alvás-tréning…


nem fordítom le ezt a kis szösszenetet, úgy kell annak, aki tud angolul. mindenesetre nekem ne mondja azt senki, hogy normális az, ahogy gyerekek millióit tréningezik szerte a világban, hogy "megtanuljanak" aludni! (ez az a módszer, mikor először 1, majd 3, majd 5…. percenként mégy vissza a gyerekhez, de nem veszed fel, aztán egyszer csak a gyerek rájön, hogy nem jön úgyse senki és elalszik.)


"ocassionally, when you are increasing the time before you respond to your child, he may cry so hard that he actually throws up. if you hear this happen, you should go in, even though the time isn't up yet. clean him up and change the sheets and pajamas as needed. but do so quickly and matter-of-factly and the leave again. if you reward for throwing up by staying with him, he will only learn that this is the good way for him to get what he wants…you do not have to feel guilty that it happened."
Richard Ferber

panaszok


ez milyen hihetetlen, ami most ment a rádióban! az orvosok nagy része nyugdíjas kor körül van, és bizony nagy a hiány. a kórházösszevonások miatt viszont tömeges elbocsátások lesznek, ugyebár. a mittudoménmilyen miniszter azt ígéri, hogy senki nem marad állás nélkül! az orvosok nagyrészét majd átképzik (sic!), elköltöztetik, és az új helyen biztosítanak nekik szolgálati lakást.


minden orvos álma!


elképzelem, ahogy a kórház "feleslegét" felsorakoztatják: "no, akkor a belgyógyászokat átképezzük pathologusnak, a sebészfelesleget pszichiáternek, a maradék pedig mehet az alföldi falvakba háziorvosnak, rendicsek?" és mindenki boldog, hogy ez is megoldódott ebben a szánalmas országban…


de a legjobb a rezidensek önfinanszírozása. a rádióban a hűdefontos pasi azt nyilatkozta: "előfordulhat, hogy a rezidensek bruttó 120 000 Forintos fizetésből nem tudják majd kigazdálkodni a 280 000Forintos havi képzési díjat…" ja, előfordulhat? hehe, ne mondja!



ami pécsett történt vasárnap, arról nincs is kedvem írni. nem merültünk bele a radaros kérdésbe különösebben, mert már a "magyar légierő" kifejezés is olyan viccesnek tűnt, el sem gondolkodtunk, hogy a radarnak bármi értelme lehetne itt. ráadásul a kérdés trükkösen volt feltéve. nem azt kérdezték, hogy hozzájárulok-e a radar építéséhez, hanem hogy hozzájárulok-e a rendelet módosításához, így végül is ne legyen radar. tehát a válasz igen volt, nem pedig a nem…no mindegy, a várandós agyamat eléggé bekeverte…majdnem rosszat ikszeltem! nem tudom, miért nem vette a város a fáradtságot, hogy elmenjen szavazni. nem egy nagy kaland, pár perc elfogleltság. persze, ha esetleg megépül a radar mégis, akkor majd mindenki ki lesz akadva! és hiába akarják figyelembe venni majd a döntésnél, a szavazást, akkor is érvénytelen…na, eldugultam!

 

nóri nem aludt jól éjjel, most alszik, sok időm van!

abba kellene hagynom ezt a gyereklélekboncolást a blogon. olyan visszajelzéseket kapok, amik arra vezetnek, hogy megbántok másokat, akik nem ezt az utat járják.

most mit tegyek?

nem akarok elítélő lenni, nem is ítélek el senkit. azt sem, aki nem szoptat, aki nem alszik együtt és aki nem hordozza a gyerekét, stb. mindenki azt csinálja, ami neki jobb.

én egy nagy utazáson vagyok most, a mainstream világból az "ösztönösen" jónak gondolt dolgok felé. nekem jobbak felé, nem általánosan jobbak felé. és ez most már nem csak nóriról szól, hanem a környezettudatosság iránti érdeklődésemről, a lelki változásokról és még sorolhatnám. egyszerűen ilyen utakra "irányítódom". tudom, idegesítő is lehet, mert aki nem erre jár, az nem érti.

