amit én még mindig elképesztőnek tartok: interneten ingyen is megtalálható információt pénzért eladni szerintem nagyon problémás, de mindjárt meg is gondolom magam, valójában ez zseniális dolog.
Az ilyen ember ( általában edző vagy táplálkozási tanácsadó, dietetikus, ezek a hívószavak) kihasználja az emberek lustaságát, tudatlanságát, képzetlenségét, és megmondja, mi a teendő. Sajnos ezeknek az embereknek a legritkább esetben van teljesen igazuk, mert ők sem csinálnak mást, mint amit a klienseiknek kellene: elfogadnak igaznak valamit aztán arra ráállva mondják, mit kell enni-inni és az esetek többségében azt is, mit kell mozogni, és ha neked nem sikerült, akkor vagy nem tartottad be az ajánlásokat és csaltál, vagy – döbbenetes, de van ilyen is, talán ismeritek is, aki ezt nyomatja – egy idióta vagy.

Ne főzz hétköznap!

Semmi újat nem tudok mondani arról, hogyan kell túlélni az őrület közepette, de azért adok tanácsokat, nyilván. 🙂

Az egyik ilyen tanács lenne: ne főzz hétköznap!

Én azonban csak a saját kajámat vagyok hajlandó enni (kivéve, mikor ezt is feladom és megeszem, amit épp tudok, de ez nem tart sokáig), ezért én bizony főzök. Hétköznap is. Hétvégén is. És mivel nem tudok előre tervezni rendesen (mert nincs időm megtanulni, hogyan kell, pedig erről könyvek is íródnak, ez is egy szakma!), ezért 2-3 naponta főzök előre, 2-3 napra, aztán vagy jól jön ki a lépés, vagy nem.

A gyerekek a suliban esznek. Tízórait visznek, és kapnak még két étkezésnyit. Este igyekszem 2-3 naponta meleg kaját adni nekik, ez legtöbbször kimerül abban, hogy tükörtojás és szalonna, de tejberizst is főzök nekik, sőt, ha bekattanok, akkor kakaós csigát, pizzás csigát is sütök.

Augusztus vége, mit együnk szeptemberben?

Ilyenkor általában egyáltalán nem olyan, mint a másik 11 hónapban.

Augusztusban vagyok szabin (ez már a negyedik nyár), mert ilyenkor zár az óvoda. Az első héten, ugye, általában beteg vagyok, aminek alázatosan megadom magam.
A második héten valami olyasmit dolgozunk, amit máskor nem tudunk megcsinálni (most pl. kivertünk egy panelfalat a lakásban).
A második vagy a harmadik héten nyaralunk, ami az idén egy Balatonkört jelentett.
A negyedik héten már teljesen leeresztek, eddigre egy csomót olvasok, behozom a takarítási lemaradásaimat, kissé lesülök és reggel már csak fél hétkor ébredek, már csak egy két kávét iszom naponta, takarítom, ami a második hétről elmaradt és elkezdek vad lelkiismeretfurdalást érezni, mert nem tudománykodtam 3 hete (ez a szó a férjemtől van), ezért annak is nekiállok.  Ímmel-ámmal.

Mit együnk, ha nincs épp semmihez…?

Alap probléma nálunk is.

Nekem sincs mindig kedv időm piacra menni a helyiért, a bioért, másfél napig csontot gyöngyöztetni a kocsonyás levesért (lusta vagyok pucolni, lusta vagyok mosogatni…), húskreálmányokat kitalálni, karfiolból rizst gyártani (ezen még nem tettem túl magam), karfiolból vajas-tejszínes krumplipürét gyártani, húst rántani nyílgyökérlisztbe forgatva. Nem megy, na. Néha csak a kávé megy egy vödör tejszínnel, ilyen napok is vannak, ezek a napok jól illenek a böjtölési protokollomba.

Előbb-utóbb mindent meg lehet unni, a menzakosztot is lehet unni, a kollégáim is unják a delivery food-ot, de ha nem te főzöd, kevésbé unalmas. Talán. Én is unom néha ezt az egész diétázdósdit, néha nagyon-nagyon unom. De valahogy mindig találok valami újat , extrát, s akkor aztán újra megtalálom a lelkesedésemet, s kotyvasztok délután, melóból hazérve, két gyerekkel a konyhapulton (akik banánt esznek, ó, drága jó banán, de ennék egyet-kettőt időnként), közben Nigellát nézünk. Mert Nigella jó és tőle tanultam meg, hogy milyen guszta frissen sült húst salátalevelekre pakolni, zellerszárat hidegvizes kancsóba állítva az asztalra adni, darált húsból 15 perc alatt evőkanállal ehető sűrű ragut főzni. Multitasking.

