Orvosi egyetem III.
2010. március 10., szerda
Nem tudtam eldönteni, hogy most akkor arról írjak, hogy mind betegek vagyunk még mindig, vagy inkább az egyetemről. Az utóbbi győzött.
A negyedév igen strapás. A túlélésen nekem sokat segített, hogy ezt az évet menyasszonyként töltöttem, és tudtam, hogy év végén szabadulok a kollégiumból. Akkor azért már annyira nem kedveltem, jóból is megárt a sok.
Az első félév szürreális volt, egyrészt gyógyszertant tanultunk és a szigorlatra készültünk, ez pedig végül is olyan, mintha egy latin nyelvű telefonkönyvet próbálna bemagolni az ember. Végül úgy oldottuk meg a lehetetlent, hogy kis versikéket gyártottunk, valami hasonló, általában vicces szóval helyettesítettünk egy-egy hatóanyagnevet, ezzel csak az volt a gond, hogy a vizsgán nagyon kellett figyelni, hogy az originál nevet mondja az ember a humorosan módosított helyett. Sajnos egy sem jut eszembe, ezért példát nem tudok írni, a gyógyszertan ismereteimet sötét homály fedi, de érdekes módon, ez az agykontroll-szerű tanulás segített abban, hogy bármilyen hatóanyagot el tudok helyezni a nagy térképen. Általában, ha egy ismerős felhív, hogy kapott egy gyógyszert, és hogy mi az, akkor a hatóanyagot beolvastatva általában sikerül belőni, hogy antibiotikumról, gyulladásgátlóról, vagy altatóról van-e szó. Aztán ennyi, több nem ragadt meg belőle. még! »
Kategóriák: ez már történelem | Szólj hozzá! (4) »
Sári és a tandem szoptatás!
2010. március 7., vasárnap
Kategóriák: Sári, tandem szoptatás | Szólj hozzá! (5) »
Kiállítás és divatbemutató
2010. március 6., szombat
Ilyenekkel szórakozunk manapság. Sárin Nóri saját kollekciója látható, ő maga öltöztette be, a kollekció elnevezése “Piroska 2010″, ami azért vicces, mert még nem hallották a Piroska és a farkas című mesét (Sári tuti nem aludna egy hétig utána). Szóval a képeken az ügyes modell látható és a jövő nagy reménysége, a divattervező. Alább pedig Nóri 4 festményét tekinthetjük meg. Mostanában festékkel kizárólag házakat fest, és épp most csak tollal rajzolja a nem házakat, tehát minden egyebet. Van beszkennelve valahol egy könyvtárban, de nem sikerült rábukkannom a gépen, de ezeket a házakat most megmutatom.
Még megemlíteném, hogy tegnap éjjel jól lebetegedtünk hárman, G, Nóri és én. Mi ketten nem tudunk beszélni (hurrá, torrokgyulladás), Nóri meg lázas, az éjjel 39,5, most 38 és futkározik épp, remek, mennem is kéne kicsit lelassítani. Remélem, a szopizós csapat enyhébben megússza. Sajnos ma mentünk volna a költői estre, ahol G is szerepelt volna egy saját versével (az Éjféli metszés, már megjelent itt a blogon valamikor…), de úgy tűnik, nem megyünk.
még! »
Kategóriák: fotós bejegyzet, Nóri, Sári | Szólj hozzá! (6) »
Orvosi egyetem II. Preklinikum
2010. március 4., csütörtök
Az orvosin az első 2 év az elméleti tantárgyak ideje. A harmadév az úgynevezett preklinikum, mikor is az átvezető, még javarészben elméleti, de már sok klinikai vonatkozást is tartalmazó tárgyakat, a kórélettant, a mikrobiológiát, a patológiát és a belgyógyászati propedeutikát tanuljuk.
A preklinikum legérdekesebb tárgya a patológia. (Vagy nem? Csak nekem?) Én nagyon szerettem a patológiát, nagyon érdekes volt. Voltak előadások, heti 1 boncolás és heti 1 szövettan óra, szóval eléggé kitöltötte az évet. Emlékszem pár érdekességre, de az esetek összefolynak a saját boncolásaimmal is (mert hogy 10 hónapig patológus rezidensként dolgoztam). A legrémesebb egy makacs máj volt, amit a gyakorlatvezetőnk (aki ma már professzor budapesten, de olyan diszlexiás, hogy egy zárójelentést sem tudott hangosan felolvasni) sehogy sem tudott kettévágni, mert valahogy nagyon csúszkált, aztán végre engedett a máj, és egy hatalmas gennyszökőkút tört elő belőle. Jól néztünk ki utána! még! »
Kategóriák: ez már történelem | Szólj hozzá! (4) »
Orvosi egyetem
2010. március 3., szerda
“Fogász, jogász: nem doktor!” 
Ez volt az orvosi egyetemen az általános orvostudományi karon a szlogen. Mert hogy a fogászok és a jogászok csak 5 évet tanulnak és mégis megkapják az úgynevezett fogalalkozásdoktori címet, mi bezzeg 6 évig koptattuk a padokat a plusz két betűért.