örülök, hogy végre elkezdett "történni" bennem valami, lassan 2 évvel  ezelőtt. főleg lelki dolgokról van szó.

először is, az útkeresésem lassan véget ér, és bizton mondhatom, átvált úton haladásba. istenkeresésem egy hosszú út volt. a katolikus egyházból kiindulva, majd körbe-körbe járva-keresve, de semmit nem találva. ezután (már egyetemista éveim alatt) fordítottam hátat az államegyházaknak, számomra ilyen szervezési formában lehetetlen Istent megtalálni. az a Jézus nem az én Jézusom. így kerültem abba az "alternatív" (nem akarom a szekta szót használni, mert e-l-e-g-e-m van belőle) közösségbe, ahol az emberek keresztények a szó valódi értelmében. hogy mi a különbség e között és a vallás között? nos, az ég és föld nem elég kifejező.

nem vagyok vallásos, és nem is leszek. nem vállalok közösséget semmilyen "fő-fő" szent egyházzal.

mikor megszületett a lányom, sok minden megváltozott bennem. anya lettem. szeretnék jó anya lenni. nem érdekel, ha ez valakinek nem teszik. anyámnak sem tetszik minden, amit csinálok. G-nek egyenlőre még igen.

tudom, hogy máshogy nevelt gyerekek is felnőnek, és boldogok, nevetnek, kiegyensúlyozottak. de szerintem sok eldől at elején. az, hogy később hogy megy majd. a bizalom, a feltétel nélküli szeretet olyan dolgokat alapoz meg, amelyek csak később láthatók. nem tudom ezt most jól megfogalmazni, nem is akarok belebonyolódni. talán úgy fogalmazható meg, hogy szeretném, ha nóri kihagyhatna pár dolgot, amin nekem keresztül kellett mennem. hogy szeressék, ne csak "büszkék legyenek rá". hogy legyen apa-képe, és ezáltal Isten-képe (majd kifejtem). kevesebbet szorongjon, mint én. ne legyen teljesítménykényszeres, visszajelzéskényszeres, mint én. ezektől tudom, hogy meg lehet kímélni egy bizonyos fajta neveléssel, amit úgy hívunk, hogy feltétlen (?) szeretet. képes vagyok rá? nem. attól még megpróbálhatom? igen.

nem vagyok übermama (ezt egy másik blogon olvastam), nem is akarok az lenni. próbálok jól csinálni dolgokat, ahogy szerintem jók. még sok mindent nem tudok. sok hibát vétek. de igyekszem.  

szuper ellátás, mi?

szóval olvasom a kismama.hu-n, hogy a pécsi szülészeti klinika micsoda egy szuper hely. nyilatkozik szabó professzor, utána pedig s.b. szülésznő, hogy itt micsoda kedvesség van, és mézesmázosan nyilatkozik, hogy a kismama mindenek előtt…nos, ez a kedves s.b. szülésznő vett fel engem a 29. héten “preterm labor” miatt (hogy lehettem akkora hülye, hogy bementem!), nem túl kedvesen elküldte G-t haza (itt már úgysem tud mit tenni, ne lábatlankodjon), utána elmondta, mi várható, ha az éjjel megszülöm a gyermekemet (véres részletekkel, nem igen pályázott a megnyugtatásomra!) és a szülőszobán úgy belevágta a bricanyl injekciót a lábamba, hogy ott azóta sem érzek egy területen, csak bizsergést. aztán egy másik szülésznővel honfoglalózott, míg én egyedül feküdtem a szülőágyon a ctgvel a hasamon, és soha olyan elhagyatottnak nem éreztem magam.
ha nem lennék veszélyeztetett terhes, soha oda be nem tenném a lábam mégegyszer anélkül, hogy az orvosomat nem cibálom magammal, különben ezek a kedves nők kicsinálnak!
és ez még csak 1 történet a sok közül, ami velem megesett…
szülésznő választás! ha már a klinikára vagyok utalva. más ne is jöjjön a közelembe, mint a választott szülésznőm és az orvosom.
kerül, amibe kerül.