Könyvek

Megfogadtam a tavasszal (vagy még januárban?), hogy az idén semmi más, csak szakirodalom. A meló nem könnyű és folyamatos szellemi kihívás, bosszantó mindig egy lépéssel hátrébb lenni, mint kellene. Minél nyomasztóbb a tudatlanságom, annál magasabbra megy a mérce: szakvizsgáig semmi, csak szakirodalom.

Ehhez képest még sosem vettem ennyi könyvet egy év alatt, mint az idén, augusztusig.

Már említettem, hogy teljesen odáig vagyok Cynthia Bourgeault munkásságáért és nem csak a könyveit, hanem a tanításaiért és konferenciabeszédeiért is rajongok. Szeretem, hogy kicsit lökött, kicsit összeszedetlen, de mégis olyan dolgokat mond, hogy…nem lehet nem odafigyelni.

Ő az egyetlen, aki feltette és meg is válaszolja az általam is feltett egyik létfontosságú kérdést: milyen utat járt Jézus, amit követnünk kellene?
Ez az a kérdés, amit évek óta kérdezek, és sehol nem kapok rá választ úgy, hogy végül is mindenhol választ kapok rá, de ezek a válaszok nekem eddig tényleg nem hoztak áttörést. Mindenki hisz Jézusban és majd üdvözül, de szerintem ettől még senki nem lett jobb ember. Legalább is én nem, és engem valahogy a Szentlélek sem akart sosem megváltoztatni, az Isten nem beszélt hozzám és Jézus betarthatatlan morális felvetései sem sokat segítettek a kényszeres lelkemnek…hol van a lényeg vajon?

No, tehát itt van ez a 60 év körüli nő és ő végre!, végre arról beszél, hogy a kereszténység nem feltétlenül merül ki annyiban, hogy hiszel az Úr Jézusban Krisztusban, istenségében és emberségében és mondjuk még a Szentháromságban (és ha katolikus vagy, akkor mondjuk még a pápa tévedhetetlenségében is) és elmégy a gyülekezetbe és nagyjából rendesen viselkedsz. Egy szóval: nekem nagyon bejött és hozzám szólt minden, amit mond és ír.

Nem sokat olvastam még tőle. A Szentháromságról írott könyve nagyon elgondolkodtató, nem is könnyű olvasmány, de nagyon érdekes, hú, baromira érdekes. Ez volt az egyik legizgalmasabb kérdés számomra, mert szerintem a kereszténységben semmi impaktja nincs a Szentháromságnak; ha ez a doktrína holnaptól megszűnne, a kereszténységünk meg sem érezné (legfeljebb arra használjuk, hogy Jézus istenségét bizonyítsuk vele, meg hát valahova tenni kell a Szentlelkes igéket…), pedig, feltételezem 1500 éve még volt hatása az akkori keresztények életére.
A szeretetről, mint transzformáló erőről, és ennél még, még sokkal többről ír egyik igen misztikus könyvében, és most a legújabb (ajándék) szerzeményem a középpontba vezető imáról szól, ami ugyancsak egészen elképesztő. Amit szerintem már százszor meghallgattam tőle, az ez a konferenciabeszéd. Nem is tudom, mit mondjak. Remélem, valaki majd elkezdi kiadni magyarul. Talán van remény. Rohr-t is kiadja az Ursus Libris, talán majd ők, esetleg, valamikor.

Aztán: Rohr Most-ja és Halhatatlan gyémántja. A Most úgyszintén ajándék, a másik meg kötelező beszerzés, ezek kellenek a polcra, majd a gyerekeknek.

Aztán itt van Jeff Foster. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen könyvet valaha a kezembe fogok venni, és tessék! Nagyon kedves, nagyon bátorító, időről időre elgondolkodtató, olyan, mintha Mártit olvasnám. Hasonló hangulatú  az első Adyashanti könyvem is, az Üresség tánca.

Nos, most egyelőre ennyi. Mertont még mindig próbálom.
Még mindig nem megy. 🙂
Talán majd jövőre.

