Mit együnk? A Lista

Ennyi futotta tőlem az alapokról. Írok majd még sok mindenről, mert nagyon érdekel a téma továbbra is sokat olvasok. Most válaszolok a legfontosabb kérdésekre itt, amiket ti tettetek fel:

1. Sokan megkerestetek emailben is meg személyesen is, hogy “Akkor most mit kell enni?” Nem kell semmit sem enni, válaszolom ilyenkor, mert mindenkinek magának kell rájönni, mi a jó neki. Én nehezen adok érdemleges tanácsot, mert nekem úgynevezett metabolikus szindrómám van. Én ezt örököltem. Ami nekem pont jó, másnak már extrém lehet, főleg, ha egészséges, kutya baja. Ezért nem szeretem a saját arányaimat közölni.

2. Szénhidrát nélkül lehet élni (lásd előző bejegyzés), de a valóságban ez nem történik meg. Megtörténhet, ha valaki csak vajtömböket fogyaszt, de erre nem buzdítanék senkit. Én nagyon javaslom mindenkinek, hogy egyen zöldségeket. Gyökérzöldségeket, káposztát, karalábét, kelt, retket, paprikát, paradicsomot. Amit kevésbé javaslok, de a legtöbb egészséges embernek bőven belefér, úgyhogy egye: burgonya, rizs. Amit én nem szoktam preferálni, az a gabona, erről nagyon meg vagyok győződve, hogy nem jó választás, de megint mondom: van, aki boldogan emészti és jól elvan vele. Szerintem nagyon sokan nem tudják, hogy nem tesz jót nekik, ezért aki gyanakszik, hiánytünetei vagy emésztési problémái vannak (meg allergiája!), az szerintem próbálja meg gabona (legfőképp a gluténtartalmúak) nélkül pár hétig, hátha javulnak a tünetek. A hüvelyesek szürke terület: én nem tudom megemészteni őket rendesen, de ha valaki jól eléldegél babon, borsón, lencsén, akkor…

3. Sokan kérdezik, hogy akkor én most ketózisban élek-e, stb. Nem, dehogy is! Nem ez a cél, nem ez a fő. Még abban is biztos vagyok, hogy annyi szénhidrátot is megeszem, hogy az agyam részére ne kelljen a májamnak cukrot generálnia a zsírpárnáimból. Mert bár megtörténhet, nem ez a cél. A cél nem a ketózis, nem az extrémbe hajlás.

Az arányokra visszatérve, talán mondhatom azt, hogy a korábbi 60-70%-nyi szénhidrátbevitelből most talán 15-20%-nyi maradt. Ennyi simán megvan, ha összeszámolom az elfogyasztott zöldségeket, 1-2 szem gyümölcsöt, tejterméket, magokat, 1-2  szem gumicukrot. Aki fogyni akar, menjen akár 10% alá is. De életcélnak semmiképp nem ajánlom.

4. Nem tudok segíteni személyes tanáccsal senkinek, aki hízni vagy fogyni akar. Én nem tudom, hogyan kell ezt csinálni. Annyira mások vagyunk, mindenkinek más az anyagcseréje, a hormonháztartása, az életvitele, az aktivitási szintje, a stressz-szintje…nagy botorság lenne bármilyen javaslatot is tennem egy blogon.

5. A kiegészítőkről: én nem sok ilyet javaslok. Érdemes mindenképp egy kis D vitamint szedni, de már említettem, jó lenne méretni a vérszintet rendszeresen. Én 5 000 IU-t szedek. Nyáron kevesebbet. Halolajat (omega-3) megadózisban szedni teljesen szükségtelen, talán majd egyszer erről is lesz időm bővebben írni. Egy kevés nem árt akkor sem, ha egészséges vagy, ellensúlyozza a bevitt omega-6 mennyiséget.

6. A zsírokról, olajokról, magokról: a kókuszzsír álmaink zsiradéka, ezt már jól megtárgyaltuk itt. Semmiképp nem javaslom senkinek, hogy étolajjal süssön-főzzön. Túl sok az omega-6. Az omega-6 egy esszenciális zsírsav, szükségünk van rá, de minimális mennyiségben elég. A húsban, vajban is van valamennyi, annyi elég is. Én libazsírt, kacsazsírt, mangalicazsírt szoktam venni a vaj mellett. A magokban is van omega-6, úgyhogy csak módjával.

