Február

Ma tavasz volt. A fények. Reggel, az iskola előtt a fények a belvárosi régi házak tetején, ahogy megyünk a macskaköveken be az iskolába, búcsúpuszit adunk a gyereknek, megvan mindened, tettem joghurtot, ma műhely ne feledd, kétszáz forint a cserkészfarsang, ezek. És közben olyan tavaszosan süt már a nap, nekem meg beindul a fantáziám, a tavasz, a kert a hideg földszag, a barkaszentelés, a hamvazószerda, a nagyböjt, a húsvét hamarosan.

G meg persze szól, hogy ne éljem bele magamat: még vissza van a márciusi tél. Hát igen. Tavaly márciusban volt az esküvőnk, az egyházi szertartás, a katolikus. Este nyolckor (mert én így akartam). Alig értünk oda a templomba, nem tudtunk felmenni a Tettyére kocsival. A barátaink az autópályán betemetődtek, visszafordultak, vagy el sem indultak. A Donátusból nem lehetett lejönni. Gyakorlatilag azok jöttek el, akik gyaloglásnyi távolságra voltak.

Március huszonötödike volt.

Persze, még tél van. Még mindig hamar sötétedik, de azért ötkor még világos van. Tél van, vitaminhiány, bizonyítványosztás, olvassál, menj aludni, átjöhet a Klári? Ilyenek vannak. Be vagyunk zárva. A hétvégén már nagyon kínlódtunk, elmentünk fürdeni. Harkány, mindenféle élményfürdő, zubogós, dögönyözős, szaunázós. Sárinak a kénes víztől elmúlt a kis téli ekcémája. Nekem meg a náthám. Aztán este kenyeret sütöttünk, megették melegen, mézzel, vajjal. És Nóri olvasott a kicsiknek, este meg Jancsi és Juliska volt.

Szeretem ezeket a dolgokat. Olyan jó, hogy nem történik velem látszólag semmi, közben meg annyi minden történik. Dolgozom, aztán mind jönnek értem és amikor meglátom őket a folyosón, ott várnak, a mogorva intézetben ott ugrál a három gyerek és akkor mintha valami átkattanna. Addig komoly doktornéni voltam feladatokkal, most meg anyuka leszek megint bevásárlandókkal, Boribonnal és mosdatással és versfelmondással és autókázással a szőnyegen… májkrémes kifli kenés, teafőzés, mese, alvás.

Várom a tavaszt. Elegem van a csizmámból, a rengeteg ruhából az overállokból, a kesztyűk folytonos kereséséből (a rendes anyukák biztosan mindig megtalálják), a csuromsár iskolásból…ohh, erről van egy jó történetem!

A gyermek múlt héten belepottyant a sárba. Az iskolában. Felvette a pótruháját, de hát minden odavolt, kabát, csizma, nadrág, sál. És akkor azt mondta a gyerek, hogy én, tehát az anyja, ééén, csak nevetni fogok. A lányok ugyanis aggódtak, hogy “anyukád mérges lesz”. De Nóri azt mondta, hogy nem lesz mérges, csak nevetni fog. Na most, ez nem jelent talán sok mindent, de nekem sokat jelent. Azt jelenti, amit jelent. Tökjó.

A gyermek jól vette az iskolát. Semmi érdekes nem történt. Nyelvtanból van megdicsérve meg a szokásos művészeti tárgyakból. Meg néptáncból. Sosem tudom, hogy mennyire jelent ez bármit is, de nem is érdekel különösebben. Matekból lassú (álmodozik), nem jelentkezik eleget órán (álmodozik). Nem csinál szorgalmi feladatokat (a mi legnagyobb örömünkre, első gyerek létére nem teljesítmény-kényszeres). Az elolvasott könyvekért arany ötös jár magyarból. Nóri egy könyvet sem vitt be, pedig már párat elolvasott. Kérdeztem, nem akar-e arany ötöst? Azt mondta, minek. Jól van, kislányom, menjél játszani.

Hát így vagyunk mi itt, ebben a non challant iskolában.

Hoztam pár képet, ezekhez is egy bekezdés jár. Az egyiken van a szénhidrátmentes kenyerem. Egyszer kiszámoltam, mennyi szénhidrát van benne, de már elfelejtettem. Olyan ritkán sütöm, hogy elfelejtettem, hogy mi van benne, darált mandula, tökmagliszt meg talán kókuszzsír, tojás, só. Még valami, talán sütőpor. Nagyon finom ez a kenyér, arra remek, ha kenyér ehetnékem támad. Szokott egyébként, de három szeletenként lefagyasztom, mert azért annyira nem gyakran szokott.

Aztán, itt egy kép a csülkös bablevesről, amit a lassúfőzőben főztünk meg, elképesztő volt. A mi csülkeink csak nemrég jöttek le a füstről, úgyhogy ez még nem a mi saját kezű csülkünk volt, már nem is tudom, hol vettem ezt a házi csülköt. Szuper volt, nem is habartam be a levest, mégis elképesztő lett.

Aztán a másik, ahogy a marhát szoktam főzni. Még a zöldségdarabolással sem fárasztom magam. Ebben most nincs csont, de csontossal még jobb. Szoktam vörösbort is ráönteni. Aztán jól megeszem az inas, kollagéndús részeket, a leve is olyan sűrű lesz, ha kihűl, mint a kocsonya. A húst meg mindenki szereti, a múltkor például fokhagymásan lesütve.

Aztán van két kávés, az egyik a Semiramisból, a másik a karácsonyi kávésbögrém a karácsonyi könyv ajándékommal.

És egy a hó emlékére.

 

 

6 Hozzászólások

  1. kata.msays:

    Ma a gyülekezetben szóltak, hogy a nagylányom csíntalankodik a wc-ben. Ojhé, mi lehet…? Kiderült, hogy tetszett neki, hogy ki tud bújni a wc ajtó alatt, így mindent bezárta belülről, majd kimászott a nagy résen. LOL 😀 Sajnos a nénik nem tudtak WCre menni. Ők nem találták olyan viccesnek. 🙁

  2. Boldog névnapot, Livi!:)

  3. De jó lehet ez a könyv! 😉
    Jó fej a Nóri, hogy ilyen laza! 🙂

  4. Erikasays:

    Livi!

    Látom, hogy most ilyen paleós kenyérkét sütsz néha, nekem tetszik,dióval is jó, gondolom. Te miért mandulával sütöd, az omega 6 abban kevesebb, azért?
    Az lenne a nagy kérdésem, hogy hogyan tudod, a búzacsíra tényleg annyira káros, ahogy azt paleós berkekben mondják, a WGA miatt?
    Rengeteg helyen meg agyondícsérik. Régen sokat ettem, ezt a szárított, pelyhesített formát:

    http://vitamin.dynanix.com/vitaminok-nyomelemek/buzacsira.php

    Úgy örülnék, ha Te vagy Bárki válaszolna, mi a véleményetek?
    Szeretném újra enni.
    Köszi!

  5. Szia! Ritkán sütök, talán kéthavonta egyet, de a felét elajándékoztam most is, mert nem eszem annyit. A mandula felcserélhető, most pl. mogyorót daráltam és azt kevertem bele.
    Nem is tudtam, hogy a búzacsíra káros, mi semmiféle csírát nem eszünk, úgyhogy nem is jártam utána. Ha lesz időm, megnézen. 🙂

  6. Erikasays:

    Köszönöm előre is, Livi! 🙂

Szólj hozzá

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező kitölteni a *-al jelölt mezőket.