Mit együnk, ha nincs épp semmihez…?

Alap probléma nálunk is.

Nekem sincs mindig kedv időm piacra menni a helyiért, a bioért, másfél napig csontot gyöngyöztetni a kocsonyás levesért (lusta vagyok pucolni, lusta vagyok mosogatni…), húskreálmányokat kitalálni, karfiolból rizst gyártani (ezen még nem tettem túl magam), karfiolból vajas-tejszínes krumplipürét gyártani, húst rántani nyílgyökérlisztbe forgatva. Nem megy, na. Néha csak a kávé megy egy vödör tejszínnel, ilyen napok is vannak, ezek a napok jól illenek a böjtölési protokollomba.

Előbb-utóbb mindent meg lehet unni, a menzakosztot is lehet unni, a kollégáim is unják a delivery food-ot, de ha nem te főzöd, kevésbé unalmas. Talán. Én is unom néha ezt az egész diétázdósdit, néha nagyon-nagyon unom. De valahogy mindig találok valami újat , extrát, s akkor aztán újra megtalálom a lelkesedésemet, s kotyvasztok délután, melóból hazérve, két gyerekkel a konyhapulton (akik banánt esznek, ó, drága jó banán, de ennék egyet-kettőt időnként), közben Nigellát nézünk. Mert Nigella jó és tőle tanultam meg, hogy milyen guszta frissen sült húst salátalevelekre pakolni, zellerszárat hidegvizes kancsóba állítva az asztalra adni, darált húsból 15 perc alatt evőkanállal ehető sűrű ragut főzni. Multitasking.

A teljesség igénye nélkül néhány ötlet és kép a telefonomról. A legjobbakat sosem fotózom le, mindig utólag jut eszembe, gondolom azért, mert azokat azonnal eltüntetjük.