Valaki kérdezett az egyetemről emailben, és azóta gondolkodom rajta, hogy írok az emlékekről bejegyzést. Mert jó volt, hosszú volt, fárasztó volt, jó élmény maradt, de még egyszer neki nem állnék, az is biztos.
Én nagyon jól jártam az egyetemmel, mert úgy látom, a mi egyetemi életünk nem olyan volt, mint manapság az egyetemisták élete. Emlékszem, első év őszén összeraktak kábé 15-20 (már nem emlékszem, mennyien voltunk) másik emberrel, és ez a csoport (a hármas csoportba tartoztam) 6 évig együtt volt jóban-rosszban . Voltak csoportbulik, együtt küzdöttünk vizsgaidőpontokért (nekünk még ilyen is volt), volt csoportvezető (úgy rémlik, én is voltam csopvez), ő intézett mindent a csoportnak. Olyan volt, mint egy osztály, volt közösség, nem ilyen szanaszét szórva jártunk egyetemre.
Meg aztán sokan sem voltunk, ismertük mind egymást. Látásból meg az egész egyetemet. És az egészet még tetézte nekem, hogy a 6 évből 3 évet az egyetem kollégiumában laktam. Megvolt a nagy család fíling azért rendesen. még! »
Kategóriák: ez már történelem | Szólj hozzá! (11) »
Avatar: így láttuk mi
2010. március 1., hétfő
Voltunk moziban!!!
Nagyon rég voltam moziban, talán 4 éve is annak. De most a kedves jóbarátok a zombihétre való tekintettel (lásd előző bejegyzéseket) mozizást írtak elő nekünk kikapcsolódásként.
A végletekig dilemmáztunk, mert szombat este csak 3D-ben ment az Avatar, én meg erről nem tudtam semmit, elolvastam pár dolgot a neten, és minden ember mindenféle hülyeséget írt, egészen addig, hogy mihelyst megmozdította a fejét, szétesett a kép, meg hogy nem jó a 3D szemüveg, meg hogy olyan, mint a 2D csak homályos, szóval nem volt bíztató a helyzet, de azért belevágtunk, mindezek ellenére. Legfeljebb kijövünk a filmről, én már jöttem ki 2 filmről (a Hídemberről és a Borat-ról), túl fogom élni.
Nem jöttünk ki.
Sajnos elkövettem azt a hibát is, hogy elolvastam ezt-azt a filmről, és hát hihetetlen, mennyi hülyeség kering róla. Például, hogy arról szól, hogy az amerikaiak ugyanígy igázták le az indiánokat, és szegény indiánok, tehát a film amerikaellenes. Meg hogy az iraki háborúellenességre hajaz. Meg hogy a panteizmust népszerűsíti. Meg hogy mivel nincsenek benne homoszexuálisok, a mai divatos gender-hype-nak nem felel meg (Valaki attól rettegett szarkasztikusan, hogy mivel tehén sincs benne, mit fog hozzá szólni a Tehenész Világszervezet?!). Antiimperialista. Bush-ellenes. Antimilitarista. A Vatikán szerint meg csak simán banális és unalmas. még! »
Kategóriák: élmény | Szólj hozzá! (20) »
Tavasz!
2010. február 27., szombat
Kedves Tavasz! Kérjük, érkezzél már meg! Szeretnénk a játszótéren nyomulni, veteményezni, sütkérezni, rügyeket látni, hóvirágot meg ibolyát szedni, feleannyi ruhát húzni és éjjelre jól elfáradva átaludni az éjszakát! Már nagyon várjuk a kertészkedést, hosszabb nappalokat, Api születésnapját, Cili meg a Máté születésnapját, a húsvétot, a Sári születésnapját (Nóri a könyvet, amit Sári születésnapja “mellé” fog kapni, amin egy zöld malac van)…szeretnénk már ünnepelni, tortát sütni, tortát enni, tojást festeni, mulatni!!!
Üdvözlettel: a Zimonyi Család!
Kategóriák: fotós bejegyzet | Szólj hozzá! (9) »
Fiús anyukák help!
2010. február 25., csütörtök
Tegnap egész jó nap lett volna…
Azt történt, hogy az elmúlt hetekben szerveződött itt nálunk egy ilyen spontán szerda esti vacsora-dolog. Nem sok ember, de azért mégis egy állandó társaság: Tamásék 2 kisiskolással, Hannah, Cili, Máté. Tegnap Judit is itt volt, mert írtam fel neki antibiotikumot, jó lenne őt is meghívni rendszeres tagnak. Délután főztem hagymalevest, sütöttem rozskenyeret hozzá és salátát is csináltam, minden jó irányba tartott.
Aztán Peti feladta. Szó szerint. Mire megírtam a receptet, úgy üvöltött, hogy el kellett vinnem a sárga szobába, ablak kinyit, babakocsiba be, és ott tologattam, így legalább percekre elhallgatott. Fogni ilyenkor már nem lehet, mert tekeri ki magát a karomból. Aztán persze elaludt, a kocsiban és fél órát szunyált, aztán folytatta tovább, míg az apja meg nem jött a fociból, akkor újra béke volt.