7. Sokan kérdezik tőlem, hogy akkor mit mivel helyettesítek. Én nem helyettesítek semmit semmivel. Nincs igényem rá, hogy mindennek elkészítsem a módosított verziókat. Nem veszek gluténmentes termékeket és nem sütök “szénhidrátmentes bejglit”. Mostanra úgy érzem, teljesen felesleges, olyan érzésem van tőle, mint aki lemaradt valamiről.

8. Hús. Hát, igen. Én nem eszem sok húst, mert nem kívánom annyira. Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, akkor úgy mondanám, hogy tejszínt, sajtot és tojást eszem sok zöldséggel. Nekem ez jön be. Így vagyok “tünetmentes”. Csinálhatnám jobban? Biztosan, de nekem így jó.

9. Sokszor úgy érzem, hogy nem vagyok elég jó segítség, mert kevés dolgot állítok biztosan. Az én olvasmányaim alapján ennyit merek ajánlani. Vannak dolgok, amiket feketén-fehéren bizonygatnak nekem, de mégsem hiszem el, mert ha egy felvetés vagy egy ajánlás nem tartja tiszteletben, hogy az emberi szervezet egy bonyolult ekvilibriumra törekvő valami, akkor én azt az ajánlást nem hiszem el.

Akkor itt a végére (most, hogy 9 ponton keresztül bizonytalankodtam) leírom azokat a dolgokat, amiket én elfogadtam, ezért én is vallok, ha lehet ezt így mondani:

1. A legjobb táplálék a zsír. (Ha epeköved van, ezt máris ugord, mert neked sok bajod lehet a zsírfogyasztástól. Azt azonban tudd, hogy az epekövedet nem a sok zsírevés okozta.) Ne féljünk a telített zsíroktól, de az étolajfélékből egy evőkanálnyi is árt, azokat felejtsük el örökre.

2. Kerüljük a búzát. A búza, amit mi eszünk, valami mutáns utánzata a régi jó fajtáknak. A gabona alapú étkezés súlyos betegségekhez vezethet, a glutén nagyon sok betegség alap-okozója. A glutén nem mindenkinek árt, de a gluténmentes étkezés mindenkinek az előnyére válhat. A gabonafélék elhagyása semmiféle hiánytünetet nem okoz (ez például sem a zsírról, sem a húsról nem mondható el. Én nagyon szeretem, ha valamit ilyen egyszerű logika igazol). Ha a zöldségek nem fedezik a szénhidrátigényt, akkor inkább egy kis krumplit vagy rizst együnk.

3. Az állati eredetű élelmiszerek (nem az agyonfeldolgozottak) teljes értékű tápláléknak számítanak, akár monodiétaként fogyasztva is teljes értékűek. Az állati zsír és fehérje rákkeltő hatását senki nem igazolta még megfelelő és hiteles kutatási eredménnyel (nem megfelelővel már igazolták).

4. 10-ből 9 ember D vitamin hiányos. Szedjünk D3 (ne D2!!!) vitamint csepp vagy gélkapszula (ne tabletta) formájában. Mindig egy olyan étkezés keretében vegyük be, amikor az epehólyag kiürüléséhez elegendő zsírmennyiséget fogyasztunk (mondjuk 2 tojás). Ha zsírszegényen étkezünk, akkor ne is költsünk D vitaminra, úgy sem fog felszívódni.

5. A megfelelő és gazdag bélflóránk fenntartásához együnk sokféle nyers kerti zöldséget (nem kell agyonmosni!) és erjesztett tejterméket (jó kis házi tejből készült joghurt a legjobb, de bármi jó). Probiotikumot szedni drága és tized olyan hatékony, de a semminél az is jobb.  Felejtsük el a rostot, mint az egészséges emésztés zálogát. A nem vízoldékony rostokra semmi szükség. A vízoldékony rostok (pektin, inulin) jó táptalaj a vastagbélben lakozó több kilónyi bacinak. Együnk almát és póréhagymát, articsókát…

6. Ja, igen. A cukor felejtős.

Fogok még sokat írni a témában, de ezeket az alapozó “kurzusokat” befejeztem. Az itt átadott információ nem tudományos hangvételű, hiányos és sokszor összefoglaló jellegű, helyenként felületes. Ez azért van, mert próbálom közérthetően leírni, tapasztalati tudást átadni, nem lexikon vagyok. Akit érdekel a téma bővebben, úgyis utána olvas. Köszönöm a sok visszajelzést és tök jó, hogy hasznosnak érzitek!

Mit együnk? Cukor: létszükséglet, vagy sem?

