Mit lehetne írni?

Boldog Új Évet mindenkinek. És mindennek.

Mit is lehetne írni egy új év legelején? A legeslegelején, amikor még mindig keressük magunkban az új év érzést, de nincs meg. Hiszen ugyanúgy felkelt a nap elsején, a tej kifutott, a jógamatrac összetekerve maradt, mert túl jó meleg volt a paplan alatt. A kávé továbbra is finom, a palacsintát még mindig ugyanúgy kell sütni. Nem jött meg az új érzés.

A templomban még karácsony van sokáig, egészen holnapig, holnap van az ünnepe Jézus megkeresztelkedésének. Aztán következik az évközi idő. Ezzel az elnevezéssel folyamatosan bajom van. Ünnepek közötti időszakokat hívják így ugyanis. Fel kell nőni ezekhez is, hogy még az év “közét” is értékelni tudjuk.

Reggeli nyugalom van, ma előgördült a jógamatrac, és bizony fél hét előtt már ott találtam magam rajta, és jól is esett. Jóleső érzés letudni valamit, csak hát elkezdeni nehéz. Hétköznapokon négykor csörög az óra, ma csak hatkor. Perspektíva.

Sári, a korán kelő már ébren van, tussal rajzolok neki egy vázlatfüzetbe, ő meg kiszínezi, kidekorálja, tovább rajzolja… nagyon élvezi ezeket a kis reggeli apróságokat. Meg én is. Ha van kávé, akkor bármit.

Betlehem a székesben

Szóval itt ez a blog, én meg nem ápolom, s ennek bizonyos szempontból meg is van az oka, mégpedig az, hogy kifogytam a mondanivalóból. Illetve kifogytam az olyan lényegi mondanivalókból, amikről régen ez a blog szólt. Úgyhogy nincs mese, ez a blog is csak az lehet, aki én vagyok. Aztán vagy jó lesz valamire, vagy nem.
Összefoglaló a tavalyi évről:

1. Fizikailag mélyrepülés volt. Ez számomra nem a kilók felszedését jelenti, mert nem vagyok nagyon hízékony, hanem az ellustulást fizikailag. Leszámítva a nyári intenzív tekeréseket, nem nagyon történt semmi.

2. Munkahelyileg szuper volt. Rengeteget fejlődtem, kezdtem belejönni az oktatásba is és kezdem érteni és látni, hogy miről is fog szólni ez a pálya. Jó lesz, nagyon várom, hogy egyre jobb legyek benne.

Nóri a Zsolnay-negyedben

3. Lelkileg nagy ugrást követtünk el, mert beléptünk a Katolikus Egyházba és evvel hihetetlen jó helyre kerültünk, kérdésekre válaszféle került. Ezzel párhuzamosan integráltuk magunkba azt a nagy igazságot, hogy Istennek semmi sem lehetetlen és semmi sem akadály, pláne az ember világnézete és vallásos elkötelezettsége. Több ember járt velünk ezen a hosszú kereső úton, míg végre megszabadultunk a fundamentalizmus “láncaiból” (oké, nekem láncok, másnak otthon és biztonság, ezt nem kétlem), van, aki végre protestáns gyülekezetet talált, van, aki felekezetek nélkül, magányosan, de békét talált. Szerintem mindegyik út szép és jó és ha Isten felé visz, mi lehet még a kérdés?

4. Gyerekileg (hehe) jól vagyunk. Sokat tanultam róluk, voltak harcok, kétségek, tettünk hitbéli lépéseket. Örülök, hogy a közoktatásban vagyunk, “harcolunk” az általánosító negatívumok ellen. Örülök, hogy nem mentünk alternatív irányba, erről csak annyit mondanék, hogy az én egómnak legalább olyan rosszat tett volna, mint egy-két otthonszülés. A közoktatás nagy előnye (számomra), hogy alázatosan tart. Aggódom ezen, aztán amazon, aztán sikítok, hogy nincs kontroll!!! Aztán megnyugszom, hogy nem is kell. Persze, ehhez hozzá kell tennem árnyalásképp, hogy elképesztően jó iskolába járunk.

5. Táplálkozásilag: az a helyzet, hogy semmi érdekes. Szélsőséges diétát sem propagálni, sem védelmezni, illetve igazolni nem éri meg. Nincs kedvem a ketogén diétáról prédikálni, aztán majd idevonzza a téma a vitázókat. Ez olyan, mint amikor megy a vita a paleó-nem paleó témában. Vagy a teremtés kontra evolúció vitában. Már a felvetések feleslegesek, hát még a vita. Öreg vagyok én már ehhez. Szóval úgy döntöttem, hogy majd elmondom, mit eszem. Azon nem lehet vitázni. Meg persze a biokémián sem lehet (én magam sem tudnék, mert én sem értem még teljesen tisztán), úgyhogy az is biztonságos terep.

6. Családilag jól vagyunk.

Tervek: ehh…hát, valami rendszer, úgy, a magam módján, sokat olvasni, sok időt tölteni a családdal, gyerekekkel, minél kevésbé mindenki agyára menni, szakmailag sokat fejlődni, jó döntéseket hozni (hahaha), na jó, már giccses vagyok, befejezem.

6 Hozzászólások

  1. Boldog Új Évet! Szép összefoglaló a múlt évről, nekem tetszik, és ha kávé van, akkor én is bármire képes vagyok. (Tetszik a fb-os sorozatod, minden reggel várom az újabb idézetet.)

  2. Neked is, Márti! 🙂

    Csak szeretnék szólni, hogy nem én moderálok, hanem a WordPress és nem értem, miért…remélem, nem bántok meg vele senkit!

  3. Békés, boldog Új Évet az egész családnak!:)

  4. Köszönjük! 🙂

  5. Girasays:

    Tök érdekes az élet, és hogy ilyen sokáig tudjuk nyomon követni egymást…
    Kb. 5 évvel ezelőtt én tartottalak egy kicsit agyamentnek az otthonoktatás miatt, az otthonszülést én se vállaltam be, most meg mintha fordult volna a kocka… 😀 Vajon mi lesz egy újabb 5 év múlva :):):)
    Egyébként örülök, hogy megtaláltad a helyed, bárhol van is az.

  6. Liv!
    De jó olvasni Téged újra! Az új éveben is! 🙂
    Az évközi idő az olyan, mint a hétköznapok. Attól szép, hogy megvan az a biztonságot adó ritmusa, ami olyan jó! Legalábbis számomra…
    Olyan gáz. Eddig nem mertelek bejelölni FB-on… mert hát csak innen ismerjük egymást, személyesen sose találkoztunk. De érdekelnek azok az idézetek, amiről Márta ír… Lehetek bátor? Bejelölhetlek ismerősnek?

Szólj hozzá

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra. Kötelező kitölteni a *-al jelölt mezőket.