A teljesség igénye nélkül néhány ötlet és kép a telefonomról. A legjobbakat sosem fotózom le, mindig utólag jut eszembe, gondolom azért, mert azokat azonnal eltüntetjük. 

Ötletek

A hétköznapok sivárságában és egyhangúságában nem mindig könnyű jókat főzni. Nekem sokszor semmi ötletem sincs, de tényleg, olyan üres a fejem és a gyomrom is és semmi ihlet és csak a fejemre húznám a takarómat és másnap reggelig ne is szóljon hozzám senki.

De ilyet meg nem lehet, akinek van felesége, férje, barátnője, kutyája, gyerekei (tehát szinte mindenki, tényleg nincs új a nap alatt), az tudja, hogy valahonnan erőt kell elővarázsolni és megfőzni a virslit, megsütni a palacsintát, a paradicsomlevest betűtésztával, kakaóval töltött bögréket, aztán valahogy elmosogatni, összepakolni, másnapra kitalálni, mit együnk.

Aztán valahogy minden megoldódik. Csak néha olyan nehezen.

Február

Ma tavasz volt. A fények. Reggel, az iskola előtt a fények a belvárosi régi házak tetején, ahogy megyünk a macskaköveken be az iskolába, búcsúpuszit adunk a gyereknek, megvan mindened, tettem joghurtot, ma műhely ne feledd, kétszáz forint a cserkészfarsang, ezek. És közben olyan tavaszosan süt már a nap, nekem meg beindul a fantáziám, a tavasz, a kert a hideg földszag, a barkaszentelés, a hamvazószerda, a nagyböjt, a húsvét hamarosan.

G meg persze szól, hogy ne éljem bele magamat: még vissza van a márciusi tél. Hát igen. Tavaly márciusban volt az esküvőnk, az egyházi szertartás, a katolikus. Este nyolckor (mert én így akartam). Alig értünk oda a templomba, nem tudtunk felmenni a Tettyére kocsival. A barátaink az autópályán betemetődtek, visszafordultak, vagy el sem indultak. A Donátusból nem lehetett lejönni. Gyakorlatilag azok jöttek el, akik gyaloglásnyi távolságra voltak.

Március huszonötödike volt.

A konyhában történik

A bloghoz hűséggel élvén most megosztom egy délutánomat a konyhában.

Első körben “lekvárt” készítek. Ez nagyon egyszerű: kirázok egy fazékba egy zacskó fagyasztott epret. Málna is jó. Meggy is jó, bár abban több a szénhidrát, ki gondolná? A vegyes bogyók is jók. Alágyújtok és megszórom valami jó kis fűszerrel, mondjuk szegfűszeggel vagy fahéjjal. Innen már semmi teendő nincs, a gyümölcs felforr, megfő és besűrűsödik a leve. A végén lehet ízlés szerint édesíteni, én kevés eritritolt szoktam beleszórni. A vége lekvárszerű lesz, de nem olyan állaga van a cukor hiánya miatt. Finom, leginkább mascarpone-val. A gyerekeim kenyérre kenik, ez modjuk pofoncsapása az egész törekvésnek, de hát az élet már csak ilyen.

Protein szelet

1 éve kerültek a kezembe Mollie Katzen könyvei Szilvi tanácsára. 4 van belőlük, és bevallom, a Sunlight Café-t mostanában vettem le a polcról először. Az egész könyv a reggelizésről szól, kismillió recepttel, nagyon inspirálóak! Van benne pl. egy olyan muffin, aminek a tésztájába kölest (csak úgy, nyersen) kell szórni, ettől lesz puha és egyben ropogós is! Ezt feltétlen kipróbálom majd, de először az ún. protein-bar receptet próbáltam ki, mert annyira jónak hangzott, és most már tudom, hogy ízre és állagra is fenomenális. Azt írja, hogy jól fagyasztható is, forró sütőben reggel csak fel kell frissíteni. Gyerekek is szeretik, tényleg, nekik meg pláne főnyeremény ennyi egészséges dolgot burkolni “süti” álnéven, hehe! A recept mindenképp egy biobolt-túrát igényel, de szerintem megéri!

Téli krémleves

Ez az egyik kedvenc téli levesem, ami nem is krémleves, de olyan hangulata van… Anditól kaptam még a receptet pár éve, sok finomság társaságában, amiket azóta is főzök-sütök. Kicsit már átalakult a recept, illetve szoktam variálni, a lényege a szalonna és a sok lilahagyma, amit kicsit lágyabb ízt ad neki, mint a vörös. A végén egy jó marék reszelt sajt a forró levesbe szórva…szóval tartalmas és finom. Ja, és csak forrón az igazi, ha kinn jó hideg van! Valami süti jó mellé, mert második már nem igazán fér, elég laktató leves. Általában buktát sütök mellé, most 3 gyerek mellett csak egy muffinra futotta… 🙂