Ezt a bejegyzést már akkor meg akartam írni, amikor szóba került itt az első pár Mit együnk? bejegyzés után,hogy az arany középút a kiegyensúlyozott táplálkozás (a mindenből keveset elve, és változatosan). Ott volt a fejemben az a kép, hogy valójában nagyon leegyszerűsítve a szervezet úgy dolgozza fel a megevett kaját, hogy szénhidrát vagy nem szénhidrát. Teljesen más anyagcsereutak aktiválódnak, mondhatni, ég és föld. Mintha jobbra vagy balra indulnánk, akkora a különbség!

Zsír vagy cukor?

Van egy dogma (jó értelemben véve dogma), miszerint egészségesebb, ha több időt töltünk a zsírbontás állapotában, mert ez egy egészségesebb, talán mondhatni magasabb rendű, kifinomultabb és kevesebb kárt okozó folyamat a szervezetben. Ez nem azt jelenti, hogy az embernek nem való a szénhidrát és a cukor fogyasztása, és arról sem fantáziálunk ilyenkor, hogy a cukor teljesen haszontalan és felesleges tápanyag a szervezetünk számára. Dehogy is, sőt!

Az ember szervezete alkalmazkodó és képes túlélni hosszú ideig, ha csak szénhidrátforrás áll a rendelkezésére, tehát egy vegán s eléldegélhet egész életében vegánul. Szerintem sok mindenről lemarad, de ez már csak az én véleményem. A táplálkozástudósok számára (hát…már a ki így gondolja, természetesen, de maga a tény bizonyított) egyértelmű, hogy a zsír a legjobb tápanyag az emberi szervezet számára, ha elérhető, a cukor/szénhidrát pedig egy nagyszerű alternatív tápanyag mind testi, mind sejtszinten. Az evolúciós táplálkozástudomány szerint előbb volt a cukoranyagcsere és utána jött a zsíranyagcsere, szóval akinek így felel meg, akkor így is lehet mondani.

A kérdés: van-e szükség szénhidrátra sejtszinten?
Mindenképp.
Az talán világos sokaknak, hogy a vérben keringő zsír az agyba nem jut el, nem fér át a vér-agy gáton. A neuronok át tudnak térni úgy 50%-ban a ketontestek (zsíranyagcsere termék, teljesen egészséges a közhiedelemmel ellentétben)  fogyasztására, de még mindig ott van az az 50%-nyi cukor igényük. Ha a vércukorszinted egy pont alá esik, akkor kómában találod magad. Emellett a vörösvértesteknek is szükségük van a cukorra.

Végül, ami igen csak fontos: van egy anaerob glikolízisnek (cukorégetés, tehát ha a szervezet cukorból fedezi az energiaszükségletét) nevezett folyamat. Amikor gyorsan kell sokat teljesíteni a szervezetnek (edzés, futás, stb), akkor nem tudunk zsírsavat égetni, ez akkor indul be. A másik, az aerob glikolízis és lipolízis (zsírégetés) roppant hatásos, de túl lassú folyamat egy hirtelen nagy erővel végzett erőfeszítéshez.

Sok helyütt hallani, hogy ha nem eszünk szénhidrátot, akkor előbb-utóbb elkerülhetetlen a kóma, mondjuk egy 5 perces rohanás a busz után és véged.

Mi van böjt esetén?

Tegyük fel, hogy böjtölünk.

A szervezet ennek ellenére folyamatosan éget cukrot az agyban (tudom, hogy ez a szóhasználat fura, de hát ez van. Az éget=eszik.). Ehhez azonban folyamatosan fenn kell tartani a máj cukorkészletét. A májban van ugyanis egy kis raktárunk, ahonnan bármikor van utánpótlás, innen pótolja a szervezet az állandó vércukorszinthez szükséges cukrot. Erre 2 hormon is rá van állítva, az egyik a glukagon, a másik pedig az epinefrin.

Na, de akkor ezt a májraktárat hogyan töltjük fel, ha nem (alig) eszünk szénhidrátot/cukrot?
Akkor is ott van! Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de a szervezetnek van egy remek kis módszere erre, a glukoneogenezis (GNG), kábé azt jelenti, hogy új “cukor teremtése a semmiből“.  A máj cukorraktárában (ami igazából glikogénraktár, amiből cukor lesz, de most a lényeg szempontjából ez nem fontos, egyszerűsítsünk) nagyjából mindig ugyanannyi rezerv van, bárki bármit eszik is.