Hihetetlen, hogy mennyit képes elkeseredetten zokogni, látszólagos ok nélkül. Szeretgetjük, cipeljük, etetjük-itatjuk, hordozzuk, játszunk vele, labdázunk (azt nagyon szereti), de ha olyan kedve van, csak bőg rendületlenül.
Éjjel most már G-vel alszik, mert ha mellettem fekszik, akkor egész éjjel szopik. Így 2-szer szoptatom csak meg éjjel, ami számunkra óriási életminőség javulás (lesz, ha így marad).
Szóval a kérdésem fiús anyukákhoz: ez még normális? Néha elgondolkodom bizonyos autisztikus hajlamokon, mint például tegnap este is a sötétben keringve a babakocsival. Nem csoda, hogy az oltást nem akarom beadatni (még) neki…édes, aranyos, agyon van szeretgetve és babusgatva, de akkor meg mi van vele? Csak simán fiú, vagy mert 16 hónapos fiú, vagy mert harmadik gyerek? Vagy csak én vagyok kialvatlan? Vagy február vége van, és jobb dolgom sincs, mint nyavalyogni?
Csak őszintén, kommenteket várok, tele ötletekkel!
Tegnap egyébként már csak félzombi voltam, egy üvegtálat törtem csak el (a jedi erőmmel, vagy mi, mert az üveg úgy pattant szét - tele salátával - hogy hozzá sem értem), és egy piroson száguldottam át este nyolckor a belvárosban. Ez az utóbbi napokhoz képest csúcsteljesítmény, és bár még mindig tele van üvegszilánkkal a konyha, elégedettebb vagyok, mint a hét elején.
Kategóriák: általános | Szólj hozzá! (34) »
Ki vagyok én? IV. Kérdés-válasz
2010. február 23., kedd
A Ki vagyok én? bejegyzések azért íródnak, mert szeretném a magam amatőr módján bemutatni, hogy keresztényként magunkkal tisztába jönni, az odabenn összekuszálódott szálakat kibogozni talán nem is akkora gond, sőt. Segít átlátni, mit miért teszek, gondolok, érzek a felebarátom mit miért tesz, gondol, érez, és így talán létrejöhet egy szeretetteljesenn, őszintébb, hitelesebb kapcsolat közöttünk.
Meglátjuk.
2. Tudom-e a másikkal pontosan közölni, hogy ki vagyok? Hogy milyen vagyok valójában?
HIT: Hiszek-e abban, hogy akármilyen vagyok, akármit teszek, értékes ember vagyok (maradok)?
HIT2: Hiszek-e abban, hogy ha önmagamat kell adnom épp, és ezt megteszem, ez nem jelent veszélyt rám nézve?
LEMONDÁS: Le tudok-e mondani azolról az előnyökről és az előnyök adta jó érzésről, amelyek a neked való megfelelésből adódnak?
még! »
Kategóriák: freak | Szólj hozzá! (13) »
Random
2010. február 23., kedd
A múlt héten lebonyolítottam kábé 20 telefont, és nagyon fura volt, mert majd’ mindenki közölte, hogy: “tudom ám, hogy vagytok, olvastam a blogon…”…ez persze egyrészt jó, mert nem kell sokat beszélnem magamról, másrészt viszont csalóka, mert hozzászoktunk, hogy azokról tudunk sok mindent, akivel tartjuk is a kapcsolatot, és a blog ad egy ilyen hamis érzetet, hogy ugye engem már nem is kell keresni, úgyis olvastuk, hogy épp mi újság a házunk tájékán…De persze ez nem baj, nehogy félreértsen valaki, sőt, tök jó. Csak én nem tudok róluk semmit. Sebaj, ott a telefon!
Na, de valójában nem is ezt akartam írni, hanem azt, hogy hulla vagyok mostanában. Petit megtámadta valami vírus (láz, hasmenés), ami abból a szempontból jó, hogy még mindig nem kell oltásra vinni, de az éjjeleim szempontjából katasztrófa. A hétvégénk igen mozgalmas volt, én felsütöttem 3 és fél kiló lisztet a gyülinek (fokhagymás kenyér, sajtos rúd és süti formátumban), ez azért eltartott pár óráig. Aztán vasárnap is gyüli, délután női óra, ahol kiscsoportos beszélgetést vezettem és kicsit izgultam, mert fogalmam sincs, hogy kellene ezt csinálni, aztán (amerikai) vendégem volt, akivel angolul beszélgettünk és úgy este 7 körül már egy sima jelen idejű mondatot nem tudtam összerakni, úgyhogy addigra be kellett ismernem magamnak: fáradt vagyok. Ez mind szép és jó, de a kialvatlanságom kezdi átvenni az irányítást magam felett. még! »
Kategóriák: főállású anyaság | Szólj hozzá! (23) »