5 Hozzászólások

  1. Bogisays:

    Kedves Liv! Egy-két névről már olvastam – Nálad 😀
    A többi néma csönd. Ezek után be sem merem vallani, hogy bölcsész létemre nem azon igyekszem, hogy a világirodalom gyöngyszemeiből válogatva próbáljak hiányos műveltségemen javítani kissé, hanem a gyerekemtől el-ellopkodva olvasom Harry Potter kalandjait – már éppen az utolsó kötetet.
    Kezded a sort Bourgeault-val. Rendben, gondoltam, akkor olvasok valamit tőle vagy róla, de azután – az írásodban bekezdésről bekezdésre haladva – egyre inkább azt éreztem, hogy reménytelenül ismeretlen terepen járok. A soraid miatt gondoltam végig, hogy mi mindent halmoztam fel az ágyam mellett, és úgy tűnik, reménytelenül szétszórt elme vagyok. Jobb pillanataimban persze azzal áltatom magam, hogy ez vegytiszta széles érdeklődési kör, na de Harry Potter és társai az én koromban? Mikor nálam fiatalabbak már mindenféle spirituális magaslatokat ostromolnak??? Most megyek és előtúrok valami filozofikusabb művet… 🙂

    • Szia Bogi!
      Először is, Harry Pottert én kifejezettem kedvelem, és nagyon sokszor olvastam már, és az összeset és újra meg újra. Most a legnagyobb olvassa épp, a negyedik kötetnél tart és többször is eszembe jutott, hogy szívesen elolvasnám megint.

      A többi könyv itt nem azért van, amiért gondolod. Ez útkeresés a részemről, válaszok keresése. Nekem van egy bosszantó tulajdonságom, ha valamit nem értek, vagy nem áll össze, akkor nem tudom csak úgy simán elfogadni és tovább lépni, főleg, ha az a terület engem nagyon érdekel. A kereszténység számomra pont ilyen, sok mindent nem értek, és abban reménykedem, hogy van ebben még több elrejtve, s ez tényleg nem minden, ami ma látszik belőle. Úgy érzem, hogy először megismertették velem a jéghegy csúcsát, az alapokig azonban magamnak kellett már leúszni, és most a kettő közötti területet próbálom feltérképezni.
      Azért írok ezekről a könyvekről, mert hátha valakinek hasznára van az információ. És hidd el, jó eséllyel a te ágyad melletti könyvekről meg én nem hallottam még soha…. 🙂
      Én nagyon szeretnék még, még olvasni, világirodalmat, a magyar irodalom nagy kihagyott könyveit, kortárs írókat…de mikor? Abban reménykedem, hogy majd egyszer eljön ennek is az ideje.

  2. Köszönöm a “listát” Liv! Én is reménykedek abban, hogy egyszer magyarul is olvashatóak lesznek, mert ugyan olvastam már angolul, de azért ilyen jellegű könyveket nem mernék megrendelni…
    Egyébként érdekes, hogy mostanában már nagyon nehezen olvasok hitéleti (vagy minek nevezzem) könyveket. Azt érzem, hogy amikre én keresem a választ, azokat a dolgokat nem lehet aggyal felfogni, hanem csak szívvel a jelenlétet átélve. 😉
    Azért persze rengeteget olvasok. Regényeket, gyerekkönyveket, kevés pszichológiát, és szakmai dolgokat.

  3. Bogisays:

    Szia Liv! Nos, amint visszapakoltam az ágyam mellől a festés miatt elhordott könyveket, küldök róluk egy listát. És meglátjuk… 😀

  4. Réka, egyetértek, ezért is van sok “gyakorlati” (látszólag teljesen használhatatlan, önsegítő jellegű) könyv a listán, mert az agyalás mellett nagyrészt a tapasztalati teológiára támaszkodva lehet elindulni valamerre. Remélem.

    Bogi, kíváncsi vagyok. 🙂

Szólj hozzá

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező kitölteni a *-al jelölt mezőket.