Különbségek és következmény

A nagy különbség a szénhidrát fogyasztók és -kerülők között ott van, hogy ez a májraktár honnan töltődik és milyen ütemben ürül. Ha szénhidrátfogyasztók vagyunk, akkor gyakorlatilag ez a mi kis tankunk, éttermünk, a szervezet úgymond ide jár kajálni, a szervezet ide hordja be a töméntelen cukrot és már az ajtóban összeütközik a másik csókával, aki meg innen hordja ki és viszi a célhelyre.

A máj “dübörög”, főleg, ha valaki a divatos zsírszegény étkezést is tartja, akkor még mindezek tetejébe még az epe is pang (vagy már 1-2 epeköve is van szegény betegnek).

Az én javaslatom: vigyázzunk a májunkra. Csináljunk neki kisebb forgalmat és együnk reggel egy jó rántottát, hadd izzadja ki az éjjel felgyűlt epét a kis epeutakból. Megkönnyebbülés lesz neki!

Ha a cukor magas a vérben, jó esetben naponta 3-szor, de akár 5-6-szor is megemelkedhet, a sokszor keveset evés nagy divat manapság, csak épp nem tesz jót (szerintem) a szervezetnek a májnak nagyon nem.

Akkor most mi van?!

Tehát összefoglalva, a szervezet alapállásban (most belemehetnék a Randle meg a Krebs ciklusba, de ez nem az a hely, akit érdekel, olvasson utána) zsírt enne és égetne, fent említett cukoregyensúlyt magától tartva, neki ez a legokosabb és legkímélőbb útvonala. Ha a vércukorszintet kívülről emeljük (tehát: eszünk kenyeret, tésztát, rizst, cukrot, gyümölcsöket), akkor a cukor lesz a preferált üzemanyag, leginkább azért, mert a szervezetnek a cukor méreg, oxidálódik, glikál mindent, amihez hozzáér, szóval jó is,de veszélyes is sajnos, ezért a szervezet azon van, hogy hamar elégesse/illetve a felesleget eltüntesse.
A cukor metabolitjai a sejtekbe gyűlnek, és mivel ez a metabolit a zsírraktározás fő építőköve, a zsírégetés leáll szervezetszinten és a zsírraktározás megindul. A zsírégetés leáll (valójában ez egy ekvilibrium, sosem áll le, de most a szemléltetéshez így érthetőbb), a cukorégetés beindul. Az a sejt is cukrot eszik, aki megenné a zsírt is, de ha van cukor, akkor a szervezet automatikusan “előlépteti”, mert meg akar szabadulni tőle.

Értelemszerűen, mikor zsírból van több, akkor és csakis akkor fogja a szervezet fogyasztani, egészen egyszerűen azért, mert cukor/szénhidrát hiányában a szervezet automatikusan átáll erre az anyagcsereútra.

Tudom, hogy borzalmasan lecsupaszítottam és sokat általánosítottam most, de a lényeget akartam kiemelni: a szervezetünk úgy van alapból alakítva (mások szerint: úgy alakult ki), hogy vagy cukrot éget, vagy zsírt. A cukrot minden sejt tudja enni, a zsíranyagcsere lassabb és valahogy “magasabb rendű”, nos, szerintem, mert olyan szép és olyan jól kigondolt!
A cukor-útvonal, úgy tűnik, inkább tartalék  –  jellegű, ha lehet egyáltalán ilyet mondani, sok bajt is okoz (hat), ha folyton ezt az utat használjuk!

ui: Annyira szomorú vagyok még mindig az előző bejegyzés miatt. Természetesen megint született egy új írás, ami vázlat marad…mindegy, minek, kinek is magyarázzam a bizonyítványom? Elment rendesen a kedvem megint, pár napot kérek, míg összeszedem magam, aztán majd jövök válaszolgatni, ha van kérdés/kritika, bármi.

Mit együnk? A tej és a bélflóra

Csalódást kell okoznom: fogalmam sincs, igyunk-e tejet vagy sem (mi isszuk)? Szendi Gábor és a paleo szerint mérgező, egy ortodox paleós még a sajt közelébe sem menne. Norbi sovány tejet itat velünk. A vegánok szerint röhej, hogy tejet iszunk, mert az ember az egyetlen, aki más faj gyerekei elől elissza az anyatejet. Mert hogy a dobozos tej is anyatej végső soron, boci néni teje.
Nem tudom, ki olvasta anno a Testkontroll című könyvet, na a legnagyobb hülyeségek a tejről abban vannak! A Diamond házaspár szerint a tejben lévő kazein nagy csomókká áll össze a gyomorban, ezt pedig csak a boci 4 üregű gyomra tudja megemészteni. Persze, ez nem igaz, egy valamit magára adó, már nem szondán táplált korababa is vígan emészti a kazeint a pingpong labda-méretű gyomrában. A bocinak azért van akkora gyomra, mert cellulózból nyeri a kalóriaszükségletét, azt meg csak így lehet megemészteni.

Mit együnk? Mi történik a májban?

Mostanában utánajártam ennek a PCO szindrómának, mert eléggé témába vág. Ez is az anyagcsere-zavar egy része, mikor a női problémák kerülnek előtérbe, de valójában fölösleges külön szindrómaként kezelni. Most már a nagyok és okosok is tudják ezt, de a név maradt. Ez így szokott lenni.
Most akkor leírom a PCOS érintetteknek is, hogy mi történik pontosan a májunkban, miután megesszük a szénhidrát tartalmú menünket.
A vérben emelkedni kezd a vércukorszint. A máj rögtön felveszi egy részét ennek a cukornak, és átalakítja zsírrá (trigliceridekké, erről itt írtam), átmeneti tárolásra. Ezeket kis olajcseppecskéknek kellene elképzelnünk. A májban ezek a csöppecskék összekapcsolódnak egy apoB fehérjével és koleszterinnel, ez utóbbi kettőből lesz a gömböcske külseje (lásd link előbb). Tehát a szállítmány a triglicerid, a szállító az apoB és a koleszterin. Így voilá, van egy VLDL-ünk! Minél több triglicerid van a gömbben, annál inkább VLDL.

A máj aztán elküldi ezt a kis gömböcskét a vérbe, az meg elviszi oda, ahol kell triglicerid. A gömb belsejéből fogy a zsír, egyre kisebb és kisebb lesz, míg a végén LDL-ként végzi.

Tehát bármi, ami a VLDL szintet emeli, emeli a LDL-ünket is. Hogy jön akkor képbe az, hogy milyen LDL lesz a vérben?

Az LDL mérete attól függ, mennyi zsír halmozódik fel a májban étkezések során. Ha bőséges az ellátmány, akkor a májnak soktól kell megszabadulni, tehát a zsírcseppek nagyobbak lesznek, sokáig keringenek a vérben, mire “kiürülnek” és kicsi, sűrű LDL-ként végzik, ami plakk képződéshez, érelmeszesedéshez, szívinfarktushoz és a hasonlókhoz vezet.

Ha nehezen jut trigliceridhez a máj (vércukor szint alacsony marad, nem dől a cukor a májba, tehát csirkét ettünk salátával vagy rántottát kenyér nélkül, és őszintén szólva akkor is, ha fogyózunk és a kalóriának híjával vagyunk épp, a májraktárba nem jut cukor), akkor kicsik a cseppek és kisebb VLDL-ek keletkeznek. Ezeket-csak hogy bonyolódjon az amúgy is bonyolult helyzet- nevezzük ILDL-nek. Ezek hamar végzik az életüket, mégpedig relative nagy, habos LDL-ként.

Dr. Krauss, aki ezt az egészet kutatta és rájött a folyamatok nyitjára, azt nyilatkozta:

Most már meg vagyok győződve arról, hogy a szénhidrátfogyasztás indítja be az érelmeszesedési folyamatot a populáció tekintélyes százalékában…óriási előnyöket látunk a szénhidrátmegvonásban.

Egyébként ezzel az elmélettel igazolták azt is, hogy miért ártalmatlan a szénhidrát fogyasztás krónikusan alultáplált populációkban. (lásd fenn: kalóriacsökkenés miatt a májba nem jut cukor az átmeneti tárolásra)

Ezt csak azért írom le, mert a teljes kiőrlésű őrület abból indult ki, hogy egy Délkelet-Ázsiában történt  vizsgálat óriási embertömegen “bizonyította be”, hogy azért alacsony az ott élők koleszterinszintje és nulla érelmeszesedés előfordulása, mert szinte csak finomítatlan szénhidráton éltek és nem ettek telített zsírt. Ez nem igaz. Ebből is látszik hogy az előítélet hogyan befolyásolja a gondolkodást.

A populációnak ugyanis a kalóriabevitele extrémen alacsony volt. A koleszterinszint-őrült kutatók ezt nem vették figyelembe, ez nem volt a vizsgált faktorok között. A populáció azért volt egészséges, mert alacsony volt a kalóriabevitele, ami mellett az atherogén folyamatok képtelenek beindulni.

A mai bőséges környezetben a szénhidrátok nyomják az aterogén folyamatok felé a szervezetünket és a telített zsírnak semmi befolyása a folyamatra.

…és akkor ideértünk, a napjainkban többek között ez a tanulmány is felelős azért, hogy egy mai egészségőrült ember zsírszegény joghurtot fog enni korpás műzlivel, hogy megőrizze tisztán az ereit. Így nem biztos, hogy sikerülni fog.

Mit együnk? Zsír-anyagcsere I.

1. Történelem

A zsíranyagcsere nagyon bonyolult. Jó biokémikus órákig tudná magyarázni, de ha valakinek jó egy felszínes összefoglalás is, akkor olvassa ezt!

A koleszterint hamar felismerték a tudósok. Volt egy pasi, úgy hívták, hogy Keys doktor. Na, ő úgy gondolta, hogy a koleszterin okozza a szívinfarktust, mert az elzáródott erek falában koleszterint találtak. Ja, és a vérben könnyű volt mérni.

Aztán pár évvel később jött egy másik pasi, Gofman doktor. Ő meg azt mondta, hogy a koleszterin csak a jéghegy csúcsa, van még ott a vérben más is, ezeket vérzsíroknak nevezte. Ezek között vannak a szabad zsírsavak, és a trigliceridek, ami végül is azt jelenti, hogy 3 ilyen szabad zsírsav inkább úgy dönt, hogy összeáll, és egy glicerol molekulával kapcsolódik, innen a tri és a glicerid név. Aztán kiderült, hogy a koleszterin is és a trigliceridek is kis gömböcskékben szállítódnak ide-oda a vérben, ezeket meg lipoproteineknek hívják. Ezekből is akad többféle: van az LDL, ami a “rossz koleszterin” és a HDL, ami meg a jó (ez egy jó nagy leegyszerűsítés, de erről majd később). És akkor van még egy, a VLDL. Az LDL inkább a koleszterint viszi, a VLDL inkább a triglicerideket.

Mit együnk? Inzulin

Ez a kedvenc témám. Az inzulin egy nagyon érdekes hormon, és most az anyagcserében játszott szerepéről fogok írni.

Az inzulin (sziget, szigetecske) egy hormon, amit a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek úgynevezett béta sejtjei termelnek. Vannak alfa-sejtek is, azok meg glukagont termelnek, erről majd máskor.

Mit csinál?

Az inzulin a fő karmestere a hízásnak- fogyásnak és az éhségérzetnek is.

Az inzulin dolga, hogy segítsen a cukormolekuláknak bemenni a sejtekbe. Olyan, mint a puccos szállodákban az ajtónyitogató ember. Ezzel a feladatával párhuzamosan a májsejteket is stimulálja, hogy vérzsírokat készítsenek, amik majd mennek a zsírsejtekbe.  Ez a pont érdekes módon teljesen hiányzik a mai mainstream tudományból. Az inzulinszint emelkedésével a vér zsírtartalma is megemelkedik, ami végül is emelkedett trigliceridszinthez vezet (csillag a laborpapíron). Erre a problémára gyógyszert szedetnek a cukorbetegekkel. Az, hogy morbid, az nem is elég durva kifejezés szerintem.

Az inzulin akkor kezd termelődni (oké, ez is egy hormon, valamennyi mindig kering a vérben, de próbálom nem túlbonyolítani a dolgot), ha valami olyasmit eszünk, amiből cukormolekulák lesznek: ilyen a cukor, keményítőtartalmú zöldségek, gyümölcsök, a krumpli, a rizs és természetesen minden, ami bármiféle lisztből készül (gluténmentes, vagy sem, itt nem számít).

Az inzulin dolga, hogy eltüntesse a cukrot a vérből, de a fehérjék emésztéséhez is kell belőle valamennyi.

Mit együnk? Gabona

Mielőtt elkezdem, szeretnék egy dolgot leírni. Én arra a gondolatra építek mindent, hogy a betegségek, problémák, stb. mindig egy folyamatban léteznek. Nincs olyan, hogy valaki vagy beteg, vagy nem, illetve igen kevés ilyen kivétel van. Nincs olyan, hogy valaki glutén-érzékeny, a tünetmentes meg nem. Ha van olyan ember a Földön, akinek halálos méreg a cukor (cukorbetegek), akkor szerintem hülyeség azt gondolni, hogy a többi ember nyugodtan ehet következmények nélkül.